A hagyományos megoldások mellett az utóbbi időben találkoztam néhány érdekes módszerrel, melyekkel szerintem hatásosan lehet növelni egy (hamarosan) induló alkalmazás körüli markegingerőt.
Csinálj várólistát- Legnagyobb visszhanggal a Mailbox app készítői alkalmazták ezt a módszert. Az alkalmazást bárki letöltheti, a mögötte lévő szolgáltatásra azonban várólista van, és az app csak onnantól használható, ha sorrakerül az ember. A nyilvánvaló technikai előnyön (nincs váratlan szerverterhelés) kívül ez erősítheti az exkluzivitás érzését, és egy aktuálisan lényegében használhatatlan appnál is eléri, hogy időnként megnyissa az ember, hogy ránézzen, mennyien is állnak még a sorban előtte. A lényeg tehát nem csak a várólista megléte, hanem az is, hogy a felhasználó ráláthasson az aktuális helyzetre. Az emberek szeretnek jó dolgokig visszaszámolni. Viszont türelmetlenek is, tehát érdemes úgy belőni a dolgot, hogy ne kelljen több hétig várni a használi jogra.
Adj időmágnest a felhasználók kezébe – Biztos más is alkalmazta már, én egy erdélyi digitális ügynökség mozis appjánál találkoztam az időmágnesnek nevezhető módszerrel. Movietrap alkalmazásuk megjelenésére kitűztek egy megjelenési időpontot (nap, óra), aztán azt mondták, hogy mindenki, aki honlapjukon feliratkozik, hogy értesítést kapjon az indulásról, 60 másodperccel közelebb hozza azt. A hírleveles feliratkozás ízlés szerint cserélhető facebookos rajongásra, netán a két érték kombinálható. Itt is fontos a folyamatos visszajelzés: a felhasználók bármikor megnézhessék a pillanatnyi állást.
Előjogok – Ezzel még nem találkoztam appnál, de ha egy kritikus tömeg, mondjuk pár (tíz)ezer felhasználó elérése a cél az induláshoz, akkor szerintem érdemes lehet előjogokat ígérni és adni nekik. Gondolok itt bizonyos funkciókra, amiket elsőként a leggyorsabban regisztrálók/letöltők kapnak meg, több tárhelyre vagy bármi, az app használatával összefüggő kedvezményre.
A három módszer szerintem nem csak alkalmazások megjelentetésekor lehet hasznos, hanem már meglévő appok esetében egy-egy új funkció élesítésekor is be lehet vetni őket. Önmagukban persze semmire nem jók, kell melléjük egy jó app is.
Fontos ügynek tekintem a mobilkommunikációs ismeretek bölcsészek közti terjesztését, de tisztában vagyok a valósággal: jól jön ez a pár kredit, miközben a bevezető jellegű kurzusok teljesítéséért egyáltalán nem kell megszakadni – sokan csak ezért veszik fel. Aztán vannak olyanok is, akiknek pont nincs akkor órájuk, közel is laknak a kurzus helyszínéhez – gondolják, miért ne.
A másik oldalt, az oktatókat vizsgálva, vannak a bölcsészkaron belül (a média tanszéken szerencsére kívül) azok, akik ez-meg-mi-a-faszom tekintettel nézik, időnként pedig gáncsolják a nem klasszikus bölcsészettudományi kurzusokat.
Aztán jön Ricsi – és jönnek a ricsik -, aki ellátogat a mobilos előadássorozatra, egy picit jobban belemélyed a témába a szemináriumon, és annyira megtetszik neki a terület, hogy kommunikáció szakos bölcsészként nyáron elkezdi megtanulni az iOS-re fejlesztés alapjait. Még ősszel jelentkezik, hogy a hírolvasási trendekről szeretne szakdolgozatot írni, és nem mellesleg csinálna is egy egyszerű hírolvasó appot a szaktársai által működtetett ArtsOnline hírszájthoz. Az app ma megjelent az App Store-ban. Töltsétek le, nézzegessétek, írjatok neki észrevételeket, hogy tovább csiszolgathassa az alkalmazást, később pedig komplexebb, még jobb appokat is csinálhasson.
Javában zajlik a támadás a WordPress hajtotta blogok ellen, egy botnet az alapértelmezett “admin” felhasználókat vette célba a WP-s oldalakon, sokan ugyanis admin névvel indulnak neki az adminolásnak.
Aki meg szeretné változtatni a rendszergazdai felhasználónevet, annak első látásra nincs egyszerű dolga: a WordPress nem kínál erre felhasználóbarát megoldást, a phpMyAdminban pedig kevesen szeretnek turkálni. (Sokan pedig azt sem tudják, hogy mi az.) A jó hír, hogy nem is kell, az alapértelmezett felhasználónév megváltoztatásának ugyanis van egy “többet ésszel, mint erővel” jellegű megoldása.
Az “admin” felhasználóval belépve a wp-admin felhasználók menüpontjában hozz létre egy új júzert, és válassz neki “Adminisztrátor” jogosultságot.
Lépj ki a wp-adminból, majd lépj vissza az új júzer adataival.
Töröld az eredeti “admin” felhasználót.
Amikor a WP rákárdez, hogy mit szeretnél tenni az “admin” felhasználó eddig megírt bejegyzéseivel, válaszd azt a lehetőséget, hogy az új júzerhez szeretnéd csatolni őket.
Hogyan is működik ez egyébként? Miért fizetnek a felhasználók? Vannak erre bonyolult kutatási jelentések és egyszerűbb infografikák, de ha szövegesen kell összefoglalni, keveseknek sikerül három oldalnál rövidebben megoldani a feladatot.
Jonathan Wegenernek egy Verge-interjúban sikerült. ”If you can figure out how to make peoples’ lives one percent better through some little utility or hack or application, they’ll love you for it and they’ll pay for it.”
Tehát ha olyat kínálsz az embereknek, ami egy százalékkal jobbá teszi az életüket, szeretni fogják és fizetni fognak érte.
Nem cáfolhatatlan igazság persze ez sem, de vezérelvnek megteszi.
2009 áprilisában kezdtem a Sanománál, éppen néhány nappal azután, hogy április 1-jén a kiadó által üzemeltetett Technet elsütötte a tréfát: tönkremegy a Google. Bár javában tombolt a világgazdasági válság, aki egy nagyon kicsit is ismerte a Google pénzügyi helyzetét, természetesen nem hitte el a hírt. A biztonság kedvéért a leendő/volt kolléganő azért beleírt a cikkbe egy mindent megvilágító nevet, a Google szóvivőjét, akit akkor éppen April Fooleynek hívtak. (Ami egyébként hajaz az USA akkori budapesti nagykövetének nevére, csak megbolondítva. Zseniális.)
A cikket anno a blogocska.org mentette le.
Nos, kilenc nap múlva kiderült, hogy Boga biztosítéka nem mindenkinél bizonyult elégségesnek. A Metropol ugyanis kilenc nap csúszással lehozta a hírt: a Google, mint megannyi cég, a fizetésképtelenség szélére került. És rosszul gondolja, aki azt hiszi, hogy a Metropolnál nem látták az USA akkori budapesti nagykövetére hajazó, de teljesen egyértelmű nevet: a kilenc-napi-lap szépen beleírta April Fooleyt is mint hivatkozási alapot. A Technetet mint információforrást viszont már elfelejtették lehivatkozni.
A Metropol forrásmegjelöletlensége egészen addig tartott, míg bekopogtatott hozzájuk a Google, hogy csókolom, mit tetszettek írni. A másnapi Metropol mindent vitt. ”Tegnapi lapszámunkban – a technet.hu minden alapot nélkülöző közlése alapján – mi is tévesen adtunk hírt a cég fizetésképtelenségéről.”
Magyarra fordítva: előbb ellopunk egy biciklinek mondott lapátot, majd beszólunk az eredeti tulajdonosnak, hogy nincs felfújva a kereke.
Jonathan Wegenernek 