Tévedni még mindig emberi dolog, hülyeségekkel magyarázgatni utána a tévedést, már kevésbé. Ez ugyanis nem az emberek sajátja, csak a buta, idétlen embereké.
A Békés Megyei Hírlapban jelent meg több cikk a megyei csicskáztatásról, azaz arról a szomorú helyzetről, amit a modern rabszolgaság kifejezéssel magyarázhatok el legrövidebben. Mivel a cikkekben leírtak bűncselekmény gyanúját vetették fel, a rendőrök nyomozni kezdtek. És hát kiderült – nem csak az érintett emberek rendőrségi vallomásából, hanem tényszerű vizsgálatokkal igazolva -, hogy a cikkekben leírt dolgok jelentős része úgy hülyeség, ahogy van.
Minderre Varga Ottó főszerkesztő reagált a leleplezés leleplezéséről szóló cikk végén egy keretesben, “Az újságíró nem nyomozó” címmel. Kezdjük is talán a címmel: ilyen alapon kb. bármit leírhat az újságíró, nem kellene bizonyító erejű dolgokkal rendelkezzen arról, amiről ír? A főszerkesztő szerint “elvárható körültekintéssel jártak el”, hiszen “riportalanyaik meggyőzően és hitelesen adták elő szenvedéseiket”. Ezt betépve írta le az Ottó úr, vagy mi van? Az a körültekintés, ha valakinek kapásból elhiszem, amit mond? Mondjuk igen, az újságíró tulajdonképpen nem is ügyész, nem is bíró… és akkor még csodálkozunk, hogy sokan utálják az újságírókat? Vagy inkább az “újságírókat”?
Tegyük fel – ami egy csicskáztatás esetében egyáltalán nem lenne meglepő -, hogy a rendőrségnek mindenki hazudik, hivatalosan már nem meri elmondani, őt bizony erre-arra kényszerítették. Tegyük fel, hogy még az orvosi vizsgálatok is tévesek. Szóval valóban volt csicskáztatás. Ha ez a helyzet, sajnos az sem javít semmit a főszerkesztői reakción, csupán az újságíró helyzetén. Hiszen Varga Ottó azt sugallja: nekünk mondanak valamit, mi leírjuk, max nyomunk egy helyreigazítást, ‘sztakkómivan?
Szóval hurrá, az újságíró megmenekült. Bármit is tett, bárhogy is történt, a legnagyobb hibát mégsem ő követte el. A főnöke irigykedve beelőzött.
Az esetleges várakozásokkal ellentétben nem a blogok haláláról gondolkodok, hanem arról: kell-e egy online médiumnak külön blogos felület?
Hogy az újságíróknak kell-e blogoljanak, erre szerintem egyértelmű igen a válasz. Főleg miután tudjuk, hogy a hagyományos sajtó – nem csak a print – mint “műfaj” egyre kevésbé érdekli az embereket. Ez szerintem csupán annyit jelent, hogy újra kell gondolni a kereteket, a stílust, a hozzáállást. (Mondjuk ez a legnehezebb, az biztos.)
A kérdés viszont még az előbbi igenlő válasz után is ugyanaz: kell-e ennek külön felület? Az általam vizsgált helyi (megyei, városi, stb.) online lapok esetében a következőkkel találkozhatunk.
híres emberek blogja
jegyzet/vélemény/megmondó rovat cikkei, melyek nem különülnek el a laptól
tkp. szerkesztőségi blogok, azaz a szerkesztőség 1-2-3 tagja nekiül blogolni, a laptól jól elválasztva
Nem tudom, melyik a jobb, illetve nem tudom, hogy mondjuk egy megyei online újság koncepciójába mennyire illeszkedik be az abszolút nem megyei témákról való blogolás. (Például ki fog IT témájú posztot megyei sajtóban keresni?)
A dilemma kicsit olyan, mint a suliújságoknál és az egyetemi lapoknál szokott lenni. Vajon attól suliújság egy suliújság, mert diákok írnak bele vacsoracsatás recepteket, vagy pedig attól, mert a suli aktuális ügyeiről/embereiről szól?
Az elkülönített blogos felületre visszatérve: hajlok rá, hogy a sajtó helyzetét nézve célszerűbb lehet inkább a blogokból is ismerhető stílus felé elvinni a cikkek egy részét, mintsem elszeparált sarokban blogoltatni az újságírókat. Bátran be kell vinni a szubjektívebb, lazább stílust és mondanivalót az emberek közé.
A témához az ötletet egy megtörtént eset szolgáltatta. Egy ismerősömmel ültünk pár éve a T-Mobile-ban (vagy akkor még Westel volt?), készülékvásárlási szándékkal. Az ügyintéző mellékesen megjegyezte az ismerősömnek: igazán nem akar beleszólni, de szerinte nem ártana tarifacsomagot váltani, mert már külföldre olcsóbban lehet telefonálni, mint amennyi a sok-sok éve aktivált és azóta úgy maradt tarifacsomag belföldi percdíja.
A fenti persze extrém eset, de megtörtént – és persze havi több ezer forintnyi felesleges pénzkidobás után. Úgyhogy a TechNetre írt cikkem elolvasása után minden olyan ember vessen egy pillantást a mobilszámlájára, aki egyébként már évek óta nem tette. Plusz nézzük meg nagyszüleink aktuális tarifáját is, hogy is áll a 7 éve karácsonyra ajándékozott mobil.
Már éppen kezdtem lemondani róla, hogy találnék értelmes és ingyenes Twitter-alkalmazást Symbianra, amikor megtaláltam a Snaptut. A szoftver kb. minden mobilon használható, hiszen Java-alapú.
A Snaptuval többek között a Facebookhoz, Twitterhez, a Google Calendarhoz, az AccuWeather helyi időjárás-adataihoz férhetünk hozzá, méghozzá olyan módon, ami egy ingyenes alkalmazástól egyáltalán nem megszokott.
A Twitter-kliensben például csoportokat is létrehozhatunk, ez 100 követett júzer felett már igen jól jön. Természetesen megy a reply és az RT, sőt kapunk TwitPic-támogatást is.
A többi szolgáltatáshoz is hasonlóan profi hozzáférést kapunk, tessék kipróbálni!
Az OrosCafé nevet kapott oldal Orosháza, illetve az Orosházi kistérség hírszájtja, de inkább talán mindenese szeretne lenni. A belsőségekről annyit, hogy WordPress motoron futunk, annak minden előnyével és hátrányával – bár eddig főként az előbbit érzékeltük. Az oldalt én fejlesztettem, illetve tartalomfejlesztési tanácsadóként is részt veszek folyamatos erősítésében.
Van mindenféle közösségi webes megoldás, használjuk a Twittert, a Facebookot és az iWiW-et. Hogy éppen mit olvasnak az orosháziak, azt a Moly.hu könyves közösségi szájt szállítja nekünk.
Az úttörő oly vidám
Orosházába a helyi fúvószenekar oldalának készítésekor szerettem egy kicsit bele. Emiatt és érintettségem okán is kissé elfogult vagyok. Mégis objektív megállapításnak érzem: valamilyen szinten úttörő kezdeményezésről van szó. Nem ismerek olyan hazai önkormányzati médiumot, amely ilyen szintű és formájú tartalmat kínál a weben. (Aki ismer, kommentelje be, kíváncsi vagyok.) Az önkormányzatok általában megragadnak a saját, telepules.hu szájtoknál, de még abból is kevés a valamilyen szinten fogyasztható.
Mindehhez az úttöréshez persze kellettek olyan emberek, akik fogékonyak az innovatív megoldásokra. Az OrosCafét megjelentető Orosházi Média Kft. főszerkesztője, Poór Csaba és az OC felelős szerkesztője, Melega Krisztián barátom határozottsága és szaktudása kellett ahhoz, hogy megszülethessen Orosházán az, ami megszületett.
Mit jelent az önkormányzatiság?
Orosházán a tévét, az Orosházi Élet című nyomtatott lapot és most már az OC-t is az Orosházi Média Kft. működteti/adja ki. Aki ismer, tudja, fenntartással kezelem az önkormányzati médiát. Sőt, korábban azt gondoltam – némiképp általánosítva -, hogy kb. nincs is értelme az egésznek. Minden politikus csak magát szeretné látni és láttatni, a PR dumákra pedig nem biztos, hogy kíváncsiak az emberek, főleg nem online.
Az Orosházi Városi TV egyetlen adásába kellett belenézzek ahhoz, hogy (be)lássam Poór Csabi igazát: lehet ezt picit másképp is csinálni. Piacképesen. A jobboldali vezetésű város Híradója úgy kezdődött, hogy az első 10 percben csak ellenzéki politikus tűnt fel és érvelt. Merthogy érvelhetett. Ez őszintén meglepett. Online-ba vágni pedig még merészebb dolog, itt ugyanis rögtön jön a hozzászólás, nehéz és felesleges is elhallgattatni az ellenvéleményeket.
Úgyhogy, ha nyalásnak látszik, ha nem, mindenképp ki kell emeljem a munkatársak szakmai hozzáállását és a politikai döntéshozók szemléletét, józan belátását. Valahol ez lenne a minimum, de szétnézve a mai magyar önkormányzati média realitásában ez inkább talán a maximum.
Ezzel együtt igaza van Korbely Gyurinak: jobb lett volna, ha mindez nem közpénzből jön létre. Kevesebbet kellene kifelé magyarázkodni, erősebbet lehetne néha csípni. De hát a kávét amúgy sem csípősen szeretjük.
Hogy ez a zacc nélküli kávét kínáló kis hely mennyire hiánypótló a városban, azt már az első másfél nap látogatottsági adataiból látjuk.
Tévedni még mindig emberi dolog, hülyeségekkel magyarázgatni utána a tévedést, már kevésbé. Ez ugyanis nem az emberek sajátja, csak a buta, idétlen embereké.
Az esetleges várakozásokkal ellentétben nem a blogok haláláról gondolkodok, hanem arról: kell-e egy online médiumnak külön blogos felület?
A témához az ötletet egy megtörtént eset szolgáltatta. Egy ismerősömmel ültünk pár éve a T-Mobile-ban (vagy akkor még Westel volt?), készülékvásárlási szándékkal. Az ügyintéző mellékesen megjegyezte az ismerősömnek: igazán nem akar beleszólni, de szerinte nem ártana tarifacsomagot váltani, mert már külföldre olcsóbban lehet telefonálni, mint amennyi a sok-sok éve aktivált és azóta úgy maradt tarifacsomag belföldi percdíja.
Már éppen kezdtem lemondani róla, hogy találnék értelmes és ingyenes Twitter-alkalmazást Symbianra, amikor megtaláltam a 