Magyarországról (trükközések nélkül) jelenleg csak az ingyenes alkalmazások érhetők el az Android Marketen. Bár teljesen nyilvánvaló, hogy nem vagyunk/leszünk a 10 millió androidos országa, a platform népszerűségének mindenképp jót tenne, ha a fizetős, azaz a komolyabb appok is elérhetők lennének.
Miközben már az iOS is elérhető magyar nyelven, a Google még angolul sem engedi nekünk a fizetős mobilszoftvereket a Marketen. Pedig nem kerülne túl sok munkába, hiszen a kártyás fizetés lehetősége éppen annyira elérhető technikailag itthonról, mint bárhol máshol.
Szóval e helyzet ellen indított néhány lelkes magyar Android-rajongó egy oldalt a Facebookon, melynek célja a Google figyelmének felhívása arra, hogy rengetegen akadnak Magyarországon (és Közép-Kelet Európában) akik szívesen vásárolnának alkalmazásokat az Android Marketben, ha az elérhető lenne nálunk is.
Fogalmam sincs, hogy egy maximum pár ezer kedvelőre számító oldal mekkora üzenet a Google-nek (bár néhány tippem azért lenne), viszont egy lájkolást mindenképpen megér a próbálkozás. Hajrá!
Az utóbbi időben egyre gyakoribb, hogy fiktív felhasználók jelölgetnek be Facebookon. (Bár a jelenség nem teljesen új, ilyen mértékben engem most ért el.) A recept egyszerű: feltolnak néhány dekoratív/szexi fotót, megadnak maguknak egy középiskolát és egy egyetemet, majd bejelölnek sok-sok száz felhasználót azok közül, akik korábban az adott iskolák valamelyikébe jártak.
Természetesen egyikünk sem emlékszik pontosan névről vagy arcról az összes középiskolai/egyetemi diáktársára, így néhányan jóhiszeműen visszaigazolják az illetőt. Innen pedig már beindul a kör: mivel azt látom, hogy az engem bejelölő személy már 20-30 ismerősömnek barátja (ők voltak az első körös jóhiszemű visszaigazolók), így egyre inkább hajlamos vagyok elhinni, hogy biztosan csak én nem emlékszem rá egészen. Elvégre ha 20-30 ismerősöm visszaigazolta (azaz ismeri – gondolhatom én), ráadásul egy iskolába jártunk, áh, akkor biztosan csak csuklik a memóriám.
Megfigyeltem néhány közös vonást ezekben az ismeretlen ismerősökben: viszonylag frissen regisztráltak; iWiW-en (vagy éppen Google-ben) nyomuk sincs; az üzenőfalukon leginkább a bejelölések látszódnak; a nekik küldött, bejelölés okát firtató üzenetre nem reagálnak. E jellemzők mellett onnan is felismerhetők, hogy a “közös ismerőseink” közül bárkit megkérdezve a válasz mindig így kezdődik: “én konkrétan nem tudom, hogy ki ez…”
Ja, és hogy mi is ebben a spam: miután már összegyűlt néhány száz ismerőse, kedves barátunk hirtelen bedob egy energiaitalos/autós/valamilyenes promócióra mutató linket – ami aztán megjelenik minden ismerőse falán, páran pedig nyilván le is kattintják.
A szabályokkal megfogni nem nagyon lehet őket, hiszen egy több száz ismerőssel rendelkező felhasználóról elég nehéz a Facebook felé bizonyítani, hogy nem valós személy áll a profil mögött. A módszert jó eséllyel alkalmazhatják például ügynökségek: van egy csomó ügyfelük, tudnak váltogatni, így nem tűnnek fel azzal, hogy mindig ugyanannak a cégnek a promóját linkelik. A havi egy-két megosztással pedig még csak nem is riasztják el tömegesen “ismerőseiket”.
Nem kis gond ez üzemeltetési szempontból. A témára ráállított algoritmusokkal nyilván kiszűrhetők lennének a gyanús profilok, de nem hiszem, hogy a Facebook bármikor is bevállalná a megosztási szokásaik miatt gyanússá vált, de egyébként teljesen ártatlan ezrek/tízezrek eltávolításának kockázatát. És persze főleg nem az ezzel járó komoly tömeghisztériát.
Ha nem magáról a Facebookról, hanem saját életünkből akarjuk kizárni azt a lehetőséget, hogy 1-2 év múlva minden második “ismerősünk” csak promóciós linkeket osszon meg, akkor azért van egy egyszerű megoldás – csak nem a rendszer, hanem a személyes hozzáállásunk szintjén: azt igazoljuk vissza, akit legalább a létezés szintjén valóban ismerünk.
Két érdekes adatot is olvastam mostanában az Amazon háza tájáról, melyek sajátos módon függnek össze. Az egyik szerint az Amazonnál az elmúlt 3 hónapban 100 eladott keményfedeles papírkönyvre már 143 e-könyves eladás jutott. Ami az elektronikus könyveknek igazán hiányzik, az ezzel együtt is az áttörés. Hosszú ideje olvashatunk megannyi eszközön, de az e-könyvek világviszonylatban szerény eladásaiból jól látszik, hogy sem a kiadók, sem az olvasók nem ebben gondolkoznak még.
Talán az iPad beindítja a bizniszt – sokan legalábbis az Apple táblagépétől remélik az e-olvasás népszerűsítését. Mindezt többek közt arra alapozzák, hogy az első napon 250 ezer, az első hónapban pedig 1.5 milliónyi e-könyvet töltöttek le az iPad-júzerek az iBookstore-ból.
Szintén javíthatja az e-könyvek esélyeit az, hogy az okostelefonok terjedésével szaporodnak a mobilos e-könyvolvasó alkalmazások használói is. Én magam eddig 2 könyvet olvastam el mobilon, és hát nem volt a legnagyobb élmény. De egy 4-4.3 colos kijelzőjű telefon már valóban és érezhetően nincs is annyira messze az 5 colos e-könyvolvasóktól, ez pedig az elektronikus olvasásnak, azon belül pedig a mobilosnak kedvez.
A másik érdekesség szintén a mobilokkal kapcsolatos, de nem az olvasásról, hanem a vásárlásról szól. Az Amazont megálmodó és vezető Jef Bezos biztosan örül neki: vásárlóik éves szinten már 1 milliárd dollár értékben rendelnek tőlük mobilról. Jelenleg az iOS-en, az Androidon és a BlackBerry oprendszeren alapuló készülékeket jelentik, azaz nagyon nagy részben telefonokat, kisebb részben pedig az iPadet és az iPod touch médialejátszót. A tartalomfogyasztás mellett tehát szépen lassan a kereskedelmi értelemben vett fogyasztás eszközévé is válik a mobilunk. Ebben az esetben nem a hagyományos m-payment formájában, hanem a vásárlás egész folyamata – a nézelődéstől a fizetésig – megjelenik egyetlen programon belül.
Itthon – tudtommal – két majdnem hasonló mobilos app létezik, de vásárlásra egyik sem jó, csak árak összehasonlítására. Az egyik az Olcsóbbat, a másik pedig az Árukereső. Kíváncsi vagyok, a hazai piac szereplői közül ki fog kijönni elsőként mobilshoppal. A most fennálló helyzetből kiindulva az Extreme Digitalra tippelnék, de ez persze inkább csak amolyan vakon lövöldözés, mintsem megalapozott jóslat.
Nem csak úgy mondják, tényleg valóban nehéz ilyenkor mit írni. A tény: IT kategóriában megnyertem az idei Goldenblogot. Gondolom, az sejthető, hogy mennyire örülök neki, és csak remélem, hogy a zsűri nem kizárólag a twitteres figyelemfelhívásomra reagálva értékelt. Főleg azért nagy az öröm, mert nem volt gyenge a mezőny, amely minden top10-es tagjának ezúton is gratulálok.
A zsűri, egészen pontosan Keserű Imre, a HVG Online közösségi média menedzserének értékelése így hangzik.
Tsabeeka blogja kiemelkedik a mezőnyből azzal, hogy folyamatosan kiemelkedő “teljesítményt” nyújt, bejegyzései érthetőek, informatívak, sőt, szerzőjének humora is van. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy magát a SÜN mémet a blog szerzője, Tsabeeka indította el hódító útjára, ami bejárta a hazai sajtót.
Szóval köszönöm a zsűrinek, és csöppet sem mellesleg nektek is.
Egyetlen hónap alatt olvasói 2/3 részét elvesztette a fizetős online változatra váltó The Times. Mindezt úgy, hogy a bevezető ár havi 1 font volt, ami kint még kisebb megterhelést jelent, mint az itthoni 340 ft/hó. Az árból arra lehet következtetni, hogy a már távozott olvasóknak nem az összeggel, hanem inkább az elvvel van bajuk. Vagy azzal a procedúrával, amit a felhasználók egy részének még mindig jelent az online fizetés.
A havi 1 fontos ár csak akció, később napi 1 font vagy heti 2 font lesz az olvashatóság ára – ekkor valószínűleg még nagyobb esés várható. Igazából havi 8 font sem sok, de ott már elgondolkozik az ember, hogy miért is költene erre évi közel 100 fontot, mikor kb. minden információ megtalálható más szájtokon, lapszemlézve még az exkluzív Times-anyagok is.
Nem tudom, hogy az oldalon járó felhasználók mekkora része érkezik a Google-ről, de az biztos, hogy aki csak gyorsan szeretne rátalálni valami napi hírre, az nem fog semennyit fizetni, inkább továbbkattint, megkeresi máshol. Ők persze nem visszajáró törzsolvasók, de potenciálisan lehet belőlük az – máshol.
Valamiféle kartellezéssel kellett volna megoldani ezt a fizetőssé tételt, ha már Rupert Murdoch annyira nem hisz még a tartalmak egy részét ingyen kínáló freemium modellben sem. Hiszen ha a nagyobb kiadványok mindegyike egyszerre váltott volna fizetősre, akkor talán több lenne az esélyük, mint külön-külön: kevesebb ingyenesen olvasható minőségi helyre menekülhetne most volna a júzer. A Times-nak persze esélye éppen most is van, 50-50%: vagy bejön vagy nem.
A legnagyobb gond egyébként nem is feltétlen az olvasók x százalékának elvesztése, szerintem az új felhasználók megnyerése lesz csak igazán nehéz, például fentebb kifejtettek miatt.
Magyarországról (trükközések nélkül) jelenleg csak az ingyenes alkalmazások érhetők el az Android Marketen. Bár teljesen nyilvánvaló, hogy nem vagyunk/leszünk a 10 millió androidos országa, a platform népszerűségének mindenképp jót tenne, ha a fizetős, azaz a komolyabb appok is elérhetők lennének.
Az utóbbi időben egyre gyakoribb, hogy 
Két érdekes adatot is olvastam mostanában az Amazon háza tájáról, melyek sajátos módon függnek össze. Az egyik szerint az Amazonnál az elmúlt 3 hónapban 
Nem csak úgy mondják, tényleg valóban nehéz ilyenkor mit írni. A tény: IT kategóriában megnyertem az idei Goldenblogot. Gondolom, az sejthető, hogy mennyire örülök neki, és csak remélem, hogy a zsűri nem kizárólag a 
Főleg azért nagy az öröm, mert nem volt gyenge a mezőny, amely minden 