tsabeeka web + mobil + média

“Ilyen food blog, mint az enyém, a nagyvilágban több ezer létezik. Magyar nyelvűt egyébként továbbra sem találok, ha tud valaki, szóljon.” Jól illusztrálja a 3 évvel ezelőtti állapotokat az azóta már elég sok magyar nyelvű társat kapott Chili & Vanília című gasztroblogon felmerülő kérés.

A Chili & Vanília önmeghatározása szerint gasztronómiai élménybeszámoló, és ennél jobban talán nem is lehetne definiálni a manapság már itthon is népszerű műfaj lényegét. A szerző Mautner Zsófia 2005 szeptember elején kezdte vezetni a blogot. Azóta a Miner blogkereső gasztronómiai melléklete és a Blog.hu konyhai gyűjtőblogja szerint legalább 300-an gondolták úgy Magyarországon, hogy követik a példáját.

Recept, képek – és egy csipetnyi lélek

Fontos, hogy egy gasztroblog mögött is érezhető legyen az ember, vagyis ne csak ételfotók és receptek sorakozzanak egymás alatt, hiszen az csak egy receptoldal lenne – mondta a Zoomnak a Fűszeres Eszter néven publikáló Bodrogi Eszter. A Fűszer és Lélek című zsidó főzőnapló írója egészen biztosan nevezhető nem csak a sütés-főzés, de a konyhabloggerkedés szakértőjének is: kétszer ért el második helyezést a HVG GoldenBlog versenyén, egyszer pedig a közönségdíjat is elvitte.

Fűszeres Eszter nagyban játszik: tavaly egy szakácskönyvet is megjelentetett. “Bár a könyvem hat hét alatt nullszaldós lett, hasznot még csak most kezd el termelni. Nem komoly pénz ez, viszont sok munkát kapok a blogomon keresztül, ami miatt extrán megéri vezetni” – árulta el a Zoomnak. Úgy véli, ebben a témában könyvet nehezebb írni, mint blogot: előbbinél ugyanis nincs meg az a lehetőség, hogy egy linkkel visszautaljon egy másik receptre, vagy hogy válaszoljon az olvasók kérdéseire, ha valami esetleg nem világos.

Gasztroblog mint (anti-)PR

Éppen a blog műfajában rejlő “lélek”, a személyesség az, amiben a gasztronaplók erőssége és “veszélye” is rejlik. Mivel szerzőik rendszerint hangulatosan – anekdotákkal, vagy éppen kulturális ismeretterjesztéssel megfűszerezve – írnak, így az éttermekről megfogalmazott véleményük is hitelesebbnek hat a klasszikus PR-eszközöknél.

A Chew.hu nevű és című oldal például nem kis hatást gyakorolhat az angolszász országokból érkező turistákra. Bár a blogot havonta csak 18-20 ezren látogatják, az oldal (angol) nyelvéből adódik és statisztikáiból is jól látszik: sok külföldi innen tájékozódik a magyar konyháról, és a helyi éttermi viszonyokról.

A blogokban rejlő szubjektivitás persze sokszor eredményez kettős helyzeteket: míg a Chew-n dicséretet kaptak a felkínált fogások, a Kispad.hu bloggere az ételek tekintetében gyakorlatilag lehúzta a fővárosi Déryné bisztrót.

És hogy mit írnak: egyáltalán nem mindegy. A gasztroblogok – kis túlzással talán befolyásnak is nevezhető – hatását már az éttermek vezetői és tulajdonosai is fontos tényezőként kezelik. A Déryné helyét bérlő bisztrótulajdonos Kovács Kristóf – nem mellesleg Esti showder producere – kérdésünkre elmondta, ők például folyamatosan követik az interneten megjelenő véleményeket, és minden konstruktív hangvételűre válaszolnak is. Ezt egyébként a Food Police blog kemény kritikájánál látható, “the management of Cafe Deryne” és “Kristof” aláírásokkal jegyzett hozzászólások is bizonyítják.