Kis Gézáné, okleveles ének-zene-közösségi web szakos tanár

| kategória: szociál, web | téma: |

Az angol iskolák tanítói dönthetnek úgy, hogy az egész második világháborút kihagyják a tananyagból, a tudatos közösségi webhasználat elsajátítása viszont kötelező lesz a diákoknak. A tervezet nem túl meglepő, tulajdonképpen ebben rejlik az angolszász és a porosz iskolamodell közti különbség. A magyar alsó (!) tagozatnak megfelelő osztályokban az angol diákok külön órákon fogják tanulni az internet használatát, az online kommunikációt, a keresők, a Wikipedia és a Twitter használatát, a blogolást.

Elképzeltem, mi történne, ha itthon akarna valamelyik öngyilkos hajlamú oktatási kormányzat ilyesmit bevezetni. Itthon, ahol a legtöbb informatika/számítástechnika óra annyiból áll, hogy “5 perc MS Word, aztán mindenki netezhet”.

Persze a kellő szakembergárda hiányában még a legjobb szándék esetén is csak jó magyarosan tudnánk megvalósítani a közösségi webes órákat. Nem tudom, hogy magyar vagy ének-zene tanárokat képeznének-e át egy 30 órás kurzus keretében erre a célra. Merthogy a közösségi webes szakemberek számát még a felsőoktatásban is gyorsan (egy, vagy inkább fél kézen) össze lehet számolni, azt már talán hagyjuk is, hogy mennyi közösségi webes tudás csapódhat le a mai magyar tanítóképzésben résztvevő hallgatókon. Azt hiszem, a nullát közelíti – alulról.

Szögezzük le: az alsó tagozatban amúgy sem sok helye van a második világháborúnak. Annál több van (/lenne) viszont a webtudatosságra nevelésnek mint a tudatos médiafogyasztás és -használat egyik legfontosabb elemének.

Szóval lehet károgni, hogy “de nagy hülyeség ez” meg “ezért tart ott a világ, ahol”, de én meg éppen azt gondolom: többek között a lexikonfejűre nevelt, naiv médiafogyasztók tartanak ott, ahol, nem pedig a világ.

Meg lehet próbálni kívülről megtanulni a Wikipédián vagy a Twitteren rejlő összes tudást, de nem biztos, hogy érdemes. És ha mégis sikerülne: ez még mindig csak egy töredéke az (interneten lévő) összes tudásnak.