Meghalt az online print
| kategória: médiailag, trend, web | |
TweetEgyszerre indult a Zoom és a Zóna, és most nagyon úgy tűnik, egyszerre is kerül pont a két erősen printes beütésű történet végére.
A 4,4 millió forint tőkével alapított Zóna Média Kft. mögött egy titkos befektető áll, aki mintegy 100 millió forintot invesztált korábban a társaságba. A befektető azonban hónapok óta nem fizet a külsős munkatársaknak, a Napi Gazdaság úgy tudja, hogy a tartozás több millió forintra rúg.
Nem kell elveszni a pénzügyi hókuszpókuszokban – sem a Zoomnál, sem a Zóna esetében. Egyszerűen csak meg kell végre érteni, hogy a “nem szabad print médiumot indítani” mondat nem csak azt jelenti, hogy új nyomtatott napilap kiadásába nem szabad belefogni, hanem azt is, hogy sem a munkatársi gárda jelentős részét (Zoom), sem az egész lapkoncepciót (Zóna) nem szabad printes alapokra helyezni.
Pontosabban szabad, szabad, mindent szabad – csak mindennek megvan a következménye.
Ajánlott olvasmány
Az online-print dilemma
Offline főszerkesztők?
Hmmm. Nem lehet, hogy csak pályázati pénzek lenyúlásáról volt szó? Egyébként egyre inkább úgy látom, hogy ez az internet-es dolog 90%-ban olyan alulról szerveződő. De hát ez nem új dolog.
@sajt: sztem meg lehet ezt fölülről is szervezni, csak nem így. és – ahogy látszik is – printes koncepcióval a weben még pályázati pénzeket sem lehet túl sokáig szerezni..
A Zóna lehetne pl az Index egy minőségi melléklete. V. nem? Persze elég önálló koncepcióval rendelkezik, de legalább részben át lehetne menteni valahova máshova az értékeit.
Ez csak csak egy ötlet..
V. legyen pénz, és akkor hajrá Zóna!
@planyo: szerintem inkább néhány munkatársát lenne érdemes átemelni valahova, de a koncepciót nem nagyon tartom életképesnek.
Mind a kettőért nagy kár, de a zóna kimúlása még nagyobb baj – nekem sem fér a fejembe, hogy a felső három-négy jövedelmi decilist megcélzó magazinportált miért nem képes eltartani a piac.
Szerintem ez nonszensz. Mert ebben az esetben nem a piac értékítélete állhat a dolog mögött, hanem mondjuk a nem megfelelő értékesítési modell.
Nem vagyok egy nyávogós újságíró-újságolvasó, de az mégis csak tarthatatlan, hogy már az érdeklődő közeg sem kaphat Mónika pináján kívül más tartalmat az arcába – mert ugyan én is megtekintgetem Mónika becses részeit (értsd fogyasztok bulvárt), de érdekelnek a kiérleltebb, időtállóbb, széleskörűbben kifejtett gondolatok is.
hát, ez is egy olvasat – mármint amit leírtál. csak azt felejtetted el – és én aztán végképp nem akarom védeni se nagyjüózsit, se szombathipalit – , hogy egy online szerkesztőség a főszerkesztő felől nézve éppolyan médiaüzem, mint bármi más. lehetne tv vagy rádió is, hetilap vagy napilap, print vagy online, mindegy. Az a főszerkesztő legfőbb fleadata, hogy a csapatát “etetni” tudja. Legyen saját téma, legyen egyre kifinomultabb a módszer, legyen szakmai ÉS technikai innováció, legyenek fejlesztések és ösztönzések, és legyen kontroll is. Egy főszerkesztő ne blogoljon meg linkelgessen cikkeket, de követeje meg, ha az az issue. A Zoom nem abba bukott bele (tudom, ott voltam), hogy offline főszerkesztője volt, hanem abba (már azon kívül, hogy a tulajdonosnak elfogyott a pénze/türelme/kedve), hogy egy év alatt a szerkesztőségben a főszerkesztő sem tudta (megmondani), hogy merre tart az oldal.
Tudod, én is “offline” csecsen nőttem fel a médiában (ÉS, Magyar Narancs, Kreatív, Médiamix stb.), de ettől még az onlineban sem vagoyk debil. Át kell állni, okés. Meg az is igaz, hogy etéren is voltak gondok. Csakhogy az újságírás (és nem cska az alapok) ettől még ugyanaz: téma, módszer, tálalás kérdése.
És ez nagyrészt független attól ,hogy off-, vagy online a felület, amin az írás megjelenik.