Mit ér az internet, ha egyházi?
| kategória: kritika/teszt, web | | 12 komment
Tweet
Ahogy beharangoztam, pénteken az 1ház – web2 című kerekasztal-beszélgetésen vettem részt, amelyen bár az asztal nem volt kerek (meg úgy egyáltalán nem is volt asztal), szerintem jót beszélgettünk László Jenő Csaba moderátor felvetései mentén Nagy Bence fejlesztővel (Moly.hu, myLuther) és Németh Zoltán pécsi evangélikus lelkésszel. Ebben a posztban a témával kapcsolatos gondolataimat próbálom meg rendszerezni – evangélikus példákkal fűszerezve. Akit nem érdekel az egyház+web topik, azt arra biztatnám, hogy keressen másik posztot, mert ezt olvasva unatkozni fog. 
Először is válasszuk ketté a témát: az egyháznak kell egyfajta belső kommunikációt folytatnia (nem feltétlen az egyházszervezetre értve, hanem a hívei mindennapjaiba belefonódva – a következőkben ezt fogom érteni a “belső” kommunikáció alatt); másrészt pedig kifelé, a társadalom nem hozzájuk kötődő része felé is tudnia kell kommunikálni értékeit, illetve egyáltalán saját magát.
A Magyarországi Evangélikus Egyház belső központi kommunikációja alapvetően jól működik. Tudomásom szerint ennek főbb csatornái a következők:
- Evangélikus Élet – nyomtatott hetilap
- Evangélikus.hu – az egyház hivatalos, portálszerű honlapja
- Fraternet – levelezőlista
Az elsővel és a harmadikkal itt most nem foglalkoznék, hiszen ezek annyira belső csatornák, hogy az egyházhoz szorosabban nem kötődőkhöz el sem érnek. (Nem is céljuk.)
Az Evangélikus.hu már egy érdekesebb dolog. Az egyház az oldalt láthatóan belső kommunikációra használja, és valószínűleg erre a célra meg is felel. (A komoly usability-gondokat és webidegen megoldásokat most tegyük félre.) Az egyház értékeinek közvetítésére már alkalmatlan az oldal, hiszen a nem kifejezetten az evangélikusok iránt érdeklődő olvasó nem nagyon talál számára érdekes tartalmakat; nincs olyan, ami a világit “behúzza” a szájtra. Ez egyáltalán nem lenne baj, ha lenne erre más csatorna/megoldás.
A probléma pedig itt kezdődik, hogy jelen esetben nem nagyon van. Pedig azt hiszem, hogy a hívek számában nem feltétlen és nem közvetlenül mérhető társadalmi presztízs el-/visszanyerése manapság éppen az egyházaknak lenne fontos. Ennek egyik leghatékonyabb közege az internet lehet, ehhez azonban a világiak számára is fogyasztható/érdekes tartalmakkal kell megjelenniük a weben. Na, ez az a szint, ami profi webes szakemberek nélkül már nem megy, maximum néha – a szerencsefaktor miatt – sikerülhet. Az “erre nincs pénz” kérdéskört rögtön rövidre is zárnám: az összes csatorna közül a weben lehet legkevesebb pénzből legtöbb embert leggyorsabban elérni; az emberek szolgálata és saját értékeinek közvetítése pedig nyilvánvalóan “kötelező” feladata minden egyháznak. De a társadalmi presztízsnek, a “na, ez már igen” szervezeti létnek egyébként anyagi előnyei is lehetnek, például a világiak SZJA 1%-os felajánlásai esetében.
Megosztók és megosztások: nem elég a jelenlét
Egy klasszikus, itthon szinte szokásos példa: az egyház jelen van a Facebookon, de nem oldalként, hanem személyes profilként. Amellett, hogy ez hozzá nem értésre vall és nem túl elegáns, két komolyabb hátránya is van: a Facebook teljesen érthető okokból 5 ezerben maximálja egy-egy személy lehetséges kapcsolatainak számát. Ergo a most kicsivel 700 alatt járó közösség 5 ezernél mindenképp meg fog akadni, onnantól kezdve pedig kezdhetik majd elölről az egész facebookosdit. A másik probléma a személyes profillal az, hogy nincs statisztikája, így az egyház munkatársainak fogalmuk sem lehet, hogy mennyire hatékonyan efbéznek, kiket érnek el vele, stb.
A beszélgetés során egyébként meglepően egyetértő színpadkép alakulhatott ki rólunk, hiszen kb. mindenben egyetértettünk, csak persze más-más szempontból láttunk rá az egyház+web témára. Már csak az kellene, hogy az a 75 perc és ez a poszt túlmutasson magán, elindítson, korrigálni tudjon online kommunikációs folyamatokat a Magyarországi Evangélikus Egyházban, vagy központi vagy pedig alulról építkező felhasználói szinten. Ez utóbbira minden szempontból remek példa a myLuther, ami némi központi érdeklődés-rátolással biztos, hogy jó kapu lehetne a nem evangélikus, egyszerűen csak beszélgetni szerető fiatalok felé is.
Másrészt viszont úgy gondolom, hogy ezek mellett igenis ki kell menni Facebookra, Twitterre, YouTube-ra, alkalmazásokkal a mobilokra – egyszóval minden olyan helyre, amiket a felhasználói tömegek már eleve használnak, ott vannak, “csak” jól kell megszólítani őket, az elérés potenciálja már adott. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a csatornákra való belépés csak a középkezdés, a gól a konkrét tartalmakon, azok megosztási módszerein és a felhasználókkal való kommunikáción múlik. Nem elég a jelenlét, meg az RSS-befűzésre hajazó kontentkitolás. (Nagyon hirtelen a példa, de mondjuk ilyesmi projekteket egy ekkora egyház is simán tudna YouTube-ra alkalmazni.)
Az internet olykor ellentétben állni látszik a keresztény üzenettel olyan, amilyen a felhasználó
Aminek még örültem az az, hogy az internetet démonizáló, annak az evangélikus erkölccsel szembemenő mivoltát emlegető hang nem volt a beszélgetésünk alatt. II. János Pál pápa szavait, miszerint az internet “olykor ellentétben állni látszik a keresztény üzenettel, de páratlan lehetőségeket is kínál Krisztus üdvözítő igazságának hirdetésére az egész emberiség számára” csak azzal egészíteném ki, hogy a közhiedelemmel ellentétben viszonylag nehéz olyasmire találjunk a neten, amit nagyon nem szeretnénk elérni.
Nagyon érdekesnek találtam a problémát. Először is, az egyházak – legyen akármilyen – eddig “elkummantották” a webet, ezért tényleg ideje lenne egy “belső” szembenézésnek. Ami örömteli, az az, hogy talán elfogadnak külső segítséget – legalább is én erre következtetek az írásodból. Megnéztem a myluthert és tényleg jópofa, de szerintem egy olyan oldal kellene, ami tényleg “kifelé” kommunikál, ami nyitott a világi kérdések felé. Persze ez nem könnyű, mert Magyarországon az elmúlt 60 évben az egyházak is megszokták, hogy nem szólhatnak bele a hitéleten kívüli dolgokba. És itt a lényeg, mert szerintem ez így nem jó. Én nem vagyok egy nagy egyházfan, de azt elismerem, hogy sokszor olyan területekre is eljutnak (mentális és konkrét, fizikai értelemben), ahová a világi intézmények és módszerek nem. Ezért szerintem egy jó “munkamegosztással” igenis elérhető, hogy a társadalom elfogadja az egyházak világi szerepvállalását is. Az internet pedig erre kiváló terep. Lehetne a karitatív tevékenységet, a mentális segítségnyújtó tevékenységet, a különböző táboroztatásokat, szociális problémákkal kapcsolatos elméletalkotások, együttgondolkodások eredményeit és igen, a webről való álláspont alakulását is, akár egyfajta metanyelvi szinten is bemutatni egy honlapon, hírekkel, egyebekkel megspékelve. Számtalan kérdés van ugyanis az emberek fejében, amelyekre az web(kett)es megjelenés szépen fokozatosan kielégítő választ adna, ráadásul elindulhatna egyfajta kommunikáció az egyház, a hívők és a nem hívő világiak között. Az emberek ugyanis még ma sem tudják, hogy mire való a modern egyház. És sajnos néha úgy érzem, az egyház sem tudja, hogy mire valók a modern emberek.
A szélrózsás beszélgetés szar volt. Az evegyház honlapja meg messze a legjobb az egyházak közül, kár fikázni.
A komment miért nem látszik?
most már látszik. a spamszűrő automatizmus fogta meg, valószínűleg a “szar” kifejezés miatt.
a honlap egyébként szerintem nem a legjobb, de a nevedből ítélve te például valószínűleg elfogult vagy a témában.
Kedves Csaba!
Mint ahogyan azt az 1ház web2 fórumról az evangélikus honlapra feltett cikk
http://www.evangelikus.hu/ifjusag/szelrozsa2010/1haz-web2-2013-mirol-is-beszelunk
után kialakult félig nyilvános és később emailezésbe átcsapó magánjellegű beszélgetésünkben is jeleztem, nem értem számodra miért érdek az evangélikus egyházi oldalak illetve webes jelenlét minősítése. A szélrózsás fórumon is tájékozatlan voltál és jelen írásodban is (amire most találtam rá) az vagy.
Egyáltalán nem értem, miért foglalkozol te ilyen szinten a nagy nyilvánosság előtt az
egyházi honlapunkkal? Jobbító szándékot ugyanis e sorokból sem látok előbukkanni…
Miután én vagyok az oldal főszerkesztője és felelőse, megkérnélek, hogy ne keltsd ,,rossz hírünket” a nyilvánosság előtt.
Ráadásul nagyfokú dilettantizmusra vall azt állítani, hogy csak egyházi hírekkel foglalkozunk és társadalmi kérdésekkel, értékek közvetítésével nem. Jelzi, mennyire nem olvasod a honlapot, mert
nem vagy tisztában az oda feltett cikkekkel.
Hangsúlyoznám azonban, hogy honlapunk a Magyarországi Evangélikus Egyház hivatalos honlapja, tehát elsősorban az egyház ügyeit vagyunk hivatott ezen közvetíteni. Másfelől ökumenikus és nagyvilágból érkező vallási (és nem csak saját egyházunkra vonatkozó) híreinkkel szintén az infromációáramlást vagyunk hivatottak elősegíteni. Azt hiszem ezek egy hirportál ismérvei. A magazinos jellegű cikkeket máshol kell/kellene keresgélni, de ráadásul ilyenek is vannak nálunk (ld. pl. interjú, publicisztika rovat).
Az interneten egyedülálló módon végzünk Kihez fordulhatok rovatunkban arccal és névvel felvállalt emailben folytatott lelkigondozást. – És mindez csak pár dolog tartalmi részeink közül. Javaslom tehát az alaposabb olvasást egy-egy cikk/post megjelentetése
előtt.
Üdv: Horváth-Bolla Zsuzsanna
senki nem írta, hogy csak egyházi cikkek vannak fenn, csupán annyit, h nincs nagyon olyan tartalom, ami egy világit behúzna – és nincs igazán módszeretek sem a rendszeres behúzásra.
De: “Egyáltalán nem értem, miért foglalkozol te ilyen szinten a nagy nyilvánosság előtt az egyházi honlapunkkal?” – ennek fényében a többi részre talán nem is reagálnék.
hogy mivel foglalkozok, azt pedig továbbra is én döntöm el. amikor éppen úgy szeretném, akkor veletek.
@bollazsu: a kritikát tényleg azzal kell elütni, hogy aki mondja, az biztos dilettáns és egyébként is mi köze hozzá? Esetleg érdemes lenne elgondolkozni rajta, hogy biztos ez-e az a fajta hozzáállás, amivel ki akar állni egy elég szakmai közönség elé…
Az interneten nyilvános tartalmak mindenki számára elérhetők, ez a lényegük, és miután Magyarországon véleményszabadság van, ezek a szabadon elérhető dolgok szabadon kritizálhatók. Bárhol. Bármikor. Akármilyen kellemetlen is ez a típusú nyilvánosság.
A ti szakmainak nevezett közösségetek valóban tud tartalmilag értékelni egy egyházi oldalt?
Gratulálok a Goldenbloghoz. Bejöttem ide az oldalra, körülnéztem, és nem untam ezt a cikket egyáltalán
A vitához annyit tennék hozzá, hogy végre valaki foglalkozik ezzel szakmai közösségben. Én katolikus vagyok (bocs), és azt látom, hogy mindenki küzd ezzel a problémával. Egyetértek az evangélikus webes jelenlétet védőkkel abban, hogy az evangélikusok még “ahhoz képest” egész jól csinálják – más kérdés, mihez képest van az az “ahhoz képest”, és szerintem ennek fényében válik hirtelen nehézzé “építő” kritikát mondani, főleg ha az építő kritika a dicséret szinonimája.
És igen, messzire visz a kérdés, mert a webes jelenléthez hozzáértő kell, a hozzáértő pedig egy bizonyos szint felett ritkán dolgozik ingyen – nem arról van szó, hogy egyszer-kétszer sem, hanem hogy valaminek az állandó, színvonalas, naprakész és flottul működő fenntartása már nem megy kalákában -, és persze ebből egy idő után elvi kérdés lesz, hogy mikor állunk le azzal a gyakorlattal, hogy hozzá nem értő össze tudja bütykölni olcsón vagy ingyen, de akkor az olyan is lesz. Másfelől, ez egy tágabb értelemben vett kommunikációs kérdés is; kik vagyunk mi (mármint a keresztények, evangélikusok stb.), milyen missziós és egyéb terep a web, mit lehet csinálni, és ha bénán csináljuk, annak milyen következményei vannak. Kommunikációs módszertant értékelni elég messze áll az adott oldalak “tartalmi” értékelésétől, szerintem, és ha vita van, akkor a vitában nagyon kéne figyelni erre a különbségre.
Lényeg, hogy nekem (kellemes) meglepetés volt a poszt, akkor is, ha nem kellemes olvasmány.
Ez se kellemes olvasmány, de attól még hasonlókról van benne szó (már ami a kommunikációs módszertant és a kritika kezelését illeti):
http://www.merleg-digest.eu/files/u2/Boulad_level.pdf
Egy biztos: ezek az oldalak felhasználóbarátok
Érdekesnek megközelítés ez a kívülre-belülre kommunikáló dolog… A “bénázások” általában abból fakadnak, hogy nagyon új ez még az egyházak számára. Száz évvel ezelőtt nem kellett kívülre/bellülre kommunikálni; legalábbis nagyon hasonlóan lehetett csinálni a dolgot. Az elmúlt száz évben azonban nagyot változott a világ és nincs meg az a rutin, ami egy újonnan felbukkanó PR cégnek alapvető.
@Johannesz úgy gondolom, hogy soha nem lehet meg az a rutin, vagy amikorra meglesz, addigra meg az lesz túlhaladva szakmailag. nem kell a világ összes dolgához értsenek az egyházaknak sem, ahogy (kicsit távolabbi példával élve) egy multi sem ért hozzá önmagában, ezért bíz meg egy ügynökséget/tanácsadó céget. így kívülről már az látszik, hogy a multi maga ért hozzá, hiszen az ő égisze alatt fut minden. és hát nem csalás-ámítás ez, mert bár a kommunikáció nem teljesen az adott szervezet érdeme, az viszont igen, hogy belátta: olyan külső megoldást kell keresni, ami által a legjobbat tudják adni.
@Felicitász köszi + reagálni fogok, csak előtte még időt kerítek valamikor a linkelt levél elolvasására