Nyomtatottból az online-ba (I. rész)

| kategória: médiailag, web | téma: , , |

Egyre több printes kiadvány kerül a webre, és nehezen tudnak mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy nem elég egyszerűen csak azt csinálni tovább, mint eddig. Egy online lap nem azt jelenti (vagyis nem azt kell jelentse), hogy amit eddig kinyomtattunk, azt holnaptól a monitoron mutatjuk. A web és annak olvasói másfajta tartalmakat igényelnek, és más módon tálalva. Az átállás persze nehéz, főleg azoknak, akik sok évet, netán több évtizedet nyomtatott újságnál töltöttek el. Darrel Etherington írt néhány tanácsot, ezeket vegyítem most sajátokkal.

Olvass

Bár a szakmabélieknek elég lenne ma már csak print lapokból tájékozódni, de különösen fontos, hogy sokfajta online forrásból olvassanak, és persze nem csak magára az információra koncentrálva, hanem tudatosan figyelve arra, hogy milyen fogásoktól és látásmódtól is online az online. Ehhez elengedhetetlen nem csak az Index vagy [origo], hanem néhány jó blog olvasása is. Éppen amiatt a probléma miatt, amiről most szó van, nem ajánlott (sőt, ellenjavalt) mondjuk a Népszabadság, a Népszava vagy a Magyar Nemzet szájtjain megjelent anyagok ilyen célú tanulmányozása. Nem mind online, ami fénylik.

Gyakorolj

Keress egy témát, amiről összegyűjtesz néhány printes és néhány webes feldolgozást. Ezután írj belőle egy saját cikket gépen, majd olvasd újra az összegyűjtött cikkeket. Melyikhez milyen szempontból hasonlít jobban a te írásod? (Lead hossza, cikk teljes hossza, stíluselemek, vannak-e benne linkelések, milyen szavakon/kifejezéseken vannak a linkek, stb.) Az utolsó, összehasonlító-elemző fázis a legfontosabb, tehát az önmagában semmit nem jelent, ha több hónapja minden héten megjelenik egy-két cikked a weben. Szánj legalább heti 3×1 órát arra, hogy tudatosan végigelemzed így néhány cikked.

Barátod a Twitter

A Twitter-módszer az egyik legtöbbet javasolt (pollner is rendszeresen foglalkozik vele), de talán az egyik legnehezebb is. (Viszont kétségtelenül a leggyorsabb változást tudja előidézni.) Személy szerint úgy gondolom, hogy csak az olyan, eddig printes újságíróknak érdemes belevágni, akik az előző szinteken/módszerekkel már sikereket értek el. Máskülönben sokan beleesnek majd a hibába, hogy elkezdik, aztán semmi értelmét nem látva abba is hagyják. Tudni kell folytatni, és persze tudni kell tudatosan, a dolog értelmét meglátva használni.

A Twitter egyik előnye, hogy rászoktat (merthogy rákényszerít) a rövidségre. Amikor 140 karakter van egy egész komoly gondolat kifejezésére, akkor megtanul az ember röviden írni. A rövid és tömör megfogalmazás pedig elengedhetetlen az online újságíráshoz. Az csak a kisebb probléma, hogy a cikk 10-14 ezredik karakteréig csak kevesen jutnak el. A nagyobb baj az, hogy sokan, amikor meglátják a görgetősávon lévő csúszka kis méretét (ami nagy biztonsággal azt jelzi, hogy baromi hosszú a cikk), akkor már bele sem kezdenek az olvasásba.

Másrészt (és persze egyéb mellett) azért is jó a Twitter, mert információforrássá is válhat. Mindehhez persze az kell, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű kapcsolatokat alakíts ki rajta/benne/általa. Sokan félreértik a Twitter lényegét, és olyan embereket követnek csak, akiket személyesen ismernek. “Minek olvassak az életéről, ha soha nem is találkoztunk!?” Nem árt az online világban tevékenykedő fontosabb emberkéket követni, mert bár 50 tweetből csak 1 lesz szakmailag hasznos, de ezek az egyek elég sokat tudnak segíteni. Nem árt, ha minél több olyan ismerősre teszel szert, akivel azért valamilyen kapcsolatba kerültél – ha más nem, twitteres párbeszédbe.

Ahogy doransky a minap írta, akinek sok aktív twitteres kapcsolata van, akiktől választ kaphat a kérdéseire és akik rendszeresen (persze nem naponta) írnak szakmailag is érdekeseket, ma információs értelemben az a király.

Még azt nem árt figyelembe venni, hogy

mint az ex-barátnők esetében, sokszor itt is az történik: a nyomtatott laptól érkező újságíró az első online munkahelyén nem lesz sikeres, nem lesz jó online újságíró, hanem csak megtanulja elfelejteni az előző beidegződéseit. És majd 4-5 év után, (és) egy következő munkahelyen válhat érezhetően online-ná. És persze vannak olyanok is, akik bár jók nyomtatottban, soha nem lesznek jók printben. Miattuk írtam azt, hogy egyik valamirevaló online szerkesztőség sem teheti azt meg, hogy szerkesztői szinten (és fölfele) ne vérprofi online szakembereket alkalmazzon, akik weben fogyaszthatóvá teszik az printes kollégák által beküldött anyagokat.