A mobilos netezéskor használatakor a kívánt célok 59%-át érjük el, szemben a sima PC használata során mért 80%-kal. Az USÁ-ban és Nagy Britanniában végzett Nielsen-kutatás arra jutott, hogy a mobil web felhasználóbarátsága kb. ott tart, ahol a hagyományos weboldalaké volt 1994-ben. Ebbe rossz belegondolni. A 41%-os sikertelenség valószínűleg még mindig elég magas arány ahhoz, hogy tömegesen ne kezdjenek el mobiljukon komolyabb szinten netezni. A lehetőségeket viszont jól jelzi a Time Magazin éppen 15 évvel ezelőtt megjelent, 1994. július 25-ei számának címlapja.
A bizonyos területeken gyenge térerő mellett a mobilhasználók főleg a következő dolgokra panaszkodtak: kicsi a kijelző, kényelmetlen a szövegbeviteli mód, lassú a betöltődés és nem jók maguk az oldalak sem.
A kijelző méretén nem nagyon van mit magyarázni: tényleg kicsi. Bár élőben még nem volt hozzá szerencsém, de szerintem kb. a Toshiba TG01 4,1 colos, azaz 10,4 centis kijelzője az, ami több dolgot már sokkal élvezhetőbbé tesz. A kényelmetlen beviteli lehetőségre jelenleg az érintőkijelző adja talán a legjobb választ, ennek használhatósága nagyban összefügg az előző tényezővel. A sebességhez leginkább idő kell, a technológia fejlődése válaszolni fog a panaszokra.
De vajon mennyire éri meg mobilra tervezni? Maradjunk annyiban, hogy egyre inkább. És azt sem mellékes hozzátenni, hogy bizonyos típusú szájtoknál (pl. híroldal, blog) ügyes megoldásokkal egy mobilra optimalizált változat egyáltalán nem kerül sok energiába és pénzbe sem.
Hogy mennyit ér a hatás? A Nielsen kutatása szerint a nem mobilra optimalizált oldalaknál 53%-os volt a sikeresség, míg a mobilra optimalizált szájtok látogatói az esetek 64%-ában érték el azt, amiért megnyitottak egy-egy oldalt. A különbség nem csekély.
Sajnos nem volt a kutatás része az Opera Mini, ami pedig sokat javít a százalékokon. (Igaz, ehhez az szájt készítőinek semmi köze nincs.) Mivel én leginkább azt használom (közel 26 millió másik felhasználó mellett), nem érzem ilyen rossznak a helyzetet. Tulajdonképpen a dolgok 80-90%-át meg tudom csinálni mobilon, de az is igaz, hogy mondjuk mobilbankolni eszembe sem jutna. (Ellenben elektronikus tanulmányi rendszert használni igen, pedig az sem kutya.)
Ami viszont érdekes a fenti számsorból, hogy még a mobilra optimalizált oldalaknál is csak 64%-os a sikeresség, tehát az biztos, hogy van még mit javítani azoknak is, akik már optimalizáltak.
Az első, igen kézenfekvő válasz: azé, aki megveszi. De újra és újra vannak olyan esetek, amik rávilágítanak, hogy ez nem feltétlen így van.
Itt van például ez az Amazon-ügy, amelynek életemben először adtam “botrány” szóval kezdődő hírcímet, mert valahol tényleg annak érzem az esetet. Az át nem kattintók kedvéért röviden: az Amazon az összes Kindle-ről távolról törölte George Orwell 1984-ét és az Állatfarmot, amelyeket a MobilReference adott ki. (Hiába, a Nagy Testvér és az Amazon keze mindenhová elér.) Mindezt azért, mert a MobileReference-nek nem is volt joga a művek kiadásához.
Bár a pénzt visszatérítették a vásárlóknak, a könyv mégis eltűnt a virtuális könyvespolcról, ami a nem virtuálissal eléggé fura lenne. Meglepődnék, ha az éj leple alatt az Alexandra munkatársai – jogi problémákra hivatkozva – leemelnének egy-két könyvet a polcomról.
A történés jól példázza, hogy a digitális világban megvásárolni valamit nem egyenlő azzal, mintha a megszokott módon tulajdonolnánk az adott terméket. Amíg a szoftvergyártók és -forgalmazók saját maguknak kiskapukat hagynak, addig nem a miénk az eszközön tárolt tartalom – vagy legalábbis nem rendelkezünk felette teljes uralommal. Kicsit olyan ez, mintha mindent csak bérelnénk, de akkor meg miért fizetünk érte vételárat.
Másrészt örülhetünk is, hiszen jól látszik, hogy a digitális világban – ebből a szempontból – hatásosabban lehet a jogokat érvényesíteni. Nem csak az el nem adott könyveket lehet bezúzni, hanem a már eladottakat is vissza lehet vonni. Itt hívnám fel a figyelmet a cloud computingban rejlő visszaélési és adatvesztési lehetőségekre is.
Múltkor az RTL Klubot, most pedig a TV2-t ítélte 12 órányi sötétségre az ORTT. A sötétítésen kívül a másik lehetőség a pénzbüntetés lenne. No, tényleg, melyik a jobb? Szerintem egyértelműen az elsötétítés.
Nézzük ugyanis az esetet, amikor mondjuk 6,5 milliót kap a kibeszélő show egyik adásáért valamelyik csatorna. Egy tavalyi Joshi Bharat például 6,5 milliót ért a TV2-nek. A képlet egyszerű: ha a show közvetlenül és közvetett hatásaival, a tévé imidzsének/brandjének erősítésével olyan hatással van a csatorna nézettségére, ami ennél több bevételt hoz, akkor máris megérte.
Az elsötétítés is mérhető pénzben, főleg 12 órányi. Az RTL szerint például nekik 100 millió forintos bevételkiesést okoz a büntetés. De van ám egy másik hatás is. Ha ugyanis valamelyik csatorna sokat (többet) van elsötétítve fél napokra, akkor esély kínálkozik arra, hogy a nézők – szerintem ezres-tízezres nagyságrendekben mérhető számú – egy része végignézi a másik tévén futó műsorokat, amik közül egy-kettő meg is tetszik neki. Ez viszont már nagyobb baj az éppen rendszeres sötétségét töltő csatornának.
És akkor itt jön képbe ismét a pénz, sajnos. Aki több pénzt nyom az ORTT-tagok és/vagy megfelelő politikusok zsebébe, az kevesebbet lesz órákig elsötétítve. Lehet, hogy most éppen az RTL nyomott, hogy legalább 1:1 legyen a meccs? Nem gondolom, hogy ez lenne, de az ORTT-t és a médiaviszonyokat figyelembe véve nem is zárnám ki.
Egyetlen rövid tanácsom lenne azoknak, akik megírják a sajtóközleményeket.
Próbáljatok meg úgy fogalmazni, mintha ti lennétek az újságírók/szerkesztők.
Ennyi, ilyen egyszerű. Nem kell hozzá még csak újságírói tudás sem, csupán tök felesleges a fantasztikusan innovatív, elképesztő képminőséget nyújtó forradalmi kijelző termékcsalád várhatóan átütő sikerű első tagjáról írni, mert a felét úgyis átírom/kihúzom. Esetleg – a huszadik ilyen eset után – azért sem teszem be a céges infót.
Szintén felesleges rendőrségi sajtósként úgy fogalmazni, hogy “munkatársaink“, mivel a hírt leközlő lapnak nem munkatársai a rendőrök, így át kell ezt is írnia. Mennyivel egyszerűbb lenne azt a kevésbé szubjektív viszonyokat tükröző dolgot leírni, h “a kiérkező rendőrök“, ugye.
Ezzel a felfogással máris megkönnyítenétek az újságíró munkáját, aki ezután könnyes szemekkel fog rátok emlékezni, ha új munkahelyre mentek. Netán szívességet is tesz, ha úgy adódik.
Az Idée összeszedett 10 044 701 képet a több milliárdot tároló Flickr-ről, és megcsinálta a Multicolr Search Lab nevű keresőprojektjét. Az elv egyszerű, és működő megvalósítás hiányát már én is fájlaltam. Miért nem lehet színvilág alapján keresni? Nos, a Multicolr pont erre jó, a – gondolom – próbából indexelt flickr-es képek közt válogathatunk.
Az éppen kiválasztott színek a paletta alatt láthatók. Bár alapból csak a színtárból tudunk választani, a fenti keresésem http://labs.ideeinc.com/multicolr#colors=db5758,c6dd8f; URL-jét megfigyelve hamar kitalálható, hogy az egyenlőségjel után paraméterként RGB színkódok állnak. Több szín kombinációjára is tudunk keresni.
Az alkalmazás jelen formájában leginkább (web)dizájnnal foglalkozóknak hasznos.
Van persze a Google képkeresőjének is ilyesmi funkciója, de az csupán 12 színnel működik, több színt megadni pedig nincs benne lehetőségünk.
A mobilos netezéskor használatakor a kívánt célok 59%-át érjük el, szemben a sima PC használata során mért 80%-kal. Az USÁ-ban és Nagy Britanniában végzett Nielsen-kutatás arra jutott, hogy a mobil web felhasználóbarátsága kb. ott tart, ahol a hagyományos weboldalaké volt 1994-ben. Ebbe rossz belegondolni. A 41%-os sikertelenség valószínűleg még mindig elég magas arány ahhoz, hogy tömegesen ne kezdjenek el mobiljukon komolyabb szinten netezni. A lehetőségeket viszont jól jelzi a Time Magazin éppen 15 évvel ezelőtt megjelent, 1994. július 25-ei számának címlapja.
Az első, igen kézenfekvő válasz: azé, aki megveszi. De újra és újra vannak olyan esetek, amik rávilágítanak, hogy ez nem feltétlen így van.
Múltkor az RTL Klubot, most pedig a TV2-t ítélte 12 órányi sötétségre az ORTT. A sötétítésen kívül a másik lehetőség a pénzbüntetés lenne. No, tényleg, melyik a jobb? Szerintem egyértelműen az elsötétítés.