Végképp eltörölni

| kategória: web | téma: , , |

Miközben az interveb amerikai szereplői olyan bárgyú témával foglalkoznak, hogy dedikálhat-e egy szolgáltató nagyobb sávszélességet egy-egy szolgáltatásnak, az Európai Unióban kimondatott a “felejtéshez való jog”, ami az eu-s intézményrendszer talán eddigi leghihetetlenebb döntése. Aki egy ilyen hatású döntést enged szabadjára, arról illik jó előre leszögezni: olyan hülye, mint egy poháralátét, csak annál valamivel kevesebb a haszna.

Ha a felejtés jogát egy valós példán át szeretném bemutatni: ez az a jog, amellyel élve megpróbálhatod lemészárolni a családod, majd követelheted a Google-től, hogy törölje a keresője találati listájából az erről szóló híreket. Azok ugyanis sértik a jogaidat, a nevedre kereső emberek még a végén azt gondolják majd rólad, hogy megpróbáltad lemészárolni a családodat. Ez pedig nyilván nonszensz, hiszen valójában te csak megpróbáltad lemészárolni a családodat, ami azért mégsem ugyanaz.

Egy újabb példa: ha mondjuk 2005-től 2009-ig hivatalban lévő politikus voltál, akkor 2014-ben kérheted a korábbi tevékenységedről szóló hírek törlését, arra hivatkozva, hogy azok rossz fényt vetnek rád, hiszen a nevedre kereső emberek azt hihetik, hogy megcsináltad, amiket megcsináltál. Ez mondjuk valóban elég durva lenne.

A felejtés jogával kapcsolatban mégsem ezek jelentik a legnagyobb problémát, hanem az, hogy nem vezették be már jóval korábban. Így ugyanis Hitlerről sajnos mindenkinek a holokauszt jut eszébe, ami baromi igazságtalan, hiszen legalább ilyen fontos, hogy szerette az almatortát. Kim Dzsong Unról ugyan felhozhatnánk, hogy véres kezű diktátor és kivégeztette a fél rokonságát, de hát ki nem szarja ezt le, ha Dennis Rodman különös kis koreai haverjaként is emlékezhetünk rá.

Nem vagyok jogász, nem értek a joghoz, nem fogok jogászkodni. Cserébe annyit szeretnék, hogy akik nem látják át a webet mint valóságalkotó tényezőt, azok ne webészkedjenek.