Akinek van 9 felesleges perce az életéből, az holnap aludjon annyival tovább nyugodtan nézze meg a djuice legújabb kampányához készült videót. A többieknek röviden összefoglalnám.
Szerepel benne például egy 17 éves lány, akiről megtudhatjuk, hogy lényegében a pénz miatt szeretne orvos lenni. (Tanulság: 8-9 év múlva csak óvatosan a rendelőben!) Aztán ott van az elmondása szerint genetikusnak készülő srác: “lemaradtam a tudományegyetemről egy ponttal, és akkor úgy döntöttem, hogy mindenki bekaphatja”.
A magyar mobilszolgáltatók eddigi reklámjai közül kb. mindet megcsúfoló filmmel a djuice lesüllyedt egy olyan szintre, hogy a teljes sikerhez valószínűleg csak a szolgáltató színére utaló “Fika” fantázianevű díjcsomag és a szombat esti kedvezményes telefonálást kínáló “Bebasztam, bazzmeg” tarifa hiányzik.
Szóval a djuice által működtetett kedvezményrendszer valóban ügyes ötlet, azt már nem igazán értem, hogy kinek szól a mögé erőltetett kampány és mi is a pontos üzenete. Most tényleg tízezreknek kellene elhinniük, hogy a szórakozóhelyeken ingyen adott mogyoró beetetés, de egy mobilszolgáltató nem szeretné, ha hónap végén minél többet fizetnének be neki? Vagy akit nem vesznek fel, az legyen djuice-os? Akit meg felvesznek, az szimplán csak kapja be?
A címben lévő mondat sajnos még mindig csak kérdés, de most az átlagosnál kicsit több okom van feltenni. Az Android and Me (is) közzé tette azt a levélként tálalt friss információt, amit az Android Market Team juttatott el nemrég az érintett fejlesztőkhöz.
A közlemény kulcsmondata: “Over the next few weeks, we’ll be adding paid apps support for additional countries.” Azaz heteken belül újabb országokból lesznek elérhetők a fizetős appok. Szóval pár hétig most izgulhatunk Magyarországért, hogy rajta legyen a Google listáján. Update: kijött a hivatalos közlemény, amely szerint mi sajnos továbbra is kimaradunk a jóból.
Ritkán indul összefogás azért, hogy fizethessünk valamiért, de nálunk ebben az ügyben még július végén indult.
Kiszámoltam, hogy Magyarországon 130 millió ember olvas nyomtatott lapot. Ez az adat úgy jön ki, ha 240 millióból kivonok 175 milliót, majd az eredményt megduplázom. Persze ennek semmi köze nincs a valóban újságot olvasók számához, viszont szép, nagy szám. Jól hangzik.
Akárcsak az a 7.8 millió, amelyről Kázmér Judit, a Magyar Lapkiadók Szövetségének elnöke beszélt a minap. Majd azt is hozzátette, hogy az internetet használók 85 százaléka olvas nyomtatott újságot is. Az 55 százalékos internet-penetrációval számolva a helyzet úgy néz ki, hogy:
8.5 millió 15+ éves ember él ma Magyarországon
55 százalékuk, azaz 4.6 millió ember internetezik
az internetezők 15 százaléka, 700 ezer ember nem olvas nyomtatott lapot
Tehát Kázmér Judit két adatát összevetve kijön, hogy itthon kb. mindenki olvas újságot, eltekintve az internetezők 15 százalékától. Ez meg nyilvánvaló hülyeség. (A könnyebb követhetőség kedvéért: 8.5 millió emberből 700 ezer netezőt kivonva éppen 7.8 millió jön ki. Ha hozzávesszük még a félmilliónyi 10-14 éves korosztálynak szóló lapok olvasottsági adatait, akkor is csak 100 ezerrel tér el a kép, ami így továbbra is kamugyanús.)
Ráadásul, ha figyelembe vesszük az évek óta meredeken csökkenő példányszámokat, valamint azt, hogy most 7.8 millióan olvasnak nyomtatott lapokat, akkor felmerül a kérdés: hányan olvashattak 6-8-10 éve? Többen olvastak az országban, mint amennyien éltek?
A Magyar Lapkiadók Egyesületének komolyságáról egyébként csak annyit, hogy a honlapjukra legutóbb március 3-án került fel hír (ezzel már-már a nyomtatott évkönyvek frissességével vetekszik a szájt); a főoldalon pedig komoly figyelmeztetésben jelzik érintett látogatóiknak, hogy “az adatokat adatlap útján 2010. május 31-éig kell bejelenteni”.
Azt gyanítom, hogy nem a print sajtó lesz itt az igazi vesztes, hanem azok, akik nem tudják új helyén kezelni.
A választási kampányban újra érdekessé válik a kérdés: érdekli-e a fiatalokat a politika? A pártoknak az elérés, az online médiának pedig az oldalletöltés miatt fontos a téma. Nos, sok jó hírrel nem szolgálhatunk. A lentebb részletezett vizsgálat ugyanis arra jutott, hogy nem érdekli őket.
A kiragadott diából jól látszik, hogy az általános iskolásoktól az egyetemre járók köréig elérő mintából a lányok online politikai hírfogyasztását csak a fiúk webes horoszkópok iránti érdeklődése múlja alul. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kutatást a 10-24 évesek körében végezték, így a mért korosztály egyik fele teljesen kiesik a szavazati joggal rendelkezők köréből. Ez viszont csak részben torzít, hiszen a 16+ korosztály már javában célozható/célozandó, kell valamennyi idő ahhoz, hogy egy fiatalban kötődést alakítsanak ki a politikai szerveződés iránt.
Mindez újfajta kihívás elé állítja a weben gyakran amúgy is esetlenül mozgó pártokat. Félő ugyanis, hogy bár nem ilyen mértékben, de az érdeklődés hiánya nyomokban később is fennmarad ebben a generációban, és a hozzászólásokban a pártjaik által képviselt elvek mentén vitatkozó fiatalok inkább csak kivételek lesznek.
Meg kell tanulni a (most még) fiatalok tömegét, médiahasználati szokásaikat megérteni és hozzáigazítani a kommunikációt. Talán kicsit nehezebb ez, mint korábban, hiszen a médiaterek, ahol elérhetők ezek a fiatalok ma már sokkal gyorsabban változnak, mint mondjuk 20 éve. Tegnapelőtt még az Index fórum volt a menő, tegnap az iWiW, ma a Facebook és a Twitter, holnap pedig lehet, hogy már teljesen más lesz. És mindegyik terepen máshogy lehet megragadni az értékes felhasználói figyelmet.
A “Mítosz vagy valóság? A netgeneráció jellemzői Magyarországon” című kutatást Fehér Péter és Hornyák Judit jegyzi. Felmérésüket 10-24 évesek körében, egy 994 fős mintán végezték. Az eredményeket először a VIII. Pedagógiai Értékelési Konferencián, Szegeden ismerették.
Az elmúlt 12 órában csak az nem olvasott a Google Instant nevű, keresést forradalmasító megoldásról, aki nem volt gépközelben, így nem fejteném ki túl hosszan mibenlétét. Röviden: a Google ezután majd megpróbálja kitalálni, hogy mire is szeretnénk rákeresni – még azelőtt, hogy végiggépeltük volna a kifejezést – és rögtön meg is mutatja a feltételezett keresőkifejezésre adandó találatokat.
A valósidejű következtetett keresés érdekes már a számítógép előtt ülve is, de van egy terület, ahol méginkább forradalmi lehet: az újítás még ősszel megérkezik a kereső mobilos felületére is. Arra a mobilos felületre, ahol az asztali gépeken átlagosan 25 másodperc alatt kivitelezett Google-keresés még több időt vesz igénybe.
A mobilon végrehajtott műveletsor ideje már az első fázisban megnyúlik: amikor bevisszük a keresőkifejezést. Ez számítógépen átlagosan 9 másodperc alatt történik meg, de egy mobilon, például egy érintőkijelzőn, jóval lassabban viszünk be szöveget, mint egy asztali-fizikai klaviatúrán. Így a mobil szegmensben még fontosabb, hogy a kijelző 3-4 megérintése után a Google már mutassa is az általa okosan megsejtett kifejezésre vonatkozó találatokat. Ezzel a további karakterek bevitelén túl a folyamat következő fázisát, a “search” gomb eltalálását is megspórolja nekünk, hiszen mindenféle parancs nélkül tudja, hogy keresni szeretnénk. (Elvégre mi másért is mennénk egy keresőre, logikus.)
Nem véletlen, hogy a Google mostani újításának egyik összetevője, a prediktív szövegbevitel is mobilokon terjedt el, így aligha kockáztatok nagyot azzal a kijelentéssel, hogy szerintem a mobilján kereső felhasználó lesz a Google Instant egyik legnagyobb nyertese.
Akinek van 9 felesleges perce az életéből, az holnap aludjon annyival tovább nyugodtan nézze meg a djuice legújabb kampányához készült videót. A többieknek röviden összefoglalnám.
A címben lévő mondat sajnos még mindig csak kérdés, de most az átlagosnál kicsit több okom van feltenni. Az Android and Me (is) 
Tehát Kázmér Judit két adatát összevetve kijön, hogy 
A valósidejű következtetett keresés érdekes már a számítógép előtt ülve is, de van egy terület, ahol méginkább forradalmi lehet: az újítás még ősszel megérkezik a kereső mobilos felületére is. Arra a mobilos felületre, ahol az asztali gépeken átlagosan 25 másodperc alatt kivitelezett Google-keresés még több időt vesz igénybe.