A bulvár és a helye, I. rész: a bulvár, az kell!

| kategória: médiailag | téma: | 7 komment

Az online növekmény és a Dundikával operáló hírolvasó kapcsán írt Konrád a Blikk.hu-ról. A poszt mondanivalóját (meztelen csajjal mindent el lehet adni) olvasva egészen biztos voltam benne, hogy a hozzászólók között találni fogok bulvárban dolgozót, és tényleg.

Amikor fogalmaztam a sajtóanyagot, kíváncsi voltam, ki lesz az első aki kicsavarja az értelmét. Gratulálok! Nyertél! 🙂 […] És mi lett ebből? “Csajjal eladni…” Márminthogy minden ennek köszönhető, semmi másnak. Csöcs-pina-celeb. Világos.

Így szól az egyik érintett hozzászólása. Igazából nem is Konrád posztja, hanem inkább az idézett komment kapcsán jutott eszembe, hogy leírom véleményemet a bulvárról.

Előre szólok, hogy az kifejezetten nem tetszik, ha/amikor valaki letagadja, hogy mit csinál. És mondjuk elkezdi felfesteni a hozzászólások közt azt a hazug szép képet, hogy az ő lapját nem a csöcs-dugás-celeb adja el. Mert például a Blikket mi adja el? Hát, kérem, ez a triumvirátus: csöcs-dugás-celeb. Másik lehetőségként persze felmerül az is, hogy tán csak jó illatú a papír, azért veszik annyian.

Nem egy stábban vettem már részt bulvárról, bulváros anyagokról szóló vitában. A legtöbb helyen az alapvető vita igazából az arányokról van. Ha a bulváros témákat emeljük ki magunkból, akkor beskatulyáznak (joggal) bulvárosnak, ha viszont nem azokat emeljük ki, akkor vajon lesz-e elég olvasónk? A következő posztban mondom el majd az okát, de a röviden: ilyen kérdésnek egy médiumon belül nem, csak egy portfólión belül szabadna felmerülnie.

Kezdjük talán ott, hogy igenis többféle bulvár van. Van jó és van rossz, mint minden másból is.

Miről, kikről is beszélek, amikor a rosszra, a hardbulvárra gondolok? Mint azt egyszer Albert Györgyi halála kapcsán kifejtettem: azokról a tv2-nek és RTL Klubnak dolgozó producerekről, pszichológusokról, marketingesekről; azokról a keménybulvár újságot írókról és szerkesztőkről van szó, akik a könnyűbulvár médiumokkal ellentétben nem megírják a történéseket, hanem ők maguk kreálják. Néha beteg, szociálisan gyakorlatilag magatehetetlen emberekről is. A beteg emberek kihasználása viszont minden civilizációban az egyik legmegvetendőbb dolog. Akár a pedofília.

Emelett persze van a könnyűbulvár, ami csupán könnyed témákat jelent. Ebbe simán belefér a sztárok élete is, arról is lehet igényesen írni. A bulvárban is lehet jót, értékeset alkotni – még akkor is, ha a politikai vagy gazdasági oknyomozással foglalkozó vérkomoly újságírók ezt sokszor lenézik -, lásd például a Nők Lapját. Sőt, önmagában még nem feltétlen sorol be egy cikket az, ha könnyedebb lapban jelenik meg, lásd a Maxima-anyag kiütéses győzelmével végződő Maxima vs. 168 Óra menetet.

Ajánlott
A bulvár és a helye, II. rész: hol volt, hol ne legyen?