Mint tudjuk, ahogy a társadalom egészében, így kisebb csoportjaiban is vannak buta emberek. Most nem róluk lesz szó. Hanem azokról, akik életüket amúgy általában teljesen normális módon élik – aktív ügyvédek, segítőkész mentőápolók – csak a böngésző indítása után felveszik egy másik énjük stílusát.
Kizárólag azért nem említek neveket, mert félek, hogy csak a megemlített 2-3 ember venné magára, pedig valószínűleg százakhoz, ezrekhez, illetve százakról, ezrekről szól ez a poszt.
Ezek az ezrek úgy gondolják – ahogy ez konkrétan el is “hangzott” -, hogy az internet egy kocsma, ahol ki lehet élni a napi gondok által keltett feszültséget. Szerintük a web lényegében két dologban tér el egy züllött kocsmától: se Borsodi, se következmények.
Amikor a bunkó / másokat (gy)alázó kommentjeik miatt valahonnan kitiltják őket, fejből idézik a szólásszabadság alkotmányos jogára vonatkozó paragrafusokat, mert – természetesen – mélyen fel vannak háborodva. Rosszabb esetben egy Obamától a szerkesztőkön és bloggereken át Sarkozy-ig mindenkit érintő, korrupciógyanús összeesküvés-elméletet gyártanak arról, hogy miért is vannak kitiltva némely játszótérről.
És itt elérkeztünk egy érdekes ponthoz. Általában nincsen saját játszóterük, inkább kommentelnek, mint blogolnak. Teszik ezt – talán – azért, mert mélyen, belül tudják: baromira nem kíváncsi senki mondanivalójukra, így a blogjuk napi átlagban 1,3-1,7 felhasználót vonzó nyilvánossága helyett közepes vagy nagy szájtokon mondják el a kéretlen napi igét.
Csak azt nem értem, miért gondolják úgy, hogy a neten nincsenek következmények. Mert vannak, és ahogy offline módban kiutálják a bunkó megjegyzéseket tevő egyéneket egy baráti társaságból, vagy a rendszeresen ordibálókat kitiltják a hangversenyteremből, úgy teljesen természetes az, hogy a weben is könnyen feketelistára kerülhetnek azok, akik elfelejtik, hogy a (szólás)szabadságuk végső határa éppen a többiek szabadságának határánál van.
És hogy egy percekkel ezelőtt elhangzott, de rögtön klasszikussá is vált mondatot idézzek: mióta 1200 Ft az ADSL, jön minden idióta.
A Google Analytics kétséget kizáróan az egyik legjobb ingyenes eszköze a mai webstatisztikának. De vajon mennyivel lassítja az oldal töltődését az Analytics szkriptje? Ezt méregette a Royal Pingdom.
Nem túl meglepő, hogy a GA nem lassít túlságosan, és az sem, hogy csúcsidőben rosszabb eredményeket kapunk, mint egyébként.
Az alábbi, USA-Kanada és Európa különbségeit ábrázoló grafikon viszont már minimum érdekes.
Jól látszik, hogy míg az észak-amerikai felhasználóknál a legkisebb és a legnagyobb átlagos betöltődési idő közti különbség 27%, addig Európában netezve 97%.
Azt is észre kell venni, hogy a nap jelentős részében az európai júzereknek gyorsabban töltődik be a szkript, mint az észak-amerikaiaknak, csak csúcsidőben más a helyzet.
Amit még érdekes/érdemes lenne tudni a fenti adatok mellé, azok az észak-amerikai és az európai netezési szokások közti különbségek. Mivel mérést ehhez hirtelen nem találok, csak gyanítom, hogy a fenti különbségek részben abból is adódhatnak, hogy Észak-Amerikában százalékosan többen és többfélére használják a netet – ezáltal kiegyensúlyozottabb a terhelés. Szerintetek?
Nem egy zseniális újítás, inkább csak amolyan kis színes, hogy bekerült egy Refresh gomb a feedekhez a Readerbe. Ha gyanúsan nem jön be új elem az adott feedbe, akkor nyomkorászhatjuk, bár persze nem nagyon éri meg folyamatosan, ugyanis a közlés szerint 10 percenként egyszer lesz hatása.
Nekem nem nagyon volt ilyen téren negatív readeres tapasztalatom, általában rendesen jönnek be az új elemek. Amikor meg valami késik, az leginkább a FeedBurner miatt szokott előfordulni, de az meg más tészta.
Mindenesetre még egy gombbal gazdagabbak lettünk, ártani nem árt.
Az van – amit rajtam kívül szerintem már mindenki nyolcszor észrevett -, hogy a Facebookon XY adatlapján (sőt, másén is) a közös ismerősök közé besorolt személyeket simán bepakolják az alatta lévő, ismerősök nevű boxba. Ez persze logikailag teljesen jól van és igaz (hiszen azt, akit valakivel közösen ismerek, azt nyilván ismerem), csak nekem olyan hatást kelt, mintha az iWiW-en a “kit ismerhetek?” menüpont alatt szerepelnének a jelenlegi, meglévő, visszaigazolt ismerőseim is, hiszen végül is őket elég nagy valószínűséggel ismerhetem.
Azt mondja a GfK, hogy jelenleg 4,2 millió honfitársunk rendelkezik internet hozzáféréssel, ebből 3,1 millióan legalább heti rendszerességgel, 2 millióan pedig naponta használják a világhálót. Az ország ötödét tehát naponta el lehet csábítani oldalunkra.
RSS-t inkább a férfiak használnak, a közösségi oldalakat viszont a nők kedvelik jobban. A nők viszont bizalmatlanabbak, jobban félnek az online csalóktól, a megbízhatatlan információktól és – a GfK szerint – erősebb tartalmi kontrollt igényelnek.
A 2 millió intenzív (napi) felhasználó 28%-a olvas blogokat (fél éve 23%, egy éve 18% volt ez az arány). Erről az adatról (pontosabban a növekedés mértékéről) óhatatlanul eszembe jut pollner múlt heti posztja, melyben arról is elmélkedett, hogy vajon miért használja kevés médium a bloghálózatot mint alternatív online napilapos modellt. Az okok közé a gyávaság óvatosság, a szakértelem hiánya és az idegenkedés a blogolástól került be. Igazából nem tudom, hogy a három közül melyik alternatíva a rosszabb, azt viszont most már statisztikailag is tudhatjuk, hogy a nép egyre kevésbé retten meg attól, ha blogba csomagolva kapja a tartalmat.
Egyébként egyre többet vásárlunk is online – főként könyvet, készételt, DVD-t, a ruhát és kötelező gépjármű felelősség-biztosítást -, viszont még mindig jobban szeretünk utánvéttel, készpénzben fizetni. Apró adalék, hogy a blogokat rendszeresen olvasók közel fele (46%) vásárol könyvet a neten
