A manipuláló osztályfőnök mint webstratégiai tényező
| kategória: marketing/pr, szociál, trend, web | |
TweetEgy ideje elegem lett a politikai posztok/cikkek után sorakozó kommentek olvasásából. Egyszerűen nem vagyok rá kíváncsi, hogy éppen kinek a kurva anyját. Nincs újdonság, ugyanaz a buta, beszűkült emberi tudat- és vitaforma érhető tetten 10-ből 8 helyen. Az a maradék 2 meg már nem érdekel annyira, hogy elolvassam érte a másik 8-at is.
Olyan magyar webhelyről álmodok, ahol az arány legalább 6:4, még inkább olyanról, ahol 8:2 helyett 2:8. Kétség nem férhet hozzá, az itthon általában alkalmazott megoldásoktól nem várható el a 6:4 és főleg nem a 2:8 arány teljesülése.
Márpedig 8:2-vel sehol nincs és nem is lesz közösség. Ha nincs is rajtuk közösség, akkor minek járjon az ember a közösségi akármiknek hívott oldalakra? Marad a Facebook nyitólapja, ott témák is vannak és közösség is. (Persze az utóbbi főként személyes kapcsolatok által, tehát kicsit máshogy alakul ki, de tény: van.)
Ahogy én látom, jelenleg a bulvár és a tech szájtokon vannak a legértékesebb hozzászólások. Nem feltétlen van több értelmük, de legalább nem unalmasak. Legalább el lehet hinni, hogy valaki elgondolja őket – nem pedig csak az aktuális kampányok főbb kulcsszavai. Az ilyen jellegű hozzászólásokat – így témára szűrve – persze csak a tematikus oldalakon találja meg az ember, így közösségileg igazán nagy feladat előtt az általános vagy a tematikusnál legalábbis általánosabb blogok és egyéb szájtok vannak.
A stratégia: manipulálj!
Bár nagy tömegben az ember buta, pontosan tudjuk, hogy egy közösséget alakítani (ha úgy tetszik: manipulálni) nem csak rossz irányba lehet.
Bár a manipuláció mögött mindig valamely pejoratív felhangot érzünk, valójában a manipuláció mindennapi életünk része. Tudósok, mérnökök manipulálják az anyagot, hogy valami mássá formálják át, a menedzserek kezelik a válsághelyzeteket, a szülők nevelik a gyermekeket.
A legrosszabb talán az, ha nem teszünk semmit, hagyjuk, hogy a hozzászólók szájából sorban essenek ki a destruktív hülyeségek. Aztán, ha nagyon tetten érhető, akkor moderálunk, amit viszont az érintett felhasználók valószínűleg rosszul fognak megélni a rezgő lécen járkálás viszonylagosan kiszámíthatatlan természete miatt.
A szigorú moderálás szerintem csak hosszú távon és/vagy sok meglévő felhasználóval lehet eredményes. Más esetben öngyilkos merénylet.
A harmadik út pedig a jó osztályfőnök stratégiája, aki úgy alakítja a viszonyokat, hogy ez az osztályközösségnek nagyon fel sem tűnik. Esetünkben hívhatjuk őt web community managernek (wcm), vagy egyszerűen körbe is írhatjuk: ő az, aki bár hivatalból a közösség része, összetartó munkáját nem csak a pénzért, hanem a közösségért is végzi. Általában nem érezteti szemtől szemben hatalmát, mely felhasználásának etikai korlátaival egyébként pontosan tisztában van. Néha imádják, néha kevésbé, de akárhogy is: eléri, hogy a ballagáson mindenki sírjon, hogy vége.
A jó osztályfőnök nem csak a szakmáját érzi és érti, hanem a közösséget is. Nekem ilyen osztályfőnököm volt. És ilyen wcm-re lenne szüksége a legtöbb magyar, közösségi jelzővel felruházott szájtnak.
Nem csak magyar jelenség ez ám. Ha valaki olvassa külföldi fórumokon a politikai témákat, akkor látja, hogy Obamával, Izraellel, az evolúcióval, és minden kényesebb témával kapcsolatban ez megy.
Az emberek csapatot választanak, és mindenhol ugranak a kulcsszavakra, és elkezdik ontani a saját táboruk gondolati fonalát a tényektől nem zavartatva magukat.
Szóval az egész globális netnek fel van adva a lecke, hogy hogyan reagáljon erre.
Egyébként a moderálásra van még egy lehetőség, amit nem írtál: a közösségi moderálás.
Ennek jó példája a Slashdot, ahol nagyon jól működik a dolog. A userek egymást moderálják és metamoderálják, és ennek eredményeként a nagy hülyeségek lesüllyednek, az értelmesebb hozzászólásak pedig felszínre bukkannak.
Ilyesmire jó lenne látni törekvést nálunk is, nem csak mindig centralizált megoldásokban lehet gondolkodni.
ohhó, de hát erre még fokozottabban igaz az, ami a második lehetőségre (szigorú moderálás). ezzel is már meglévőt lehet jól megtartani, kialakítani nem nagyon (vagy évtizednyi idő alatt).
az egyik elso bloghu-s bejegyzésetekhez írtam, hogy elgondolkozhatnátok a moderáláson (vagy valami ilyesmi). mondjuk politika témakörében ezt elég nehéz megvalósítani, de meg lehetett volna próbálni. egyszerűen belefárad az ember a sok hülyeség olvasgatásába. én speciel direkt olyan blogokat cikkeket olvasok ahol 1. nincsennek kommentek, csak cikkek 2. baromi jó közösség van a téma körül.
A “jó közösséget” hogyan lehet előállítani az jó kérdés. De mindenképp a fórum/blog/közösség vezetőjén múlik, hogy miképp alakul a társaság jövője. Ami most a személyes kedvencem az a salakblog.hu, amit két eurosportos kommentátor csinál, szerintem kitünően. Alapból egy korrekt kis társoság verődött össze az oldal körül, de amikor megjelent néhány destruktív hozzászóló, azt néhány figyelmeztetés után bannolták. Szerintem nem kell tartani a moderálás/bannolás eszközétől. Ezzel lehet megőrizni egy társaság nyugalmát.
(Kicsit visszaolvasva látom h te se veted el a moderálás eszközét, de nem is írod le, hogy mennyire fér bele a jó osztályfőnök szerepkörébe:))
@brian: ó, hello
a salakblog elég tematikus, ami alapjában véve más helyzetet jelent, mint egy általános tematikájú oldal. viszont nagyon jó, hogy felhoztad, mert a sport is egy olyan dolog lehet, ahol a fanatikus szurkolók sok destruktív dolgot tudnak művelni. azért nem említettem a sportot, mert nekem ez a terület (nem csak online) sajnos vagy nem sajnos, de eléggé kiesik.
polblogok: egy napi pár százas-ezres olvasottságú polblog esetében egyébként kifejezetten nagy munka lenne a rendszeres (akár előzetes) moderálás, ami hobbi szinten nem biztos, hogy megéri energiailag.
éshát igen, pontosan: “mindenképp a fórum/blog/közösség vezetőjén múlik” – erről van szó. egy blog vagy éppen egy rajongói fórum esetében teljesen természetes, hogy van ilyen ember, aki(k) írja/ák, létrehozták. egy professzionális, üzleti alapon működő “portál” (rossz szó ez, legyen inkább professzionális online médium) esetében viszont nincs ilyen funkció. vagy eszébe sem jut a gazdáknak, vagy nem áldoznak rá pénzt, mert “áh, hülyeség”. és nem, nem a moderátorról van szó, az abszolút más munka. (mint ahogy nem is lehet a “nevelés” egyetlen eszköze sem a rendőr meg az intő.)
A mi Bölcs és Igazságos Vezérünk
Az internet a valódi társadalom leképeződése szerintem. Régebben nem volt annyira igaz, mert nem jutott online minden második gyökér, de mára megfordult, és bezúdult a sötétség is. A 8/10-es arányt én is jó közelítésnek érzem. Ez van
.