Most jutottam el oda, hogy elolvassam, amit Pollner linkelt néhány napja. A tíz twitteres tényt tartom annyira érdekesnek, hogy magyarul is megörökítsem a tudományos kutatásokból nyert lista lényegét.
Sok információ ismétlődik, de a twitt terjedésével a körbesugdolózós játékhoz hasonló helyzet áll elő. Tudjátok, amikor mindenki csak a mellette ülőnek súg meg valamit, majd a sor végén állóhoz – az értelmezések/félreértelmezések útján – már teljesen másképp jut el az információ. (Az már csak az én megjegyzésem, hogy ez valószínűleg a felhasználói hálózatokon lévő információmegosztó csatornák legtöbbjére igaz.)
A Twitterhez csatlakozók legnagyobb része a szolgáltatást már használó barátai hatására regisztrál, és első körben csak a barátait kezdi el követni.
A legtöbb twitt üres fecsegés. Egy kutatás szerint egészen pontosan 41% ilyen, míg a hírek és a spam csupán 4-4%-ot tesznek ki. (Azért azt ne felejtsük el, hogy az üres fecsegés sokszor a kommunikációs üresjáratokat áthidaló, közösségfenntartás tekintetében igencsak fontos elem is lehet.)
A twitterezők átlagéletkora 31 év. (A facebookozóké 33.)
Bár a felhasználók többsége, egészen pontosan 55%-a nő, a férfiaknak átlagosan 15%-kal több követőjük van, mint a nőknek.
A mikroblog jellegből fakadóan a júzerek 80%-a leginkább saját magával foglalkozik (“meformers”), csupán 20%-uk törekszik hangsúlyosabban mások informálására (“informers).
A twitteres trendek általában rövid életűek és egy trendi téma nem nagyon ismétlődik. Tehát a Twitter kevésbé “témakövető” a hagyományosabb csatornáknál.
Ez kicsit meglepő: a felhasználók átlagos twittjeinek száma 1, azaz egy. Az ok a sok “beregeltem, de végül nem használom” felhasználóban, illetve a kizárólag mások követése miatt regisztrálókban keresendő. Másképp megfogalmazva, de lényegileg ugyanez: a felhasználók 10%-a jegyzi a twittek 90%-át.
A netes egzisztencia megtartása miatti “szorongás” rendszeres twittelésre motiválja az extrovertált felhasználókat.
A felhasználók többsége gyors információforrásként, nem pedig közösségi hálózatként tekint a Twitterre. A követéseknek csupán 22%-a kölcsönös.
Nem tudok elmenni szó nélkül Rupert Murdoch porcelánboltban tanúsított elefántkodása mellett. Már megint. A médiamilliárdos nemrég az online lapjánál bevezetett, igencsak kétes kimenetelű fizetős modellje után a hasonló elgondolásra alapozott tévéjével került a hírekbe.
Írom itt, hogy “elgondolásra alapozott”, és közben nem igazán tudom, hogy egyáltalán van-e mire alapoznia. Mert simán lehet, hogy nincsen. Legalábbis aki 2009-2010 környékén olyat mond a Facebookról, hogy az nem több egy nagy telefonkönyvnél, azzal három dolog lehet: nem látott még telefonkönyvet / nem látott még Facebookot / össze-vissza beszél. A probléma ott kezdődik, hogy sajnos csak az első lehetőséget tudom nyugodt szívvel kizárni. A második mellett nekem a harmadik a gyanús: a legújabbkori médiahelyzetről nincs túl sok elképzelése, csak néha bemond egy durvát, hátha bejön.
Ezt a posztot a Murdoch nevéhez köthető két szám, a 2500 és a 3 millió ihlette. Miután a fizetős modellre épített német Premiere tévécsatornája becsődölt, Murdoch 2009 nyarán beindította a Sky Deutschlandot, amely szintén pénzt kér a nézőktől. Ez egyébként még nem lenne annyira durva, a fizetős modell a tévéknél talán kevésbé kalandos terület, mint az online lapoknál. Persze csak akkor, ha megfelelő koncepcióra és várható nézőbázisra építik a csatornát, ami szakértői becslések szerint a Sky Deutschland esetében 3 milliósnak kellene lennie ahhoz, hogy nyereséges legyen a vállalkozás.
Nos, a dolgok jelen állása szerint ehhez már csak 2 997 500 előfizetés szükséges, amit – hasonló sebességgel számolva – további 1199 év alatt simán meg is szerezhetnek.
Használok néhány 100 kb alatti alkalmazást, melyek rácáfolnak arra, amit a telepítőfájl mérete láttán gondolhatnánk róluk.
Az egyik legfontosabb alkalmazás csak éppen-éppen fért be a mezőnybe a maga 95.45 kB-os méretével. A Green Powerrel az akkumulátor üzemidejét optimalizálhatjuk. Erre a célra korábban a JuiceDefendert használtam, de az a WiFi kezelését például csak fizetős változatban engedi, ráadásul elkezdett rendetlenkedni is: időnként kikapcsolta magát, így pedig nincs túl sok értelme. Szóval feature-ből eggyel kevesebb, bugból pedig eggyel több volt benne annál, mint ami nekem kellett, úgyhogy váltottam a Green Powerre. Ebben beállíthatjuk, hogy kezelje-e a WiFi-t és/vagy a 3G-t, melyik mennyi szünet után és mennyi időre legyen aktív. Vannak finomhangolási lehetőségek is, úgyhogy igazán nem lehet panaszunk rá, ingyen meg végképp ajándék.
A számomra második legfontosabb, a méret-ár-érték arányát tekintve viszont abszolút első app az Auto Ring. Rengeteg olyan helyzet van (pl. alvás), amikor bár lenémítjuk a telefonom, szeretnénk, ha néhány ember akkor is el tudna érni. No, éppen erre jó ez az alkalmazás, és nem is akárhogy, a fejlesztő tényleg mindenre gondolt. Beállíthatjuk például, hogy az alapból a bármikor kicsöngő listára pakolt hívók csak akkor csörögjenek ki, ha 5 percen belül már másodjára próbálnak meg elérni. Ez a “MISSED mode”, melyben természetesen mindkét érték – a perc és a hívásszám is – változtatható. A beállítások alkalmazhatók rezgő módra is, illetve azt is megadhatjuk, hogy a VIP listán lévő embereknek csak a hívásai, vagy az üzenetei is csipogjanak-e mindig. Számomra ez egy tipikus 5 csillagos alkalmazás.
Nem annyira hasznos, viszont 39 kB-os méretéhez képest igen szórakoztató (és addiktív) játék a ThrottleCopter. A kijelző megérintésével tudjuk szabályozni egy előre haladó helikopter magasságát, a pályán pedig hol lentebb, hol fentebb található egy akadály.
A teljes játék lényege ennyi, illetve még egy extra: a népakarat hatására a fejlesztő pakolt bele egy nagy közös highscore táblát is, úgyhogy összemérhetjük saját türelmünket másokéval. Ehhez egy másik alkalmazás, a ScoreNinja telepítésére lesz szükségünk, de egyébként csak önmagunk legjobbjával versenyezve is izgalmas a játék.
Coloroid
A másik apró, de jó játék az 55 kB-os Coloroid. Ez egy színes területfoglalós app, amelyben a bal fölső sarokban kezdünk, a játéktér négyzetei pedig 6 színű mozaikot alkotnak. Ha kiválasztjuk a kéket, akkor az aktív területünkkel közvetlenül érintkező kék négyzeteket elfoglaljuk. Így kell szépen sorban menni, amíg a miénk nem lesz az egész tábla. Minden táblának van egy adott értéke, maximum ennyi lépésben kell teljesítenünk a feladatot.
A végére jöjjön egy progi, ami mindent visz. Mármint a szó legszorosabb értelmében: az 91 kB-os telepítővel rendelkező Advanced Task Killerrel arról gondoskodhatunk, hogy csak az az alkalmazás fusson, amelyik épp akkor hasznos. Ez nem csak a rendszeretőknek jó, hiszen kevesebb alkalmazás kevésbé terheli le a telefont, így tovább bírja egy töltéssel az akkumulátor is.
Mindenkivel megesik, hogy egy-egy információt hamarabb oszt meg Twitteren vagy Facebookon, minthogy leellenőrizné. A kevésbé tudatosabbaknál gyakrabban, a keményvonalasaknál ritkábban fordul elő, de bizonyos mértékben mindenki érintett. (A nagyon tudatos felhasználók is, de ők inkább csak kihasználhatják az ebben rejlő lehetőségeket.)
Lehet ez például egy bréking jellegű, de hamis hír. És bár egy hír valóságtartalmát viszonylag gyorsan lehet ellenőrizni, sajnos mégsem teszi meg mindenki a továbbosztás előtt. De lehet szó például a rövid leírás alapján elsőre szimpatikusnak tűnő kis szolgáltatásról is, amiről a megosztás után következő kipróbálás alkalmával derül ki, hogy nem is olyan szép/jó, és ha most döntenénk, biztosan nem osztanánk (tovább) egyik csatornán sem. Egy szolgáltatás vagy szoftver értékes mivoltáról meggyőződni már hosszabb időbe telik, így még kevesebben veszik rá a fáradságot.
Az ok a piramisjátékoknál és az MLM-nél is ismert jelenség: akik az elsők közt szállnak be, azok jobban járnak. A Twitter esetében ez úgy néz ki, hogy aki az elsők közt twittel ki vagy RT-zik egy adott információt, annak neve több más RT-ző twittjébe kerül bele, mintha valaki csak a sor végén lenne. Így pedig egyre többen fontos hírforrásként tekinthetnek a gyors megosztókra.
Persze nincs is ezzel semmi baj, ha rendre valódi és értékes információmorzsákról van szó. De a mindenáron elsők közé tartozni akaró felhasználók a rosszkor, rossz helyen megosztott hülyeségekkel sokszor teleszemetelik a webet.
Olyan ez, mint a dohányzás: mindenki tudja, hogy hosszú távon káros, mégis sokan csinálják.
Nem találsz parkolóhelyet? Hatékonyabban tudnád felhasználni az energiát otthon, ha online követhetnéd saját fogyasztásod? Elvesztél a bürokrácia útvesztőjében? – ilyesmi kérdések mentén indult az IBM Smarter Cities névre hallgató videóversenye, melynek zsűrijébe engem is meghívtak.
Akinek eddig meséltem a Smarter Cities-ről, azok közül mindenki a “Na de például?” kérdéssel reagált. Mivel a részletes kiírást az IBM Hungary Facebook oldalán elolvashatjátok, én inkább ezzel a példáullal foglalkoznék, röviden bemutatva, hogy miért is nyitott mindenki előtt az intelligensebb városi élet lehetőségeit feszegető verseny.
Rengeteg információ vesz minket körül, melyek jelentős részét talán észre sem vesszük, vagy legalábbis nem használjuk semmire. A fő kérdés az, hogy a felénk áradó információmennyiség egy-egy részletét milyen módon tudnánk úgy feldolgozni, hogy egy picit tudatosabb/jobb/kényelmesebb legyen tőle az életünk.
És akkor egy konkrét ötletkezdemény. Praktikus lenne, ha – a sebességünket mutató táblákhoz hasonlóan a rendszámok alapján bemérve – a sofőr valószínűsített nyelvén lenne kiírva egy-egy jelekkel nem teljesen átadható fontosabb közlekedési információ. Ennek videós bemutatásához például semmi nagy dolog nem kellene, némi körítés mellett elég egy-egy külföldi rendszámú autó elhaladását mobillal felvenni, majd egy-egy aktuális nyelvre élőben vagy gépen átszerkesztett tábla képét rávágni. A videó kb. 0 forintból kihozható.
Az ötlet nem a legütősebb, de nem is azért született, hogy indulni lehessen vele. Arra pont jó, hogy mindenki értse: a pályázaton való induláshoz nem kell profi videósnak lenni és nem kell költeni a technikára. A téma kitalálásához szerintem elég végiggondolnia mindenkinek egy-egy hétköznapját, aztán egy ügyes ötlettel és okos kivitelezéssel néhány óra alatt összehozhat egy videót, amivel iPadet, Lenovo netbookot vagy Sony Ericsson Vivazt nyerhet. És ha már szóba került egy mobil: külön örülni fogunk azoknak a videóknak, amelyek telefonnal vagy webkamerával készültek – a hangsúly tényleg az ötleten és annak kreatív bemutatásán van.
A videókat/animációkat szeptember 19-ig várjuk a Smarter Cities facebookos oldalán. Utána lesz nagy csinnadratta, díjkiosztó, akármi, bármi.