A facebookos spam és a tökéletes bűntény

| kategória: marketing/pr, web | téma: , | 8 hozzászólás

Az utóbbi időben egyre gyakoribb, hogy fiktív felhasználók jelölgetnek be Facebookon. (Bár a jelenség nem teljesen új, ilyen mértékben engem most ért el.) A recept egyszerű: feltolnak néhány dekoratív/szexi fotót, megadnak maguknak egy középiskolát és egy egyetemet, majd bejelölnek sok-sok száz felhasználót azok közül, akik korábban az adott iskolák valamelyikébe jártak.

Természetesen egyikünk sem emlékszik pontosan névről vagy arcról az összes középiskolai/egyetemi diáktársára, így néhányan jóhiszeműen visszaigazolják az illetőt. Innen pedig már beindul a kör: mivel azt látom, hogy az engem bejelölő személy már 20-30 ismerősömnek barátja (ők voltak az első körös jóhiszemű visszaigazolók), így egyre inkább hajlamos vagyok elhinni, hogy biztosan csak én nem emlékszem rá egészen. Elvégre ha 20-30 ismerősöm visszaigazolta (azaz ismeri – gondolhatom én), ráadásul egy iskolába jártunk, áh, akkor biztosan csak csuklik a memóriám.

Megfigyeltem néhány közös vonást ezekben az ismeretlen ismerősökben: viszonylag frissen regisztráltak; iWiW-en (vagy éppen Google-ben) nyomuk sincs; az üzenőfalukon leginkább a bejelölések látszódnak; a nekik küldött, bejelölés okát firtató üzenetre nem reagálnak. E jellemzők mellett onnan is felismerhetők, hogy a “közös ismerőseink” közül bárkit megkérdezve a válasz mindig így kezdődik: “én konkrétan nem tudom, hogy ki ez…”

Ja, és hogy mi is ebben a spam: miután már összegyűlt néhány száz ismerőse, kedves barátunk hirtelen bedob egy energiaitalos/autós/valamilyenes promócióra mutató linket – ami aztán megjelenik minden ismerőse falán, páran pedig nyilván le is kattintják.

A szabályokkal megfogni nem nagyon lehet őket, hiszen egy több száz ismerőssel rendelkező felhasználóról elég nehéz a Facebook felé bizonyítani, hogy nem valós személy áll a profil mögött. A módszert jó eséllyel alkalmazhatják például ügynökségek: van egy csomó ügyfelük, tudnak váltogatni, így nem tűnnek fel azzal, hogy mindig ugyanannak a cégnek a promóját linkelik. A havi egy-két megosztással pedig még csak nem is riasztják el tömegesen “ismerőseiket”.

Nem kis gond ez üzemeltetési szempontból. A témára ráállított algoritmusokkal nyilván kiszűrhetők lennének a gyanús profilok, de nem hiszem, hogy a Facebook bármikor is bevállalná a megosztási szokásaik miatt gyanússá vált, de egyébként teljesen ártatlan ezrek/tízezrek eltávolításának kockázatát. És persze főleg nem az ezzel járó komoly tömeghisztériát.

Ha nem magáról a Facebookról, hanem saját életünkből akarjuk kizárni azt a lehetőséget, hogy 1-2 év múlva minden második “ismerősünk” csak promóciós linkeket osszon meg, akkor azért van egy egyszerű megoldás – csak nem a rendszer, hanem a személyes hozzáállásunk szintjén: azt igazoljuk vissza, akit legalább a létezés szintjén valóban ismerünk.