Végjáték
| kategória: szociál, web | | 7 komment
Aki nem értené, hogy mi a probléma, az képzelje el ugyanezt Facebookon vagy Gmailen. Na ugye.

Aki nem értené, hogy mi a probléma, az képzelje el ugyanezt Facebookon vagy Gmailen. Na ugye.

Érdekes egybeesés: éppen azokban a percekben, miközben én egy baráti sörözés közben a Facebook-uralom után következő lehetőségekről beszélgettem, a Google bejelentette saját vízióját.
A Google+ alapelemét a körök alkotják, ezek ismerőseink csoportjait jelentik. Csoportok persze kb. mindenhol létrehozhatók, de a Google újdonsága nagy hangsúlyt helyez arra, hogy a Facebooknál egyszerűbben és határozottabban különböző körökbe sorolhassuk ismerőseinket, és más-más körökkel – például barátainkkal és kollégáinkkal – más-más dolgainkat osszuk meg. Egyébként ez teljesen logikus, offline életünkben sem osztunk meg mindenkivel mindent, legalábbis jobb esetben.

Amint ennek így megörültem, eszembe jutott egy másik gondolat is: a Twitternek például sokszor éppen ez a fajta broadcasting adja a sava-borsát, de a facebookozás élményét is nagyban növeli, amikor az aktuális téma szempontjából “váratlan” ismerősök találnak rá falukon egy-egy megosztásunkra, amely kapcsán aztán be/újraindul köztünk a párbeszéd. Mi történik olyankor, ha ezeket az ismerősi köröket lezárjuk? Nem tűnik-e el a varázs, ha így rengeteg nem várt interakció lehetőségét csírájában elfojtjuk?
Az eddig (kívülről) látottak alapján úgy gondolom, hogy a Google+ annyira újszerűen közelíti meg a közösségi web és a megosztás témáját, hogy egy dolgot biztosan nem fog: hosszan vergődni. Vagy hamar elhasal, vagy újraértelmezi a kereteket, ezzel pedig elhoza az új világot, amelyhez idővel esetleg maga a Facebook is igazodni kényszerül majd.
Félreértés ne essék, a posztban felvetett kérdésekre én magam nem/sem tudom a válaszokat. De gyanítom, hogy még a Google sem.
A tavalyi második féléves adatokkal frissítette Transparency Report nevű dokumentumát a Google. Azoknak az országoknak a listájáról van szó, melyek valamiféle tartalom eltávolítását vagy felhasználói adatokat kértek a Google-től. Tartalomeltávolítást Magyarország tavaly egyáltalán nem kért, felhasználói adatokat viszont párszor igen.
A tavalyi második félévben a magyar hatóságok 68 alkalommal kértek ki felhasználói adatot a Google-től, ebből a cég egészen pontosan nullát teljesített. Hasonló mutatóval a vizsgált időszakban csak a 45 kéréses Törökország rendelkezett, utánunk pedig Lengyelország következett, 12 százalékkal. A többi országnak 40 százalék fölötti, általában 60-70 százalékos teljesítési mutatója van. A kérések jellemzően bűnügyi nyomozásokhoz kapcsolódnak.
A Google 2009 júliusa óta hozza nyilvánosságra ezeket az adatokat. Azóta Magyarország – 2010 második félévének kivételével – még soha nem szerepelt a listán.
Egyszerűbb, felhasználói interakciót serkentő hirdetési megoldással kísérletezik a Facebook. A Comment Ads, azaz hozzászólásra épülő hirdetések lényege, hogy nem egyszerű – “gyere, lájkolj minket” jellegű – reklámszöveget látunk majd, hanem egy olyat, amelyre ott, helyben, az oldalra való átkattintás nélkül reagálhatunk. Mintha egy általunk lájkolt oldal megosztását látnánk, két különbséggel: nem az üzenőfalon, hanem a hirdetések megszokott helyén van, másrészt pedig nem kell rajongónak legyünk ahhoz, hogy találkozzunk vele, hanem éppen az interakció által kerülhet látóterünkbe – és persze üzenőfalunkra, ezáltal ismerőseinkhez – az adott oldal.
Eközben a Twitter nem erősíteni szeretné hirdetési megoldásait, hanem egyáltalán elindulni valamiféle jövedelmező úton. Sokáig viszonylag elképzelhetetlennek tűnt, hogy a Twitter bevesse a hirdetések megjelenítésének legdurvább formáját, de a friss hírek szerint már két hónap sem kell ahhoz, hogy követettjeink bejegyzései közé időnként beszúrjanak egy-egy reklámtwittet.
A legfontosabb kérdés talán az, hogy teljesen véletlenszerű és automatikus (így tulajdonképpen spam) lesz-e, vagy megpróbálják felhasználóra szabni. Ez utóbbi számomra még szimpatikus is lenne, ha csak akkor kapnék – mondjuk reply-ként – reklámot, ha beírok egy bizonyos kifejezést, amely után joggal feltételezné rólam a Twitter, hogy érdekel az adott téma. 8 héten belül kiderül.
Hirdetési szempontból egyébként a magyar felhasználók viszonylag nyugodtak lehetnek, amíg ugyanis ilyen kicsi a piac, addig nem túl valószínű, hogy itthon bármit is észlelnénk az első időszakban biztosan csak amerikai hirdetők twittjeiből.
Ritka alkalom a tech médiában, hogy egy magyarországi oldal (híre) a legnagyobb, legelismertebb külföldi szájtok nyitólapjára tud kerülni. Ezért tartom fontosnak, hogy írjak a csütörtökön a Techneten megjelent nokiás videóról. A közel 22 percben igazából semmi szenzációs nincsen: a benne lévő első Windows Phone rendszerű Nokia két apróságtól eltekintve ugyanaz, mint a teljesen publikus N9, ráadásul a rajta futó oprendszert is láttuk már. Ami Franczy kolléga anyagát mégis érdekessé teszi, az az a tény, hogy ezzel az Engadget, a Mashable, a CNET, a PCWorld és hasonló szájtok címoldalán szerepelt, általában kiemelt hírként.
Az jól látható a videón, hogy belső anyagról van szó. Nem kémvideó, nem külső szereplő készítette, valószínűleg a céges PR archívumba ment, csak valaki úgy gondolta, hogy jobb, ha minél előbb kikerül onnan. Az én teóriám (!) szerint egy ősnokiás állhat mögötte, egy olyan valaki, akinek a sorban lemondott vezetőkhöz hasonlóan zavar Stephen Elop és a Microsoft cégen belüli térnyerése. Csak ő így próbált odavágni. Nem lepődnék meg, ha néhány nap múlva a videót kiengedő munkatárs is távozna, csak mondjuk nem önszántából.
A magyar tech média villantásán kívül még valamire jó volt ez az ügy – és itt el is érkeztünk egy másik teóriához, amely szerint a videót direkt szivárogtatták ki, hogy még időben szondáztassanak. A (részvény)piac üzenete a következő: a MeeGo rendszerű N9 bemutatásakor 6%-kal erősödtek a Nokia részvényei, a WP7-es bemutató kiszivárgásának napján 3%-kal estek.
Egyébként a piacokhoz hasonlóan nekem is tetszik az N9. Ha a szimpatikus MeeGo kezdeti ökoszisztéma-nehézségeit áthidalva valahogy ügyesen megoldanák (illetve inkább mondjuk úgy: meg akarnák oldani) hozzá a minél inkább out of the box futtatható Android appokat, akkor kérdőjelek helyett én egy egyértelmű felkiáltójelet látnék a Nokia előtt.