Olyan hír érkezett a Nokia háza tájáról, amelynek csak az első fele hangzik jól. Nemrég elindult a magyar Nokia Online Shop – és sajnos csak idáig tart a jó rész. Bele-belenézve már kevésbé örültem.
Egy gyártó domainje alatt működő bolttól a legolcsóbb itthoni árakat várnám. Véletlenszerűen kiválasztva meg is néztem pár terméket. Az összehasonlításhoz nem a pult alól is dolgozó helyeket választottam ki, hanem a készülékeket a Nokiához hasonló (magyar garanciás, stb.) feltételekkel áruló, tapasztalataim szerint megbízható Edigitalt és Speedshopot.
Előzetes adalékként még annyi, hogy a felhasználói feltételek szerint a Nokia a megrendelt termékeket +1490 forintért szállíttatja ki. A Speedshopnál 10, az Edigitalnál 15 ezer forint felett ingyenes a kiszállítás – ahogy ezt egy 80-100 ezer forintos terméknél szerintem teljesen jogosan elvárhatja az ember.
Nokia N97 mini
Nokia Online Shop 129 990 forint
Speedshop / Edigital 99 990 forint
Nokia C6
Nokia Online Shop 79 990 forint
Speedshop 78 ezer forint
Nokia BH-607 multipontos Bluetooth headset
Nokia Online Shop 16 490 forint
Edigital 14 990 forint
Speedshop 12 890 forint
Mindez egyébként itthoni nokiás specialitásnak tűnik. A Nokia UK-nál (magyar áfával számolva, országon belüli ingyenes kiszállítás mellett) 100 000 forint az N97 mini. Biztos vannak olyan termékek is, amelyek olcsóbbak, de nem mertem tovább kattintgatni, nehogy mégiscsak sokkal drágábbakat találjak. Úgyhogy “csak” ennyi után kérdem: miért indít(tat) egy gyártó webshopot, ha nem tudja legalább néhány ezressel olcsóbban kínálni bármelyik/mindegyik saját termékét?
0.1 másodpercnyi késleltetés esetén még nem érezzük az eltelt időt egy kattintás és egy történés közt. Úgy észleljük, mintha az egész műveletet csak mi magunk csinálnák, csak tőlünk függne minden.
1 másodperc
Az 1 másodpercet már észrevesszük, és bár két fél (ők és a gép) közt lezajló interakcióként érzékeljük a helyzetet, továbbra mi vagyunk az urai a műveletnek. Webes usability szempontjából tehát 1 másodperc alatt betöltődő oldalak esetében érzik azt a felhasználók, hogy szabadon mozognak az oldalon.
10 másodperc
Ezután elkezdünk nyugtalankodni, 10 másodperc után teljesen kiesünk a ritmusból, megtörik a figyelem. A felhasználók ilyenkor gyakran inkább bezárják a lapot, mintsem megpróbálnák újratölteni. A betöltődéstől számítva szintén 10 másodperc az az idő, ami alatt eldöntjük, hogy érdekesnek találjuk-e az adott szájtot vagy nem.
1 perc
Az egyszerű műveleteket 1 perc alatt meg kell tudnia csinálni a felhasználónak. Ilyen például egy regisztráció vagy egy átutalás. A netes videóknak tipikusan 1-2 perceseknek kell lenniük, ha azt akarjuk, hogy az átlagfelhasználó figyelme ne lankadjon. Kb. ennyi időt bírunk ugyanis ki anélkül, hogy kényelmetlennek éreznénk a gép előtt passzívan ülést.
10 perc
Ha egy látogató 10 percig tartózkodik az oldalon, az már igazán hosszú időnek számít. A legtöbb látogatás 2-4 percig tart.
1 óra
1-2 órányi netezés után az átlagfelhasználó általában “belefárad” a netezésbe.
1 nap
1 nap az az időintervallum, amelyen belül egy jól működő supportnak vagy ügyfélszolgálatnak érdemben reagálnia kell egy felhasználói kérdésre vagy jóváhagynia pl. egy vásárlást. Sokan kb. 1 naponta térnek vissza egy-egy oldalra, megnézni, hogy történt-e ott valami változás, frissítés (“monitoring”). Éppen ezért működhetnek még mindig viszonylag jól a napi hírlevelek. Bár egyre közelítünk a valósidejű tájékozódási igények felé, egy átlagjúzer sokkolhat a túl sok, túl gyakori információ. Egy általános témában bőven megelégednek a napi egyszeri összefoglalóval is.
Nielsenék azt találták, hogy a Facebook és a Twitter használata egyre többeknél válik napi (vagy még gyakoribb) tevékenységé, míg a MySpace vagy a LinkedIn esetében inkább a heti egy csekkolás a jellemző. (Érdekes lenne egy itthoni felhasználók közt végzett Facebook vs iWiW mérés.)
Az 1 napon túli időintervallumok jelentőségéről Jakob Nielsen Powers of 10 című, angol nyelvű írásában olvashattok, amelyből ez a kivonat is készült.
A Samsung Omnia 7 kifejezetten minimalistára sikeredett. A műanyag helyett fémből készült készülékház minőségérzetet kölcsönös ennek a minimalizmusnak. Bekapcsolás nélkül kézbe véve nem túl sok dolog jut az ember eszébe az előlapról azon kívül, hogy “fekete téglalap”. Hiába nézegettem akármeddig, nekem tényleg nem jutott eszembe más róla. (És ezt egyáltalán nem hátrányként említem.)
Mindez addig tartott, amíg be nem kapcsoltam a készüléket. A Windows Phone 7 szexi. A bejelentés óta keringő képeken és videókon is szép a felület, de élőben még meggyőzőbb. Tessék csak bemenni a legközelebbi T-Mobile üzletbe és megnézni. Itt hívnám fel minden érdeklődő figyelmét arra, hogy a WP7 tényleg más. Ez most nem marketinges megjegyzés volt, hanem egy figyelmeztetés: készülékvásárlás előtt mindenképpen érdemes élőben próbálgatni, ízlelgetni.
Ahhoz, hogy a WP7 szexi lehessen, jól jön a Samsung saját SuperAMOLED kijelzője is. A fekete valóban fekete, így a default sötét háttér esetében nem megállapítható, hogy hol ér véget a kijelző(n lévő szoftver) és hol kezdődik a készülékház. Emiatt még nagyobbnak tűnik az amúgy is méretes képernyő. A fényességre, színekre nem lehet panasz, élénk és élő az egész kijelző, amely egyébként a hagyományos AMOLED-nél 20 százalékkal kevesebbet fogyaszt. Sőt, ami még jobb, egy Gorilla Glass réteg is van benne, így ellen- és főleg karcállóbb, mint egy sima mobilkijelző.
Az általam használt HTC Desire sok tekintetben megegyezik az Omnia 7-tel, de a hasonlóságok csak papíron állnak, amíg a specifikációs listákat nézegetjük. Összhatás tekintetében a fém ház, valamint a 4 colos SuperAMOLED kijelző (mérete és minősége) miatt jóval többnek érezzük az Omnia 7 hardverét.
A nézegetés után el is kezdtem a mobil belakását, ami nem volt bonyolultabb, mint az androidos, Sense felületes Desire esetében. Néhány hitelesítő adat megadása után máris ott figyelnek a kontaktjaink, ráadásul szerencsére nemcsak a microsoftos Live ID-t kezeli a WP7, hanem a Google és Facebook fiókjainkkal is gyorsan, precízen összhangba kerül. Az Desire ezen a téren annyi pluszt nyújt, hogy automatikusan megpróbálja összefésülni a több színtéren jelenlévő ismerőseink adatait. Ez a WP7-ben nem túl jól teljesített az erre való automata törekvés, és több száz ismétlődés esetén bizony nem túl vicces a kézi párosítás.
Mivel a Twitter nincs az új Windows-ba csatolható szolgáltatások közt, lehúztam a Marketplace-ről a hivatalos appot. (Megjegyzés: a Marketplace igénybevételéhez a Live ID megadása után semmi bonyolultat nem kellett tegyek.) Itt rögtön megtapasztaltam, hogy vagy az alkalmazás vagy a WP7 miatt, mindenesetre a Twitter app második indításakor sikerült megfagyasztani a telefont, ami pár másodperc várakozás után teljesen újraindult. Ha a WP7 hibája volt, azt ugye értjük, hogy miért baj. Ha a Twitter appé, az pedig azt sejteti, hogy mégsem annyira figyelnek rá, hogy csak a tökéletesen megírt alkalmazásokat engedjék a Marketplace-re. (Főleg, hogy egy igencsak kiemelt jelentőségű appról van szó). Erre nem egyetlen hibából következtetek, az Engadgetnek is meggyűlt a baja az alkalmazással.
A második dolog, amit rögtön kipróbáltam az Omnián, az a böngészés volt. Hát, hát… Be kell vallanom, hogy a valamennyire Flash-képes Nokia 5800 és főleg a teljesen Flash-képes Desire után nem túl jó érzés meg nem jelenített elemektől hemzsegő oldalakat nézegetni. Igen, tisztában vagyok vele, hogy valószínűleg lesz majd Flash a WP7-en (vagy mégsem?), de egyelőre csak azt (nem) tudom értékelni, ami van, nem pedig azt, ami lesz vagy lehetne. Az IE7 és IE8 közé sorolt böngésző egyébként önmagában nem rossz, de a Desire-m precízebben és szebben jeleníti meg a lapokat, összességében még kisebb kijelzővel is sokkal jobb rajta a böngészés.
A legnagyobb problémám talán az a WP7-tel, hogy túlságosan kötött. Kihangsúlyoznám: számomra, Android után. A Marketplace-ről hiányoznak az olyan okosságok, mint például az Auto Ring. Attól tartok, hogy ilyen szinten való rendszermódosítást soha nem fogunk látni WP7 alatt.
A csütörtöki bemutató után költői kérdésként hangzott el, hogy a demózás alatt érezte-e valaki a multitasking hiányát. Én akkor tényleg nem éreztem, a mindennapi használat során viszont határozottan igen. A vissza gombbal való “végtelenített” visszalépkedés számomra egyáltalán nem adta a multitasking érzését, nem egyszerűsítette a navigálásomat, sőt néha kifejezetten zavaró volt.
Az első érintésektől számított 2-3. napon elillan az újdonság ereje. Viszonylag sokrétű próbálgatás, pár nap aktív használat után (és egy Desire mellett) azt érzem, hogy jelen formájában (!) olyan a Windows Phone 7, mint a zsiráf. Szép, szép, de otthonra nem kéne.
[A Samsung Omnia 7 tesztkészüléket a Microsoft Magyarország biztosította. Köszönöm!]
Egyik barátommal sok évvel ezelőtt kitaláltuk, hogy a “nagyon zsír”, a “zsírállat” és egyéb kifejezések helyettesítőjeként a “csempe” szót próbáljuk meg elterjeszteni. Hasonlóval próbálkozik most a Live Tile-okra (kb. élő csempékre) alapuló felhasználói felülettel épített Windows Phone 7 esetében a Microsoft is. (A miénknél várhatóan nagyobb sikerrel.)
A hazai premier a Microsoft székházában volt, előtte 60-70 percnyi evészettel. Süti után prezentáció és némi demózás következett, néhol gyermeki rácsodálkozással, néhol pedig valóban érdekes/látványos dolgokkal.
Plastik Józsival már a rendezvény elején megállapítottuk, hogy első körben nem is érdemes róla vitatkozni, hogy jó vagy rossz a WP7, mert a mai piacon már az is nagy szó, hogy teljesen újszerű a felülete. Erre Drajkó László Microsoft-vezér is utalt, egészen pontosan azt mondta, hogy “talán a Microsoftnak a legnehezebb elszakadni az asztal-ikon-alkalmazás szentháromságtól“. Bármi is lesz, ezt már kipipálhatják, sikerült.
A WP7-en jól látszik, hogy a fejlesztőcsapat tisztában volt vele: amolyan mindent vagy semmit ez a mobilos piacon saját készülékével (KIN) pár hónap alatt elvérző, szoftveresen pedig egyre nagyobb bajba kerülő Microsoftnak.
Az új platform célcsoportját az “életmaximalizálók” alkotják: aktívak a munkában és azon kívül, pezsgő magánéletük van, értékelik a technológiát. A Microsoft szerint az az egyik céljuk, hogy a felhasználó minél kevesebbet bíbelődjön a mobiljával, több ideje jusson az azon kívüli életére. Ez azért érdekesen hangzik, hiszen az általam eddig látott játékok például elég időrablónak tűnnek: kettőbe volt alkalmam belenézni, és hát ehm-ehm, nem kispályás Sudokuk voltak.
Érdekesség, hogy egy teljes európai piacot kb. 2 millió dallal kiszolgáló prémium zenei appot itthonról fejlesztenek, egészen pontosan a Carnation szárnyai alatt lévő 3GM.
A premieren bemutatott készülékről, a Samsung Omnia 7-ről egyelőre nem ér részletesen írni, de annyit azért a T-Mobile elárult, hogy holnaptól a havi 15 990 forintos MédiaMánia XL díjcsomagban 29 990 forintért lesz megvásárolható a telefon. (Valószínűleg nem véletlen, hogy a sok szempontból hasonló, de androidos Samsung Galaxy S is éppen ennyibe kerül.) Update: időközben nyilvánosak lettek a más konstrukcióhoz tartozó árak is.
Mivel a bemutató végén egy 2 hétre szóló tesztkészüléket is kaptam, így megpróbálok majd 2-3 naponta jelentést adni a helyzetről, mit is tud, mennyire jól használható a Microsoft szoftvere és a Samsung hardvere. Update: jelentések itt, itt és itt.
Michael Jackson és/vagy Twitter és/vagy Apple rajongók figyelmébe. Az igazi móka 00:45-nél kezdődik. Zseniális!
You better type, you better do it real fast
Don’t go above the 140 letter max
Remember some devices do not support Flash
So tweet it, while you’re clearin your cache!
Az általam használt HTC Desire sok tekintetben megegyezik az Omnia 7-tel, de a hasonlóságok csak papíron állnak, amíg 
