tsabeeka web + mobil + média

A Facebookkal vagy az iWiW-vel ellentétben a kapcsolati háló minőségének maximalizálására törekszik a Path. Az egyik alaptételük szerint egy embernek maximum 50 barátja lehet, ekkor a legigazibb a kapcsolati háló. Tulajdonképpen ennyi a Path lényege: az ismeretségi kört az 50 legfontosabb emberre szűkíteni, a megosztandó dolgokat pedig a személyes információkra, egészen pontosan földrajzi helyzetre, a mobilos alkalmazással készült képekre és a melléjük írt szövegre redukálni. A projekt mögött olyan emberek állnak, mint a Facebook, a PayPal, a Google volt vezető munkatársai, vagy éppen a 6 millió twitteres követővel rendelkező Ashton Kutcher.

A Path ötletét egy tudományos elmélet adja: az Oxfordi Egyetem antropológusa, Robin Dunbar kutatásai (PDF, 4.2 mb, angol) szerint az emberi agy 150 személyes kapcsolatra képes odafigyelni. Általában max. 5 embert tartunk számon legjobb barátaink közt, 20 személlyel tartunk fenn rendszeres kapcsolatot, az 50 fő pedig az igazán személyes kapcsolati háló felső határa. Ez a legtágabb kör jelöli azon embereket, akikben megbízhatunk, akiket így vagy úgy, de eléggé fontosnak tartunk.

Amiért szerintem ez az egész érdekes, az nem is a konkrét Path, nem is a mögötte álló elv, hanem annak következményei. Elsőre azok a Star Trek epizód jutottak eszembe, melyekben az éppen meglátogatott idegen kultúra tagjai a legkisebb dolgokban is mindig őszinték egymással, minden gondolatot elmondanak, nincs “jóindulatú elhallgatás”. Ezekben a részekben ez a szemléletmód komoly problémákat okoz az emberi kapcsolatok lazább formáinak sok esetben jóindulatú elhallgatásokra alapuló viszonyaiban. Bennem a következő kérdések merültek fel:

1. Az 5 legjobb barát viszonylag könnyen meghatározható. De vajon fel tudja-e reálisan mérni az ember az 50 legfontosabb barátját/ismerősét? Egyáltalán ki milyen szempontok alapján dönt? Vannak-e általánosan meghatározható elvek?
2. Milyen érzést válthat ki valakiben, ha “betelik” az 50-es listája? (Szorongás, aggódás, hogy mit gondolnak az így már visszautasítandó többiek?)
3. Milyen érzés a kapcsolatot magában többre értékelő visszautasított félnek megtudni, hogy a másik ember számára ő mégsem olyan fontos, mint azt hitte?
4. Vajon könnyebben igazolunk vissza valakit 20-nál és több gondolkozás után 47-nél járva, amikor már csak 3 “szabad hely” van?
5. Mi történik, ha jön egy újonnan megismert vagy frissen regisztráló 51. ember, akinek szükségszerűen ki kell túrnia valakit, hogy beférjen? Milyen érzés ez a törlőben (lásd a fenti szorongást) és a törölt illetőben?
6. Növelik-e az online közösségi hálózatok egy-egy ember Dunbar-számának átlagát? (Itt a 150-es körre gondolok, nem az 50-re. A válasz egyébként szerintem az, hogy igen, növelik.)
7. Te le tudnád 1-2 órán belül – neked is fájó sértődések nélkül – 50-re szűkíteni a facebookos ismerőseid körét? Ha 50-re nem, akkor mennyire? 15-re? 100-ra?