A Pinterest csajosságán is túlmutató, közösségi webre alapuló megoldást próbált ki a C&A Brazíliában. A (nem mellesleg 300 ezer rajongó felé közelítő) facebookos oldaluk rajongóinak a Fashion Like alkalmazásban kirakták az új kollekció néhány darabját, mindegyik mellett egy-egy lájkolós gombbal. 2-3 éve az lett volna nagy durranás, ha ebből összeállítanak egy tetszési toplistát, így segítve a Facebookon ruhákat nézegető többi felhasználót. 2012-ben már kicsit több kellett, és tovább is mentek: a ruhákat a lájkok számát valós időben mutató vállfákra rakták ki São Paulo legnagyobb C&A üzletében.
A DDB Brasil csak az új kollekció 10 darabjára találta ki az akciót, és nyilván nem kell arra számítani, hogy holnaptól a sarki C&A-ban is megjelennek a lájkszámlálós vállfák, de azért jó ötlet ez a mindenki-a-facebookon-lóg jelenség és az offline vásárlási élmény összehozására.
Az őszihez hasonlóan ebben a félévben is megcsináltuk a mobilos szeminárium résztvevőivel a “Mi jut először eszedbe a szolgáltatókról?” villámkérdéses felmérést. A minta mérete miatt az eredmény most is inkább csak érdekesség.
Egy friss szabadalmi kérvény szerint az e-könyvek egyszerű elkészítését és terjesztését mindenki kezébe adó iBooks Author után az alkalmazások terén is hasonló szoftverrel készül az Apple.
Az átlagember számára továbbra is nagyon magas az app store-os belépési küszöb. Az appok fejlesztése, még a legbénábbaké is, viszonylag komoly programozói ismereteket igényel. Vannak már fejlesztői tudás nélküli appgyártáshoz eszközök, de ezek egyrészt nem jutnak el az átlagjúzerig, másrészt nem is túl olcsó a használatuk, harmadrészt lehetőségeik sokszor korlátozottak. Az Apple megoldása kiküszöbölheti az első két problémát. Ami marad, az a korlátosság, így az “igazi” alkalmazásokhoz továbbra is szükség lesz jó fejlesztőkre. Egy alapvető apphoz viszont talán nem, ez pedig az amerikai álom alkalmazásboltokra vetített (még erősebb) megvalósulását hozhatja el, egy-egy egyszerű felhasználó is felülethez juthat időnként.
Ez nem azt jelenti, hogy másnaptól mindenki ontja majd magából a remek appokat (sőt, inkább abban lehetünk biztosak, hogy több lesz a szemét), én inkább azt látom benne, hogy a következő néhány évben drasztikusan csökken majd az app store-os belépési küszöb magassága. Egyre kevésbé kell majd technikai tudás ahhoz, hogy valaki kiadjon egy egyszerű appot, erősödik a tartalmi fókusz.
Nagy kérdés, hogy jó lesz-e, ha ez a bizonyos átlagember elkezd alkalmazásokat csinálni. A válasz viszont alighanem teljesen mindegy, ha jó, ha nem jó, ez a fejlődés természetes iránya. A folyamat egyáltalán nem újdonság, elég csak a weboldalak-blogok példáját, kissé kevésbé divatos kifejezéssel élve a web-webkettő fejlődési folyamatot megnézni. A 20 évvel ezelőttinél ma ezerszer könnyebben indíthat online tartalomszolgáltató felületet egy átlagfelhasználó. A következmények pedig ezek lettek:
jóval több a weben a szemét: a 2.0 nem minőségbéli fejlődést jelent, hanem egyszerűbb gyártást és terjesztést;
a rendszeresen minőségi tartalmat alkotó (technikai-fejlesztési szempontból gyakorlatilag analfabéta) magánszemélyek közül időnként (!) néhányat (!) kiemel a piac;
az egyedi/profi/komplex szájtokhoz továbbra is szakemberek alkalmazására van szükség.
Hasonló folyamatra számítok az app store-okban is.
A tartalomgyártókról és -fogyasztókról beszélgettünk Doransky-val tegnapi előadása előtt, amikor szóba került a Gemius kapcsolódó mérése. Az alábbi táblázat azt mutatja, hogy a mobilokon és táblagépeken netező magyarok körében oldalletöltések alapján melyik eszköz mennyire népszerű. A forgalom ötöde iPades, azaz minden ötödik mobil eszközön letöltött oldalt iPaden nézünk meg. (Tavaly ugyanebben az időszakban még csak 15% körül járt ez az arány.) Az aktuális top10-ben négy táblagép szerepel, ha összesítve nézzük őket, akkor minden negyedik mobil eszközön letöltött oldal táblagépekhez kötődik. Miközben az itthon eladott tabletek száma töredéke lehet a felhasználóknál lévő okostelefonok számának.
A tanulság már megint, még mindig az, hogy ami édes, lenyelik. A táblagép pedig édes. A kezdeti “ez csak egy nagy telefon” jellegű értetlenkedést egyre kevesebbszer hallani, a fokozott tartalomfogyasztásra kitalált modell egyre inkább működik. Érdemes ezt főleg az erősen tartalomcentrikus lapkiadóknak fejben tartani, a “mobile first” egy szűkebb vonalára, a “tablet first”-re kell teljes gőzzel koncentrálni. Ezen belül pedig jelenleg és középtávon az iPad messze a legfontosabb.
Egy szakdolgozati megkeresés kapcsán futottam bele a média hivatkozási rendszerének kérdésébe. Weben és alkalmazásokban minden egyszerű, ott a linkelés. Egy nyomtatott lapban vagy a tévében viszont jóval nehezebb a helyzet, főleg akkor, ha a nagy közösségi elosztókon található tartalmakra szeretnénk a lehető legpontosabban hivatkozni. Márpedig pontosan kellene, mert a hivatkozás eredeti célja, hogy aki kíváncsi az adott kép vagy szöveg eredeti lelőhelyére, kontextusára, az egyszerűen meg tudja találni.
Ezért nyilvánvaló idétlenség a “Forrás: internet” megjelölés, de ma már, amikor minden és mindenki jelen van Facebookon is, a “Forrás: Facebook” sem sokkal jobb megoldás. A webes tartalmakra való hivatkozás legpontosabb, egyértelmű módja az url megadása, ez viszont sokszor – például egy facebookos tartalom esetében kifejezetten – hosszú lehet, hiszen ha egy http://www.facebook.com/photo.php?fbid=373233969375697&set=a.172508496114913.36252.112941132071650 szöveg nem kattintható, akkor nem a legkényelmesebb dolog eljutni az adott címre, főleg nem papírról való begépeléssel.
Ezen gondolkozva jutott eszembe, hogy a sokszor emlegetett, de ritkán igazán hasznos QR kód milyen jó megoldás lenne az online tartalmak offline hivatkozására. Offline, tehát nyomtatott lapban ugyanúgy alkalmazható, mint mondjuk tévében. A kíváncsi felhasználónak csak a felület felé kell fordítania mobilját, és már el is juthat az eredeti forráshoz, aki/ami pedig így nyugodtabban engedheti át tartalmának használatát. Van persze pár kihívás (elég nagy is legyen a QR, de ne is rondítson bele a lapba/tévéképbe stb.), de érdemes lenne legalább elgondolkozni rajta, szerintem működhet.
A Pinterest csajosságán is túlmutató, közösségi webre alapuló megoldást próbált ki a C&A Brazíliában. A (nem mellesleg 300 ezer rajongó felé közelítő) facebookos oldaluk rajongóinak a Fashion Like alkalmazásban kirakták az új kollekció néhány darabját, mindegyik mellett egy-egy lájkolós gombbal. 2-3 éve az lett volna nagy durranás, ha ebből összeállítanak egy tetszési toplistát, így segítve a Facebookon ruhákat nézegető többi felhasználót. 2012-ben már kicsit több kellett, és tovább is mentek: a ruhákat a lájkok számát valós időben mutató vállfákra rakták ki São Paulo legnagyobb C&A üzletében.
Ezen gondolkozva jutott eszembe, hogy a sokszor emlegetett, de ritkán igazán hasznos QR kód milyen jó megoldás lenne az online tartalmak offline hivatkozására. Offline, tehát nyomtatott lapban ugyanúgy alkalmazható, mint mondjuk tévében. A kíváncsi felhasználónak csak a felület felé kell fordítania mobilját, és már el is juthat az eredeti forráshoz, aki/ami pedig így nyugodtabban engedheti át tartalmának használatát. Van persze pár kihívás (elég nagy is legyen a QR, de ne is rondítson bele a lapba/tévéképbe stb.), de érdemes lenne legalább elgondolkozni rajta, szerintem működhet.