Ahogy az már a címből is gyanús, nem Magyarországról lesz szó. Múlt héten írtam róla, hogy az angol általános iskolások tanulják majd az online kommunikációt, most pedig arról ír a Telegraph, hogy kik lehetnek a potenciális tanárok.
A Birmingham City University 4400 fontért, azaz mintegy 1,5 millió forintnyi összegért kínál master diplomát közösségi média szakon.
A szeptemberben induló képzés felelőse, Jon Hickman azt nyilatkozta, hogy már kapott pozitív visszajelzéseket a leendő diákoktól, de egy Telegraph által megkérdezett BCU-hallgató úgy gondolja, hogy olyan alapvető dolgok lesznek csak a képzésben, amit mindenki könnyű szerrel el tud sajátítani. Erre kissé rácáfolni látszik Hickman: a leendő hallgatók betekintést kapnak majd a marketing, a PR és az újságírás területeibe is. Bővebb kurzusismertetés látható az alábbi videóban. (Vigyázat, 11 és fél perc.)
Én Hickmannel értek egyet: egy ilyen szak – jól megvalósítva – nem csak tudományos tud lenni, de szükségessége egyszerűen megkérdőjelezhetetlen. Természetesen másról szól (és máshogy tudományos), mint egy történelem szak, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy annál jóval életképesebb, és a média aktuális trendjeit figyelve talán piacképesebb diplomát is ad.
Az már más kérdés, hogy mit tekintünk elégnek, és mik azok a készségek, amelyekhez kötjük a bemenetet.
Alapvető CSS-ismeretek, marketing, keresők mögötti algoritmusok, online újságírás – te miket tanítanál egy közösségi média MA képzésben?
Ahogy az várható volt, amint itthon is mindenkié lett a Facebook, megkezdődött a hiperaktivitás, a gyakran privi.hu-szerű/szintű közösségi tartalom tömeges beözönlése. Nem is feltétlen a minőségükkel, mintsem a mennyiséggel van a baj. Az még vicces volt, hogy melyik Szomszédok szereplő vagyok (egyébként az eredmény is az volt: Julcsi), de valahogy az már nem vicces, hogy melyik film / focista / Mónika show karakter / Jóbarátok karakter / szertár-kísérlet / diktátor / szuperhős / celebfeleség / focicsapat vagyok. És főleg egy napba belesűrítve nem vicces.
Valahol teljesen természetes ez a folyamat, ahogy nő a felhasználók és az alkalmazások száma. Csak mintha túl sok lenne a zaj, mintha néha el-elveszne benne a releváns tartalom, és rossz belegondolni, hogy ha ez van a Facebookon, akkor hajjaj, mi lesz majd iWiW-en. Van-e olyan pontja ennek (és ha igen, mennyiségileg hol), ahol az ember már elkezdi letiltani nem csak az egyes alkalmazásokat, hanem a bizonyos, nagyüzemben termelő felhasználókat is?
Az angol iskolák tanítói dönthetnek úgy, hogy az egész második világháborút kihagyják a tananyagból, a tudatos közösségi webhasználat elsajátítása viszont kötelező lesz a diákoknak. A tervezet nem túl meglepő, tulajdonképpen ebben rejlik az angolszász és a porosz iskolamodell közti különbség. A magyar alsó (!) tagozatnak megfelelő osztályokban az angol diákok külön órákon fogják tanulni az internet használatát, az online kommunikációt, a keresők, a Wikipedia és a Twitter használatát, a blogolást.
Elképzeltem, mi történne, ha itthon akarna valamelyik öngyilkos hajlamú oktatási kormányzat ilyesmit bevezetni. Itthon, ahol a legtöbb informatika/számítástechnika óra annyiból áll, hogy “5 perc MS Word, aztán mindenki netezhet”.
Persze a kellő szakembergárda hiányában még a legjobb szándék esetén is csak jó magyarosan tudnánk megvalósítani a közösségi webes órákat. Nem tudom, hogy magyar vagy ének-zene tanárokat képeznének-e át egy 30 órás kurzus keretében erre a célra. Merthogy a közösségi webes szakemberek számát még a felsőoktatásban is gyorsan (egy, vagy inkább fél kézen) össze lehet számolni, azt már talán hagyjuk is, hogy mennyi közösségi webes tudás csapódhat le a mai magyar tanítóképzésben résztvevő hallgatókon. Azt hiszem, a nullát közelíti – alulról.
Szögezzük le: az alsó tagozatban amúgy sem sok helye van a második világháborúnak. Annál több van (/lenne) viszont a webtudatosságra nevelésnek mint a tudatos médiafogyasztás és -használat egyik legfontosabb elemének.
Szóval lehet károgni, hogy “de nagy hülyeség ez” meg “ezért tart ott a világ, ahol”, de én meg éppen azt gondolom: többek között a lexikonfejűre nevelt, naiv médiafogyasztók tartanak ott, ahol, nem pedig a világ.
Meg lehet próbálni kívülről megtanulni a Wikipédián vagy a Twitteren rejlő összes tudást, de nem biztos, hogy érdemes. És ha mégis sikerülne: ez még mindig csak egy töredéke az (interneten lévő) összes tudásnak.
A Blellow kérdése a twitteres “mit csinálsz éppen?” helyett a “min dolgozol?”. Válaszul adható mondandónknak 140 helyett 300 karakternyi hely van. Ez nem csak az üzleti dolgok kicsivel összetettebb üzeneteihez lehet jó (vagy jobb), de a 300 karaktert már kényelmesebben használhatónak látom az egyetemi-kutatási projektek bonyolításánál is. További lényeges különbség a Twitterhez képest, hogy ide fájlokat is csatolhatunk, akárcsak a Tumblr-nél.
Csoportok = pénz
A bal oldalon a Twitter jobb sávban lévő menüjénél egy jóval bővebb listát találhatunk, melynek egyik legérdekesebbje a Groups menüpont. Bár mindenféle külsős megoldásokkal a Twittehez is csinálhatunk csoportokat, és bár a Twitter is dolgozik a csoport-funkción, a Blellow alapból kínálja a lehetőséget – ezzel együtt egy modellt is befektetőinek. A csoportokban látják ugyanis a monetizálás (egyik) útját, mégpedig a privát csoportok létrehozásával. Havi 5 dollárért 1 gigás tárhellyel, 10 dollárért pedig 10 gigással hozhatunk létre nem nyilvános csoportot.
Munkalehetőségek
Az üzleti jellegen túl webileg is tematikus a Blellow, amire az állásajánlatok témakörei (Design, Development, Writing, Other) is utalnak, a célcsoportot tehát a webemberek és egyéb kreatív szakmák képviselői jelentik. Lehetőség van arra is, hogy csak egy-egy projekthez keressünk közreműködőt.
Hitelesség
A szakmai felhasználóknak persze sokszor szakmai jellegű kérdésük/problémájuk van, melyre aztán temérdek válasz érkezhet. A leghasznosabb választ/segítséget adókat kudókkal jutalmazhatjuk. Így a Blellow-júzerek nem csak kvantitatív, hanem kvalitatív szempontból is besorolhatók.
Gondolkoztam, hogy a próbamondandómat angolul vagy magyarul ejtsem-e meg. Aztán a magyar mellett döntöttem, mondván, hogy a Twittert is magyarul használjuk. Csak remélni tudom, hogy idővel a Blellow vagy valamely követője is elterjed legalább annyira itthon, mint most a Twitter.
Nem mellékes adalék: a mikroblogolás már kiváltani látszik az egysoros emailek egy részét.
Már kezdtem magamnak is gyanússá válni, hogy egy hét után még mindig röhögök a SÜN!-dolgokon. Szombaton megkérdeztem erről egy pszichológus családtagomat, mire ő félig viccesen, de azért megnyugtatóan azt mondta: szerinte azzal van baj, aki nem röhög rajta.
Akik hozzám hasonlóan napról napra megújuló hatásnak érzik a SÜN! erejét, azoknak íme egy kis tálcán megférő tamagocsi. Enni sem kér, inni sem, mégis sün. Az exe fájl letöltése után csak el kell indítani – ez egy tálcára (gyk. az óra mellé) települő sünt eredményez, aki kattintásra kiabál: SÜN!
Update Sera kérésére, Peroo fejlesztésében: jobb kattintás után aktiválható a Véletlen SÜN! funkció. Ha be van kapcsolva, 5-15 percen belül, változatos időközönként megszólal barátunk, a sün.
Köszönjük meg együtt Peroonak, aki kollégáival együtt fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy a SÜN!mánia ne ismerjen határokat.
Windows letöltés (.exe, 140 KB, .Net Framework 2.0 kell hozzá)
Linuxletöltés (.tar.gz, 79 KB, Qt 4.4.3 és NAS kell hozzá; forráskód)