A manipuláló osztályfőnök mint webstratégiai tényező

| kategória: marketing/pr, szociál, trend, web | téma: , , |

Egy ideje elegem lett a politikai posztok/cikkek után sorakozó kommentek olvasásából. Egyszerűen nem vagyok rá kíváncsi, hogy éppen kinek a kurva anyját. Nincs újdonság, ugyanaz a buta, beszűkült emberi tudat- és vitaforma érhető tetten 10-ből 8 helyen. Az a maradék 2 meg már nem érdekel annyira, hogy elolvassam érte a másik 8-at is.

Olyan magyar webhelyről álmodok, ahol az arány legalább 6:4, még inkább olyanról, ahol 8:2 helyett 2:8. Kétség nem férhet hozzá, az itthon általában alkalmazott megoldásoktól nem várható el a 6:4 és főleg nem a 2:8 arány teljesülése.

Márpedig 8:2-vel sehol nincs és nem is lesz közösség. Ha nincs is rajtuk közösség, akkor minek járjon az ember a közösségi akármiknek hívott oldalakra? Marad a Facebook nyitólapja, ott témák is vannak és közösség is. (Persze az utóbbi főként személyes kapcsolatok által, tehát kicsit máshogy alakul ki, de tény: van.)

Ahogy én látom, jelenleg a bulvár és a tech szájtokon vannak a legértékesebb hozzászólások. Nem feltétlen van több értelmük, de legalább nem unalmasak. Legalább el lehet hinni, hogy valaki elgondolja őket – nem pedig csak az aktuális kampányok főbb kulcsszavai. Az ilyen jellegű hozzászólásokat – így témára szűrve – persze csak a tematikus oldalakon találja meg az ember, így közösségileg igazán nagy feladat előtt az általános vagy a tematikusnál legalábbis általánosabb blogok és egyéb szájtok vannak.

A stratégia: manipulálj!

Bár nagy tömegben az ember buta, pontosan tudjuk, hogy egy közösséget alakítani (ha úgy tetszik: manipulálni) nem csak rossz irányba lehet.

Bár a manipuláció mögött mindig valamely pejoratív felhangot érzünk, valójában a manipuláció mindennapi életünk része. Tudósok, mérnökök manipulálják az anyagot, hogy valami mássá formálják át, a menedzserek kezelik a válsághelyzeteket, a szülők nevelik a gyermekeket.

A legrosszabb talán az, ha nem teszünk semmit, hagyjuk, hogy a hozzászólók szájából sorban essenek ki a destruktív hülyeségek. Aztán, ha nagyon tetten érhető, akkor moderálunk, amit viszont az érintett felhasználók valószínűleg rosszul fognak megélni a rezgő lécen járkálás viszonylagosan kiszámíthatatlan természete miatt.

A szigorú moderálás szerintem csak hosszú távon és/vagy sok meglévő felhasználóval lehet eredményes. Más esetben öngyilkos merénylet.

A harmadik út pedig a jó osztályfőnök stratégiája, aki úgy alakítja a viszonyokat, hogy ez az osztályközösségnek nagyon fel sem tűnik. Esetünkben hívhatjuk őt web community managernek (wcm), vagy egyszerűen körbe is írhatjuk: ő az, aki bár hivatalból a közösség része, összetartó munkáját nem csak a pénzért, hanem a közösségért is végzi. Általában nem érezteti szemtől szemben hatalmát, mely felhasználásának etikai korlátaival egyébként pontosan tisztában van. Néha imádják, néha kevésbé, de akárhogy is: eléri, hogy a ballagáson mindenki sírjon, hogy vége.

A jó osztályfőnök nem csak a szakmáját érzi és érti, hanem a közösséget is. Nekem ilyen osztályfőnököm volt. És ilyen wcm-re lenne szüksége a legtöbb magyar, közösségi jelzővel felruházott szájtnak.