Az Apple legutóbbi pénzügyi jelentése óta tudjuk, hogy újabb rekord lett a negyedévből, 20 millió fölötti darabszámban fogytak az iPhone-ok, hatalmas a nyereség, stb. Nézzünk egy kicsit a sok-sok negyedév alatt felhalmozott összegre: a pénzeszközökben lévő tartalékuk 75.876 milliárd dollár. Ehhez még a részvények értékét és mindent egybevéve az Apple a második legértékesebb vállalat az Exxon után.
A sok milliárd dollárt persze nehéz elképzelni, de talán könnyebben elgondolható a dolog, ha mellé teszünk egy másik számot: az USA kormányának jelenleg 73.768 milliárd dolláros pénzügyi mozgástere, azaz ha jól értem, ennyi elkölthető pénze van. Miközben azért azt tudjuk az USA-ról, hogy a jelenlegi pénzügyi problémái ellenére is igencsak komoly gazdasági hatalom.
Steve Jobs egyébként nem az az elherdálós típus, korábban már jelezte, hogy nem fogják “hülyeségekre elkölteni” a pénzt, biztosak benne, hogy valamikor a jövőben lesz egy vagy több olyan stratégiai lehetőség, amelyiknél jól jön majd az egyre gyorsabban hízó összeg.
A telefon vs. okostelefon különbségtétel az utóbbi kategória térnyerésével egyre kevésbé hangsúlyos, de ebben a posztban kifejezetten a különbségeken van a hangsúly. Merthogy egy okostelefonos jó eséllyel teljesen mást csinál készülékén, mint egy hagyományos mobilt használó.
A mobilhasználati szokásokat kutató Zokem grafikonja azt mutatja meg, hogy (munkanapokon) melyik időszakban jellemzően mire használjuk telefonunkat. Jól látszik, hogy a hangforgalom és az üzenetküldés együtt dominálja a tágan értelmezett munkaidőt, melyen kívül átveszi a vezető szerepet a böngészés, a közösségi oldalak/appok használata, a szórakozás/multimédiás tartalom fogyasztása.
A hétköznap-hétvége különbséget vizsgálva az a nem túl meglepő dolog is kiderült, hogy hétvégén kicsit később kezdünk bele az aktív mobilozásba, és napközben kevesebbet is használjuk a telefont. Éjszaka (21 és 3 óra közt) viszont erősebb a hétvége, mint a hétköznapok.
Az első, gyors körben szerzett tapasztalatok óta újakkal is gazdagodtam a Samsung Galaxy S II-vel kapcsolatban. Először főként a pozitívumokat gyűjtöttem össze, ezúttal néhány negatívumról számolok be. (A korábbi jó dolgokat továbbra is érvényesnek tartva.)
Az a helyzet, hogy némi hiba csúszott a wifi tervezésébe, a készülék wifi antennájával ugyanis két probléma is van. Egyrészt gyengébb a HTC Desire-ben lévőnél, másrészt pedig a készüléket életszerűen tartva ugrik egyet a jelerősség – lefele. Az iPhone 4-es antennagete-hez hasonlóan itt is igaz: ettől még általában teljesen jól használható a telefon wifije. De egy nagyobb terület routertől távolabb eső felén nem mindig érjük el a wifit.
Biztosan sokaknak pont ez jön be, de nekem nem szimpatikus a beépített feladatkezelő viselkedése, ami rossz értelemben fogja vissza a multitaskinget. Amint elhagyok egy alkalmazást, keményen kilövi. Néha futva maradnak bizonyos appok, de akkor sem sokáig. Én márpedig bizonyos alkalmazásokat – jelesül az Auto Ring nevűt – igenis szeretnék futva hagyni, de erre egyre kevesebb reményt látok. Még egyszer: sokan pont ezt szeretik, hiszen így garantáltan nem fut semmi feleslegesen, valószínűleg ez csak nekem probléma. Ha már ilyen a kezelő, jó lenne legalább valami kivétellista rá, ahol megadhatom azokat az alkalmazásokat, melyeket sosem szabad kilőnie. (A Google, Facebook és ilyesmi, tehát a szinkronizációban bekapcsolt fiókok a beállított időnként természetesen frissítenek.)
A Samsung ilyen-olyan hubjait teljesen feleslegesnek érzem. A Game, a Music, a Reader Hub nem olyan szinten állnak, amilyenen én használni szeretném őket. Ami érdekelne, az a Social Hub, de ez továbbra is az első tapasztalatokban jelzett módon működik, illetve nem működik. Bár kb. két hete nem próbáltam, de nem gondolnám, hogy elvárható lenne egy felhasználótól a több héten át tartó sikertelen próbálkozások utáni további erőltetés. A Samsung hardveresen nagyon jól összerakta a készüléket, a processzor tényleg kiváló, az 1 giga RAM ütős, a Super AMOLED pedig gyönyörű (bár bizonyos esetekben, sok túl világos terület esetén kissé vibrál.) Szolgáltatásokban viszont, hát… Ami jó benne, az inkább a Google sajátja, nem pedig a Samsungé, eltekintve mondjuk egy-két multitouch gesztustól.
Make no mistake, továbbra is egy nagyon jó telefonról, szerintem a legjobb androidos mobilról van szó – nem véletlen veszik milliószámra. De a kép a most leírt dolgokkal együtt kerek.
A BBC múlt hozta le nemrég a Science-ben megjelent tanulmányon alapuló hírt, miszerint amerikai kutatók kísérletének eredménye bizonyítja: ha valaki egy nehezebb kérdést kapván tudja, hogy az adott információ megtalálható a számítógépen/neten, kisebb erőfeszítést tesz a válasz felidézésére, inkább arra koncentrál, hogy hol/hogyan találják meg azt.
Az online elérhető dolgokról tehát úgy tartjuk, hogy jó eséllyel kár megjegyezni őket, hiszen az adatot könnyedén előhívhatjuk a (részben) közös (!), külső, kiterjesztett memóriánkból, a netről. Divatosabb kifejezéssel élve ezeket az információkat a felhőben tároljuk. A hozzáférés pedig a személyibb számítógépként meghatározható okostelefonok terjedésével egyre többek számára válik könnyebbé, gyorsabbá és lokációfüggetlenné.
És akkor, kérdem én, mi mást lehet itt tetten érni, mint az emberi agy és a gépek összekapcsolódását? Ez maga a megvalósuló scifi, csak magunkon nehezen vesszük észre.
Magyar idő szerint 18:43-kor jött ki a BBC-n a Twitteren akkor már hosszú percek óta keringő bréking: meghalt Amy Winehouse. A halálhír után az énekesnő facebookos oldalán másodpercenkénti néhány százas növekedésnek indult a rajongói szám (via @mutrinka).
Érdekes jelenség, hogy hirtelen az is belájkol valakit, akinek eddig esze ágában sem volt. Biztosan van erre valamilyen facebookosítható fogalom a pszichológiában, nekem eddig ilyesmik jutottak eszembe:
együttérzés, szomorúság kifejezése,
a “halottról vagy jót, vagy semmit” elvből az előbbi érvényesítése,
a halálhírről szóló megosztás(ok) “létjogosultságának” igazolása.
Az All Facebook kora szombati mérése szerint (napfordulókor, gondolom) 2 187 519 rajongója volt Amy Winehouse-nak, az elmúlt egy hónapban alig 91 ezerrel lett több. A halálhír után nem sokkal, 19:17-kor 2 millió 236 ezernél tartott az oldal, este 8-ra pedig már 2 millió 290 ezer körül járt.
Saját magamat nem tudom elképzelni, amint épp így viselkedek, de a Facebook világának egy nagyon is létező jelenségéről van szó, ez egyértelműen látszik.
A BBC múlt 
Magyar idő szerint 18:43-kor