Le van-e maradva a nyomtatott sajtó?
| kategória: médiailag, trend | | 5 komment
Tweet
A cím általában nem kérdésként, hanem megállapításként hangzik el. Baráti beszélgetésekben, szakmai összejöveteleken és egyetemi kurzusokon egyaránt hallani: a print média le van maradva az online lapokhoz képest. Annyiszor mondjuk, hogy már csak ezért is elhisszük – pedig nem biztos, hogy el kellene.
Pár évszázaddal ezelőtt még a könyvek uralták a médiateret. Bár az akkori könyvekben lévő információkat elavultságuk miatt mai fogalmainkkal már nem is nagyon neveznénk hírnek, de azért azt tudjuk, hogy a könyv volt az első tömegmédium, benne komoly hírértékű infókkal.
A könyveket követték az újságok, megannyi előnyt felmutatva. Hamar becsődölne az a könyv, amelyik az újságokkal a mai médiatérben szeretne versenyezni. Nem véletlen, hogy ilyen könyvet eszébe sem jut kiadni senkinek. Mégsem mondjuk, hogy a könyvek le vannak maradva az újságokhoz képest – egyszerűen nem is említjük őket egy lapon. (Vigyázat, szóvicc!)
Ahogy az újságok sincsenek lemaradva, egyszerűen csak másra valók, mint az online lapok. A kérdés persze az, hogy mire. A jelenlegi legbölcsebb válasz pedig talán egy határozott “nem tudjuk”. Ez a “nem tudjuk” önmagában egy előrelépés. Előrelépés, mert amelyik nyomtatott újságok belátja, az az erőlködés helyett eldobja az összes fegyvert, és egy teljesen új hadszínteret keres. Idővel úgyis meglesz.
Nem tudom, ki vagyok, nem ismerem önmagamat. De ezt a “nem tudom”-ot értem. (Szókratész)
A lemaradás nehezen értelmezhető folyamat. Mihez képest? Az biztos, hogy a “breaking news” funkciót a nyomtatott lapok elvesztették, de néhány szerkesztőségben ezt még ma sem képesek belátni. A másik probléma, hogy elvesztették a hirdetőik és az előfizetőik jelentős részét, ami nehéz helyzetet teremt legtöbbjük számára. Amiről tehát lemaradtak, az egy új működési/üzleti modell kialakítása.
Pontosan, csakhogy egy új üzleti modellt akkor tudnak kialakítani, ha tisztába kerülnek az ÚJ FUNKCIÓVAL, amiről a blogbejegyzés is szól. Tehát amíg a nyomtattott sajtó nem alakítja át identitását, nem találja meg a helyét, addig az üzleti modell sem állhat ép lábakon.
A finanszírozásról pedig azt gondolom, hogy a hirdetőket (és végső soron az olvasókat is)a több téren látható meghatározatlanság riasztja vissza. Ha látnák, hogy a szakma magabiztos: célközönség ez meg ez, a témák ilyenek és ilyenek, akkor visszatérnének a hirdetők is. A befektetőket nem a rossz befektetés szokta elriasztani, hanem mikor nem világos számukra, mivel is foglalkozik az, amibe/akibe invesztálnak.
Nem értek egyet veletek. Az emberek 40-45 %-a nem “él” a neten, mint mi. A nyomtatott sajtó még minidg él és van egy réteg akinmek az a hírforrás. Valamint a net sosem fogja megadni azt a hangulatot, amit pl egy hétvégén ad egy HVG mikor az ember leül 1 órára és csak az olvasás létezik.
Szerintem nem szabad a kettőt összehasonlítani.
Teljes mértékben osztom a véleményedet. Ahogyan a futócipőben futni megyek, az utcai használatra tervezett szabadidőcipőben meg a postára, úgy másra használom az internetes lapokat és másra a nyomtatott lapot. a friss híreket egyértelműen a netről szedem. Nálam a napilap az a kategória, amit printben egyre kevésbé forgatok. Az biztos, hogy a nyomtatott lapok legsürgetőbb feladata, hogy újradefiniálják önmagukat.
[...] gyanítom, hogy nem a print sajtó lesz itt az igazi vesztes, hanem azok, akik nem tudják új helyén kezelni. hülyeség, mle, print, statisztika « Nem, nem, soha? – fiatalok és [...]