Ahol a közművelődés kifejezés elhangzik, nagyon kevés helyen szokott előjönni utána a web szó is. A Közösségek a virtuális térben című szakmai délutánon ez történt. Aki kíváncsi az előadások (nagyon) rövid összefoglalójára, annak ajánlom a #bekeskonf hashtaget: a 25 twittemből kb. kihámozható a lényeg. Az előadók sorban @doransky, @kulcsi és @koszecz voltak. Az ő előadásuk ismétlése helyett inkább a saját gondolataimat tenném a témához. A végén némi gyakorlati kezdeménnyel.
Szóval közművelődés és a web. Ahogy azt @koszecz nagyon találóan megfogalmazta: miközben már-már a web 2.0 is túlhaladott, a közművelődési intézmények nagyobb része még a web 0.2-nél tart. Én ezt egészen odáig vinném el, hogy nagyobb része = 99 százaléka. Mire gondolok? Tanácsadóként rendszeresen belefutok olyan szerkesztői/értékesítői gyorskérdésekbe, hogy “Átküldtek PPT-ben egy meghívót, és ragaszkodnak hozzá, hogy rakjuk fel. Tudom, hogy gáz, de mit csináljunk?” (Extrém eset ugyanez 8-10 megás PDF-ben.) Az első reakcióm ilyenkor a “töröljétek a mailt” szokott lenni. A közművelődési intézmények általában itt tartanak, ők azok, akik kiküldik ezeket a meghívókat. Néhányan még ki is kérik maguknak a reakciót, hiszen ők _használják az internetet _, ami persze szó szerint igaz is – csak sajnos valóban a 0.2-es értelemben. Üdítő kivételnek számít például az orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtár a maga Veszíts el egy könyvet!-szerű projektjeivel.
Alighogy a Google bejelentette ingyenes GPS szoftverét, meredek esésbe kezdett a TomTom és a Garmin részvényeinek árfolyama a NASDAQ-on. Hogy miért? Úgy hírlik, a Google nem csak saját Android rendszerére adja ki majd a teljeskörű turn-by-turn navigációs szoftvert, hanem például iPhone-ra is.
Használati útmutató
Ahogy Somezzel Twitteren fejtegettük, ha van esze a Google-nek (márpedig van, tulajdonképpen ez eszükből van a pénzük), akkor az igazi biznisz nem abban áll majd, hogy androidos exkluzivitással terelnek át mindenkit saját mobilos oprendszerükre. Áá, nem. Mivel a szoftverben később várhatóan reklámok is lesznek, sokkal nagyobb üzlet nem csak Androidra, hanem iPhone-ra, Windows Mobile-ra és Symbianra is megcsinálni az alkalmazást, aztán teletolni a felhasználókat reklámmal.
Szerintem a Google Maps Navigation ugyanolyan szintű változást hozhat a GPS-piacon, mint amennyire a Gmail felforgatta az ingyenes e-mail szolgáltatásokat. Hogy ezt nem csak én látom így, arra jó kis bizonyíték az a szép kis grafikon, melyre @Mp3Pintyo hívta fel a figyelmet. A posztolás pillanatában a NASDAQ-on a Garmin papírjai 14, a TomTom részvényei pedig közel 48 százalékos zuhanásban vannak. Valamennyire persze konszolidálódni fog a helyzet, de irányjelzőnek valószínűleg megteszi ez a pár lefelé mutató vonal.
Nevek, pozíciók – eddig tiszta. De vajon hol vannak a határok? Kinek mit “kell” magáról elmondania és egyáltalán mi érdekelheti még az olvasót?
Az imént újítottuk meg az OrosCafé impresszumát, amelyben igencsak “elengedtük magunkat”. Az alapkoncepció a mostanában igen divatos integrált hozzáférés, azaz, hogy a kollégák webes aktivitásait - legyen az az OrosCaféhoz kapcsolódó, vagy attól teljesen független - egyetlen helyről tegyük elérhetővé. Pluszban az, hogy közel hozzuk magunkat az olvasóhoz.
Ahhoz nem kell túl nagy fantázia, hogy például egy újságírónál legyen link saját írásaira. (Bár az impresszumok 99 százalékában mégsem művelnek ilyet; egyáltalán nem értem, hogy miért.) Az e-mail cím alapvető, ez kb. minden impresszumnak része. Ha már e-mail, akkor – számomra – automatikusan adja magát a Twitter, és akkor már a blog is (ha van). Az iWiW/Facebook-adatlap gyakorlatilag telefonkönyvi bejegyzéshez hasonlít, egy-egy emberhez talán már kapcsolódik, mint az e-mail címe.
Úgy gondolom, hogy ezek a hivatkozások, illetve a nevekhez kapcsolt fotók élőbbé teszik az egészet. Főleg egy ilyen közepes méretű városban, mint Orosháza. Nyilván mindenki tudja, hogy a megjelenő anyagokat igazából nem a dobozában lévő kis áramkörök készítik, no de akkor is – így sokkal természetesebb. Hús-vér személyek láthatók, akik igenis jelen vannak a weben, tevékenykednek, élnek.
A Pannon “közel hozzád” jelmondata jut most erről eszembe. Tulajdonképpen ez lenne a lényeg. Mi is ugyanolyan emberek vagyunk, mint a felhasználó/olvasó. Megérinthetők, elérhetők, köztük élők.
És ha már lúd… Aki használja a Picasa webalbumokat, netán aktív közösségi könyveskedést folytat a Molyon, annál ezt is feltüntettük.
Az a nagy kérdés, hogy mi lehet ez a Zipp.hu, amelyről először deejayyhu twittelt. Azon kívül persze, hogy egy pannonkék Index.hu. Nem csak dizájnjában ugyanolyan, de még a címlapon megjelenő témák is véletlen pont azok, melyeket az Index címlapszerkesztője is aktuálisan fontosnak talál.
Az impresszum és a felhasználási feltételek szerint a lapot a ZIPP.HU Kft. adja ki, ilyen nevű cég azonban az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium nyilvántartásában nem szerepel, ergo nincs is ilyen kft.
A főszerkesztő Balogh Endre, aki egy vele készült interjú szerint szerkesztői gyakorlatra a Palimpszeszt Kulturális Alapítványnál megjelenő könyvek, a Théleme irodalmi folyóirat, a Prae irodalmi folyóirat, a Millenniumi Országjáró, a Prae.hu általános művészeti portál szerkesztése-főszerkesztése során, valamint a Digitális Akadémia Kertész- és Esterházy-szakértőjeként tett szert.
A domainnél megadott kontakt viszont nem a magánszemélyként regisztráló Kovács vonyarcvashegyi lakcíme, hanem a budapesti Menyecske u. 27. – ez a NexoGen székhelye.
Na most akkor mi van? Nekem így hirtelen az jutott eszembe, hogy egy készülő portálra a tartalmi próbálgatás miatt/alatt ráeresztettek egy viccbőldizájnt, és ez szivárgott ki a nagyközönséghez. Vagy túl jóindulatú vagyok?
A Twitter tavaly novemberben könyvelhette el az egymilliárdodik csiripelést, most pedig még november sincs, máris túl vagyunk az ötmilliárdodik twitten. Az #5 000 000 000 csirip, azaz a PENTAGIGATWEET ennyiből áll: Oh Lord – és ahogy a CNET is írja, Robin Sloan nevéhez fűződik, aki 2008. szeptember 3-án kezdte használni a Twittert.
A világ népessége eközben 6 milliárd 800 ezer környékén mozog, úgyhogy a csirippenetráció nemsokára eléri 100 százalékot: mindenkire jut majd egy twitt. (Az itthoni felhasználókat gyűjtő Turulcsirip egyébként 5000 aktív taggal büszkélkedhet.)
Ausztráliában már odáig jutottak, hogy a Twitter használatát újságíróknak tanítják. És persze mindez nem csak a konkrét szolgáltatás sikerét jelzi – inkább a hatását. A Griffith University-n ugyanis nem feltétlen twittelni kell megtanulni, hanem 140 karakterben érdekesen, ütősen megfogalmazni egy információt. Az egyetem egyik oktatója szerint ez a mai webes hírvilágban legalább olyan fontos, mint az esszéírási képesség. Sőt a médiacégeknél is egyre nagyobb szükség van az ilyesmikhez – közösségi webalkalmazásokhoz - értőkre. Azt pedig már csak én teszem hozzá, hogy ahogy külföldön, úgy egyre érezhetőbben itthon is.
Az a nagy kérdés, hogy mi lehet ez a