archívum hónap szerint: 2010 február

Techflow és webflow – a tökéletes élmény pszichológiája

| kategória: tech, web | | 6 komment

Az iPhone nem lenne egy nagy dobás, legalábbis hardveres paraméterei alapján. Nemhogy innovatívnak nem mondható, a MHz-ek és megapixelek versenyében inkább a középmezőnyhöz sorolhatnánk, mintsem a csúcsra. Éppen ugyanez a helyzet a Nintendo gépeivel. A köznyelvben gyakran hadonászósként definiált Wii vagy a DS kézikonzol grafikailag és számokban mérhető teljesítményével inkább a múltat, mintsem a jövőt idézi. Mégis ez a jelen.

Az Apple és a Nintendo jelentéseiben rendre találkozhatunk a rekordprofit kifejezéssel. Nézzük a talán kevésbé ismert nintendós adatokat. A december eleji számok alapján például Japánban egy hét alatt 111 532 Nintendo kézikonzolt (DS/DSi/DS Light/DSi XL) adtak el, miközben a Sony 42 648 darabot (PSP/PSPgo). Ez csupán egy kiragadott adat, de a helyzetet jól jelzi. Bár a Sony néhány piacon utolérte az asztali PS3-mal a Wii-t, hiába – a Nintendo már a hardveren is nagy nyereséget könyvel el – a Sonyval ellentétben.

Ragozhatnám még, finomíthatnám a képet, de a lényeget szerintem már mindenki érti. Az Apple és a Nintendo tudatosan nem szállnak be a hardveres számháborúba, mert pontosan tudják, hogy nem ez a lényeg. Hiába tudja és látja az ember, hogy papíron mennyivel jobb valami, ha a gyakorlatban a vesztes eszközén érzi a flow-t, a tökéletes élményt.

A flow elméletét Csíkszentmihályi Mihály fogalmazta meg. A magyarul (kb. sehogy, de leginkább) áramlatként fordítható tudatállapotban a személy tudata erőteljesen fókuszál egy olyan tevékenységre, amely elvégzése a személy képességeivel összhangban lévő, amely fölött az illető kontrollhelyzetben érzi magát és amely tevékenység belülről jutalmaz, ezért nem megterhelő. A flowélmény során jellemző az időérzékelés torzulása mellett a gondolkodás nélküli, azonnali reakció a tevékenység alatt felmerülő jelzésekre. A flow élménye nagyban hasonlítható a keleti tanok, főként a buddhizmus által megfogalmazott (és az ezoterikus elméletek egy részének alapjául szolgáló) “univerzummal való eggyé válás” gondolatához. Amikor minden kikapcsol, minden eltűnik.

Ezt a flow-t nem hozza el egy kétszer erősebb processzor, de nem hozza el a háromszor jobb grafikai teljesítmény sem. Természetesen kizárni sem zárja ki egyik sem, de önmagában szó szerint semmit nem érnek a nyerő paraméterek. A szomszéd előtt villogni is csak addig lehet velük, amíg ő is ki nem próbálja egyszer.

Mindez persze nem csak hardveres szinten fontos, ugyanúgy értelmezhető a weben is. Nem kell feltétlen a leginnovatívabb legyél, senkit nem érdekel, ha nagyonszakmailaginnovatíve megváltod a világot. Csinálj olyan szájtot – mind fejlesztésileg, mind tartalomra – amely(b)en el lehet merülni!

Csinálj olyat, hogy ne az oldalon járva essen le a felhasználók álla, hanem amikor már kikapcsolják a gépet – amikor rájönnek, hogy a napjukból perceknek érzékelt (fél)órákat töltöttek el nálad.

Szög a zsákból

| kategória: szociál, web | téma: , , | 1 komment

Nem nagy nóvum, mégis csak mostanában kezdünk itthon is szembesülni vele: a közösségi szájtok nagyon szépen kihúzzák a szöget a zsákból. Fel-felsejlik a munkakörük szerint sokszor kötelező kimértséget, udvariasságot mutató emberek foga fehérje.

Oroszvári Péter, az MSZP országos listáján 83. helyen szereplő és egyéniben is induló képviselőjelöltje a következőt osztotta meg facebookos üzenőfalán:

„Mennyei Atyám! Miután az elmúlt esztendőben kedvenc zenészemet, Michael Jacksont, kedvenc színészemet, Patrick Swayzet, kedvenc színésznőmet, Farrah Fawcettet és kedvenc írómat, Mario Benedettit magadhoz vetted, szeretném tudatni Veled, hogy kedvenc politikusom Orbán Viktor, és már február közepe van!!!”

Azt hiszem, mindannyian ismerjük a “Mátyás király volt, meghalt. Jimmy király volt, meghalt. Most már én is kezdek félni.” – jellegű poénokat, melyek az utóbbi király halála után szökkentek szárba. Van ezeknek egy olyan titkuk, mely fölött a szakdolgozatát valószínűleg nem a humor sajátos logikájából író képviselőjelölt elsiklott: a csattanóban rendre maga a vicc mesélője szerepel.

Minden más élő személlyel – legyen az  sarki hentes, egyetemi oktató vagy éppen politikus – elmesélve sértődés várható. A Facebook pedig szépen megőrzi ezeket a bejegyzéseket, esélyt adva annak, hogy ne csak a sarki hentes, hanem az újságíró vagy valamelyik szemfülesebb közéleti blogger is észrevegye őket.