Az iPhone nem lenne egy nagy dobás, legalábbis hardveres paraméterei alapján. Nemhogy innovatívnak nem mondható, a MHz-ek és megapixelek versenyében inkább a középmezőnyhöz sorolhatnánk, mintsem a csúcsra. Éppen ugyanez a helyzet a Nintendo gépeivel. A köznyelvben gyakran hadonászósként definiált Wii vagy a DS kézikonzol grafikailag és számokban mérhető teljesítményével inkább a múltat, mintsem a jövőt idézi. Mégis ez a jelen.

Az Apple és a Nintendo jelentéseiben rendre találkozhatunk a rekordprofit kifejezéssel. Nézzük a talán kevésbé ismert nintendós adatokat. A december eleji számok alapján például Japánban egy hét alatt 111 532 Nintendo kézikonzolt (DS/DSi/DS Light/DSi XL) adtak el, miközben a Sony 42 648 darabot (PSP/PSPgo). Ez csupán egy kiragadott adat, de a helyzetet jól jelzi. Bár a Sony néhány piacon utolérte az asztali PS3-mal a Wii-t, hiába – a Nintendo már a hardveren is nagy nyereséget könyvel el – a Sonyval ellentétben.

Ragozhatnám még, finomíthatnám a képet, de a lényeget szerintem már mindenki érti. Az Apple és a Nintendo tudatosan nem szállnak be a hardveres számháborúba, mert pontosan tudják, hogy nem ez a lényeg. Hiába tudja és látja az ember, hogy papíron mennyivel jobb valami, ha a gyakorlatban a vesztes eszközén érzi a flow-t, a tökéletes élményt.

A flow elméletét Csíkszentmihályi Mihály fogalmazta meg. A magyarul (kb. sehogy, de leginkább) áramlatként fordítható tudatállapotban a személy tudata erőteljesen fókuszál egy olyan tevékenységre, amely elvégzése a személy képességeivel összhangban lévő, amely fölött az illető kontrollhelyzetben érzi magát és amely tevékenység belülről jutalmaz, ezért nem megterhelő. A flowélmény során jellemző az időérzékelés torzulása mellett a gondolkodás nélküli, azonnali reakció a tevékenység alatt felmerülő jelzésekre. A flow élménye nagyban hasonlítható a keleti tanok, főként a buddhizmus által megfogalmazott (és az ezoterikus elméletek egy részének alapjául szolgáló) “univerzummal való eggyé válás” gondolatához. Amikor minden kikapcsol, minden eltűnik.

Ezt a flow-t nem hozza el egy kétszer erősebb processzor, de nem hozza el a háromszor jobb grafikai teljesítmény sem. Természetesen kizárni sem zárja ki egyik sem, de önmagában szó szerint semmit nem érnek a nyerő paraméterek. A szomszéd előtt villogni is csak addig lehet velük, amíg ő is ki nem próbálja egyszer.

Mindez persze nem csak hardveres szinten fontos, ugyanúgy értelmezhető a weben is. Nem kell feltétlen a leginnovatívabb legyél, senkit nem érdekel, ha nagyonszakmailaginnovatíve megváltod a világot. Csinálj olyan szájtot – mind fejlesztésileg, mind tartalomra – amely(b)en el lehet merülni!

Csinálj olyat, hogy ne az oldalon járva essen le a felhasználók álla, hanem amikor már kikapcsolják a gépet – amikor rájönnek, hogy a napjukból perceknek érzékelt (fél)órákat töltöttek el nálad.