“Ilyen food blog, mint az enyém, a nagyvilágban több ezer létezik. Magyar nyelvűt egyébként továbbra sem találok, ha tud valaki, szóljon.” Jól illusztrálja a 3 évvel ezelőtti állapotokat az azóta már elég sok magyar nyelvű társat kapott Chili & Vanília című gasztroblogon felmerülő kérés.
A Chili & Vanília önmeghatározása szerint gasztronómiai élménybeszámoló, és ennél jobban talán nem is lehetne definiálni a manapság már itthon is népszerű műfaj lényegét. A szerző Mautner Zsófia 2005 szeptember elején kezdte vezetni a blogot. Azóta a Miner blogkereső gasztronómiai melléklete és a Blog.hu konyhai gyűjtőblogja szerint legalább 300-an gondolták úgy Magyarországon, hogy követik a példáját.
Recept, képek – és egy csipetnyi lélek
Fontos, hogy egy gasztroblog mögött is érezhető legyen az ember, vagyis ne csak ételfotók és receptek sorakozzanak egymás alatt, hiszen az csak egy receptoldal lenne – mondta a Zoomnak a Fűszeres Eszter néven publikáló Bodrogi Eszter. A Fűszer és Lélek című zsidó főzőnapló írója egészen biztosan nevezhető nem csak a sütés-főzés, de a konyhabloggerkedés szakértőjének is: kétszer ért el második helyezést a HVG GoldenBlog versenyén, egyszer pedig a közönségdíjat is elvitte.
Fűszeres Eszter nagyban játszik: tavaly egy szakácskönyvet is megjelentetett. “Bár a könyvem hat hét alatt nullszaldós lett, hasznot még csak most kezd el termelni. Nem komoly pénz ez, viszont sok munkát kapok a blogomon keresztül, ami miatt extrán megéri vezetni” – árulta el a Zoomnak. Úgy véli, ebben a témában könyvet nehezebb írni, mint blogot: előbbinél ugyanis nincs meg az a lehetőség, hogy egy linkkel visszautaljon egy másik receptre, vagy hogy válaszoljon az olvasók kérdéseire, ha valami esetleg nem világos.
Gasztroblog mint (anti-)PR
Éppen a blog műfajában rejlő “lélek”, a személyesség az, amiben a gasztronaplók erőssége és “veszélye” is rejlik. Mivel szerzőik rendszerint hangulatosan – anekdotákkal, vagy éppen kulturális ismeretterjesztéssel megfűszerezve – írnak, így az éttermekről megfogalmazott véleményük is hitelesebbnek hat a klasszikus PR-eszközöknél.
A Chew.hu nevű és című oldal például nem kis hatást gyakorolhat az angolszász országokból érkező turistákra. Bár a blogot havonta csak 18-20 ezren látogatják, az oldal (angol) nyelvéből adódik és statisztikáiból is jól látszik: sok külföldi innen tájékozódik a magyar konyháról, és a helyi éttermi viszonyokról.
A blogokban rejlő szubjektivitás persze sokszor eredményez kettős helyzeteket: míg a Chew-n dicséretet kaptak a felkínált fogások, a Kispad.hu bloggere az ételek tekintetében gyakorlatilag lehúzta a fővárosi Déryné bisztrót.
És hogy mit írnak: egyáltalán nem mindegy. A gasztroblogok – kis túlzással talán befolyásnak is nevezhető – hatását már az éttermek vezetői és tulajdonosai is fontos tényezőként kezelik. A Déryné helyét bérlő bisztrótulajdonos Kovács Kristóf – nem mellesleg Esti showder producere – kérdésünkre elmondta, ők például folyamatosan követik az interneten megjelenő véleményeket, és minden konstruktív hangvételűre válaszolnak is. Ezt egyébként a Food Police blog kemény kritikájánál látható, “the management of Cafe Deryne” és “Kristof” aláírásokkal jegyzett hozzászólások is bizonyítják.
Az olvasási hajlandóság már 100 szónál drasztikusan csökken. Ugyanakkor én mégis azt gondolom, hogy sokszor igenis van értelme hosszabb (sokszáz szavas) szövegeket is publikálni egy weboldalon. Miért? Hogyan? A belső címekkel, kiemelésekkel, képekkel lehet úgy törni a szövegfolyamot, hogy ne 400 szavas írásnak, hanem 4-szer 100 szavas írásnak tűnjön az olvasó elméjében. (Webisztán)
Mondják: válság van, költsünk kevesebbet. De a magánmegszorítások azért mégsem mehetnek egy bizonyos szint fölé egy tájékozódni és jó értelemben élni szerető embernél. Összegyűjtöttem, hogy mi az, amit olcsóbban vagy akár ingyen is megkaphatunk online. Településtől és akciótól függve évi 25 és 40 ezer forint közti összegért már megkapjuk azt a korlátlan internetet, ami aztán segít spórolni. Ráadásul 46%-os magyar internet-penetráció mellett az emberek felének ez nem is jelent plusz befektetést.
A napilapok 30-40 ezer forintos és a hetilapok 10-20 ezer forintos – már kedvezményes – éves előfizetői díját spórolhatjuk meg, ha az online változatot választjuk. (De persze mindez igaz heti 1-2 vásárlása esetében/helyett is.) Igaz, az online verziót nehezebb magunkkal vinni este a kényelmes fotelbe, de egy notebookkal ez sem megoldhatatlan. A napi híreket aktuálisabb formában találjuk meg a hírportálokon, de ha a nyomtatott újság megszokott szerzőinek cikkeire vágyunk, azok is egyre inkább és egyre gyorsabban felkerülnek a lapok online változatára.
Átlagosan megtakarítható összeg (egy lapelőfizetést feltételezve): 10-40 ezer forint
Könyvek terén is jól járhatunk a neten. A legnagyobb könyváruházak közül – minden könyvre – az Alexandra, a Bookline és a Polc 20%-os, a Libri pedig 5%-os kedvezményt ad. Bizonyos könyvekre és/vagy meghatározott időszakokban ennél jóval kedvezőbb áron, 30-90%-os engedménnyel juthatunk olvasnivalóhoz. A könyveket nem postás, hanem futár hozza-viszi, aki tapasztalataink szerint – a postással ellentétben – városon belül bárhova utánunk is hozza a rendelést, ha éppen nem vagyunk a megadott címen. A házhozszállítás díja 0 és 800 forint között mozog, de 2 könyv megrendelése esetén a kedvezmények már bőven “behozzák” a szállítási díjat. A Bookline-nál Budapesten, a Librinél pedig minden üzletüken van lehetőség személyes átvételre, ami természetesen ingyenes.
Átlagosan megtakarítható összeg (évi 12 db, 3000 forint értékű könyvet feltételezve): 8-12 ezer forint
Valamilyen biztosítással szinte mindenki rendelkezik. Nem csak a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás, de akár eseti utasbiztosítást is köthetünk a neten, jellemzően 10-35%-os internetes kedvezménnyel.
Átlagosan megtakarítható összeg (évi egy megkötést feltételezve): 1-20 ezer forint
A telefonálás és SMS-írás a 11 millió mobil-előfizetés országában nem elhanyagolható tényező. Mindkettőt ki tudja váltani a Skype, az MSN vagy a Gmail-ben és önállóan is elérhető Gtalk. Aki kifejezetten az SMS-forma híve, az a Wadját is használhatja, ahonnan magyar számokra is küldhető valóban ingyenes sms, mégpedig egy számra napi 2 darab. (Ékezetmentes írás ajánlott.) A szolgáltaltás, tapasztalataink szerint, kb. 1-15 perces késéssel továbbítja az üzenetet, de működik.
Átlagosan megtakarítható összeg (éves szinten): 12-40 ezer forint
Az ügyfélszolgálati irodák helyett az interneten – illetve egy ideje telefonon – is elérhető gázszolgáltatótól jellemzően évi 10-20 ezer forinttal olcsóbban kaphatjuk a gázt. Bár az áramszolgáltatóknál még nincs ilyen lehetőség, így spórolni sem nagyon tudunk, költségeket átütemezni viszont igen: a telefonos ügyintézésnél jóval egyszerűbb módon, a szolgáltatónk holnapján online is bejelenthetjük aktuális óraállásunkat. Így nincs előrefizetés, ami csak az éves leolvasáskor “térül meg”, mindig éppen annyit fizetünk, amennyit fogyasztottunk.
Átlagosan megtakarítható összeg (gázszolgáltatás, éves szinten): 10-20 ezer forint
A zenei CD-ket és filmes DVD-ket sokan teljesen ingyenes módszerekkel váltják ki, de aki törvényes kereteken belül kíván maradni, az is olcsóbban kaphat meg egy-egy albumot vagy filmet – az adathordozó díja és egyéb költségek nélkül. A dalok.hu-n például magyar dalok közt válogathatunk, melyeket 119-200 forintért magunkévá is tehetünk. Igaz, a kínálat közel sem teljes, de azért érdemes szétnézni.
Átlagosan megtakarítható összeg (éves szinten): 1-5 ezer forint
Az Árukereső és más, hasonló szolgáltatások néha igen nagy meglepetéseket tudnak okozni: egy 5-6 ezer forint kategóriájú termék ezrekkel is olcsóbb egyik-másik helyen, míg a 100 ezer forintos árkategóriánál (jellemzően műszaki cikk, háztartási gép) tízezreket is spórolhatunk. Az ilyen oldalak lényege, hogy összegyűjtik azokat a helyeket, ahol az adott termék fellelhető, és megmutatják, hogy hol mennyibe kerül.
Ennek egy extrémebb formája a Yabe, ami egy “dinamikus árképzésű online piactér”. A felhasználó jelzi igényét egy termékre (mondjuk venne egy x típusú billentyűzetet vagy éppen tévét), a kereskedők pedig ajánlatot tehetnek. Amikor a felhasználó úgy érzi, hogy eljött már a Kánaán, akkor lezárja a licitet, és megveszi a legolcsóbb áron kínált példányt. A jelenleg főként számítástechnikai és szórakoztató elektronikai termékekkel operáló oldalon az is megtörténhet, hogy a mások által indított tenderek közt keresgélve találunk nekünk való dolgot a nekünk való áron.
Átlagosan megtakarítható összeg (évi 2-3 olcsóbb kategóriájú és/vagy egy drágább termék vásárlását feltételezve): 5-50 ezer forint
Tegnap nem csak az “átlagos” Gmail-felhasználók éltek át (számukra egyébként nem túl súlyos) perceket, hanem a Google Alkalmazások használói: cégek, kormányzati szervek, civil szervezetek is. Ezek egy része (leginkább bizonyos felhasználószám felett) fizet érte, mégpedig évi 50 dollárt.
Az éves összeg csekélységét tekintve pénzügyileg nem egy nagy szám, de az AP-jelentése szerint 15 napot minden fizetős felhasználónak ingyen adnak, ez 2,05 dollárnyi kedvezményt jelent. Gesztusnak mindenesetre kedves. Ráadásul könnyen kiszámolható, hogy egy kb. 50 órás üzemszünettel megoldható lenne egy egész évi ingyenesség:)
Szép munka a hírszerkesztés, viszont nagyobb felelősséggel jár annál, mint amit tulajdonítanak neki. Néhány szerkesztő vagy nincsen ennek tudatában, vagy nagyon is tisztában van vele, és ki is használja. (Ne legyek naiv, igaz?) A Tárki “A választástól és a nagypártoktól való elfordulás” című politikai-választáskutatási eredményét egy-két (konkrétan egy) online médium kissé érdekes címmel hozta le.