tsabeeka

Nem tudok elmenni szó nélkül Rupert Murdoch porcelánboltban tanúsított elefántkodása mellett. Már megint. A médiamilliárdos nemrég az online lapjánál bevezetett, igencsak kétes kimenetelű fizetős modellje után a hasonló elgondolásra alapozott tévéjével került a hírekbe.

Írom itt, hogy “elgondolásra alapozott”, és közben nem igazán tudom, hogy egyáltalán van-e mire alapoznia. Mert simán lehet, hogy nincsen. Legalábbis aki 2009-2010 környékén olyat mond a Facebookról, hogy az nem több egy nagy telefonkönyvnél, azzal három dolog lehet: nem látott még telefonkönyvet / nem látott még Facebookot / össze-vissza beszél. A probléma ott kezdődik, hogy sajnos csak az első lehetőséget tudom nyugodt szívvel kizárni. A második mellett nekem a harmadik a gyanús: a legújabbkori médiahelyzetről nincs túl sok elképzelése, csak néha bemond egy durvát, hátha bejön.

Ezt a posztot a Murdoch nevéhez köthető két szám, a 2500 és a 3 millió ihlette. Miután a fizetős modellre épített német Premiere tévécsatornája becsődölt, Murdoch 2009 nyarán beindította a Sky Deutschlandot, amely szintén pénzt kér a nézőktől. Ez egyébként még nem lenne annyira durva, a fizetős modell a tévéknél talán kevésbé kalandos terület, mint az online lapoknál. Persze csak akkor, ha megfelelő koncepcióra és várható nézőbázisra építik a csatornát, ami szakértői becslések szerint a Sky Deutschland esetében 3 milliósnak kellene lennie ahhoz, hogy nyereséges legyen a vállalkozás.

Nos, a dolgok jelen állása szerint ehhez már csak 2 997 500 előfizetés szükséges, amit – hasonló sebességgel számolva – további 1199 év alatt simán meg is szerezhetnek.

Nemrég OMG jelszóval nyitott a weben a tavasszal felállt kormány, de most inkább egy LOL* látszik kikerekedni.

Dobi Ágnes, a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának sajtóreferense helyreigazítást kért a Hírcsárda című vicclap egyik cikke miatt. A cikkben azt “állították”, hogy Hoffman Rózsa oktatásért felelős államtitkár – a liberális oktatáspolitikával szembeszállva – nem csak az alsó tagozatban, hanem focipályákon is engedné a buktatást. A minden további magyarázat és kontextus nélkül is nyilvánvalóan viccnek szánt állításra adott reakció, a helyesbítésre felszólító közlemény egy igazi kommunikációs baki. Azzal súlyosbítva, hogy a Hírcsárda a korábban a kormány által megszólított geekek körében (is) igen népszerű, és egy ilyen egyéni LOL erősen hitelteleníti a korábbi központi OMG-t.

Pár hasonló megnyilvánulással szépen vissza lehet ám szerezni a webes véleményvezérek körében az előző kormány 200 milliós kormányzati weboldalakkal fémjelzett kétes hírnevét. De nem kellene visszajussunk arra a szintre, senki sem kívánja.

Nem politikai ügy és hiba ez, hanem szakmai. Hogy ne csak a problémát vessem fel, hanem némi javaslattal is előálljak: olyan sajtósok kellenének a minisztériumokba, akik nem csak a humort értik, de a webes kommunikációs folyamatokat is – így pontosan fel tudják mérni, hogy mennyi idő alatt válhat a weben egy ilyen helyreigazítás önmaga paródiájává.

A múlt szerdai abszurd áras telenoros HTC Desire-ről szóló posztomat belinkeltem a Telenor Facebook oldalán, remélve, hogy ha már a Twitteren nem reagáltak rá, akkor itt valamiféle (vicces, netán önironikus) választ adnak. Nos, a Telenor közösségi médiás hozzáállása, azt hiszem, egy időre leszerepelt előttem. Íme a tökéletes mellébeszélés.

Szóval 4 nap alatt összesen ennyire futotta tőlük. Nem tudom, hogy a online community manager bénázik, vagy egyszerűen ennyit enged neki a Telenor, mindenesetre az érintettek figyelmébe ajánlom (például) a Karmamedia vonatkozó ebookját, abból talán rájönnek, hogy hiába blogol a vezérigazgató, ha egy ilyen egyszerű kérdésre még csak rossz választ sem tudnak adni, hanem inkább kétszer is kikerülik a válaszadást. Lehetett volna valami beszerzési áras vagy árpolitikás bullshit, ha nincs vállalhatóbb indoklás a 190 ezres árra.

Időközben azért van némi fejlemény, megjelent a Vodánál a Desire. Kártyásan 110 ezer forint. Remélem, most a Telenornál is nevetnek az árképzésért felelősök. Mert ez így már tényleg elég vicces.

Csak tisztelni tudom Steve Jobs munkásságát, értve ezt nem csak általánosságban, a Pixarra vagy az Apple-re, hanem kifejezetten a mobiliparra is. Az iPhone felpezsdítette a Nokia által uralt teret, olyan élményt hozott az okostelefonokba, ami valóban új keretek közé helyezte az egész piacot. Lehet kritizálni az iPhone-t (ahogy minden mást is), de attól még a tény tény marad.

Ezt önmagában az még egyáltalán nem ássa alá az, hogy úgy tűnik, konstrukciós hibák vannak az új Apple-mobilban. A kijelző mellett az antenna is rendetlenkedik. Ez utóbbi ugye elég komoly gondot jelent, hiszen a kézbevétellel megszakadó hívás még igen nagy jóindulattal sem nevezhető apró bosszúságnak. De úgyis megoldja valahogy az Apple.

Amivel viszont önmaga paródiájává vált Steve Jobs, az az egyre többek által jelzett antennás problémára adott válasza. Az e-mail írója azt firtatta, hogy tervezi-e az Apple annak a hibának a javítását, amely miatt a készülék oldalának megfogása a térerő teljes elvesztését okozza.

Just avoid holding it that way.

Szóval, úgy tűnik, az Apple szó szerint megváltoztatná a mobilozási szokásainkat, egészen odáig, hogy hogyan tartjuk beszélgetés közben a telefont. Nem a tervező rontott, hanem a felhasználó a hülye – tanulja csak meg, hogy egy iPhone-t nem lehet ám ugyanúgy megfogni, ahogy az összes többi mobilt. Mindenki érdekében reméljük, hogy a válasz csak indulatból jött, a háttérben pedig már javában dúl a polgárháború zajlik az újratervezés.

Hogy mibe bukik éppen bele a Hírszerző? Semmibe. Márhogy a szó szerinti semmibe. Ahogy ebbe a semmibe fog minden más ilyen oldal is belebukni, amelyik nem igazán rendelkezik koncepcióval. Az – szerintem – nem koncepció, hogy írunk cikkeket, amelyeket majd valahány olvasó valamiért elolvas. Sokkal több pedig nem látszik.

A Hírszerző – bár néhány ügyet sikerült bedobnia az elmúlt években – igazából csak egy ugyanolyan hírszájt, mint a többi. Nem rossz, csak ugyanolyan. A többi ugyanolyannal szemben vannak azonban komoly hátrányai, ami miatt sosem lehetett versenyképes. Nincs akkora múltja és ismertsége (bázisa), mint az Indexnek vagy az [origo]-nak. Nincs startlapos becsatornázottsága, mint az FN.hu-nak vagy akár a Hír24-nek. Nincs mögötte egy print lap, mint a hvg.hu-nak vagy a Heti Válasz Online-nak. Nincs a Hírkereső első helyein a doboza, mint az előbb említett oldalak mindegyikének.

Ezen kívül pedig nincs egy okos ötlet, ami miatt a Hírszerző igazán más lehetne (lehetett volna). Bár hírkeresős doboza anno a Zoomnak volt, ennyi mégsem volt elég. Onnan is lemaradt a plusz, ami egy friss belépőnek elengedhetetlen. Egy jó ötlet, egy lefedetlen piaci rés. Mindkét említett szájt közvetlen vagy közvetett vezetőjével beszélgettünk anno potenciális pluszokról (konkrét ötletekkel), a tulajdonosok mégis megelégedtek azzal, amik (voltak).

A Hírszerző a bezárás felé tart.

Mert ugyanolyan. Mert semmilyen.

forrás
egyik háttérinfó + másik háttérinfó

Egy ideje, mióta itthon is divatos lett a “fészbúkon vagy-e?” kérdés, ipari mennyiségben fordul elő, hogy nem személyként létező dolgoknak személyes adatlapot hoznak létre Facebookon. Ennek eredete egyértelműen az iWiW fizetős klubrendszere, szerintem legalábbis sokan az iWiW-es berögződések miatt csinálják ezt.

Amikor a volt gimnáziumom nevében valaki személyes profilt hozott létre, a problémázás helyett inkább létrehoztam egy hasonló célú csoportot. (Szegény valaki azóta is ostromol a személyes bejelölgetéssel.) Amikor kisebb blogoknál találkozok a jelenséggel, egyszerűen csak visszautasítom az ismertséget. Ha a bloggerrel személyesen is jóban vagyok, szólok neki, hogy izé, tudod, group/csoport meg page/oldal, direkt erre vannak. Természetesen nem is elvárás, hogy mindenki komolyabb szinten ismerje a Facebookot, így nincs is ebből gond.

Az viszont már kifejezetten idétlenségre vall, hogy a Szegedi Szabadtéri bejelölt ismerősnek. Amikor ül az ember a nézőtéren, elég gyorsan lejön, hogy nem személyről, hanem színházról van szó. Egy jövőre 80 éves rendezvénysorozat esetében én elvárnám, hogy a marketingesek a szórólaposztás mellett a webet is ismerjék, és ne személyes profilt csináljanak. (Márpedig az adatlap alapján úgy tűnik, ez bizony a hivatalos művek alkotása. Ha mégsem így lenne, a poszt akkor sem tárgytalan, csupán másnak/másról szól.) Külön cuki, hogy a felhasználó “csak bizonyos információkat oszt meg mindenkivel”, ami az ismeretterjesztésnek nem feltétlen a leghatékonyabb módja. (Bár nem tudom, mi lehet rejtve.)

Ennek alapján a mai vers mindenkinek: Súgóközpont

Kicsit leült most a ScienNet ügye (meg az ügyvezetője is, haha), de talán van annyira érdekes (válság)kommunikációs és pszichológiai szempontból az alább következő 3 e-mail (részlet) , hogy foglalkozzak vele. Egy sciennetes levlistáról valók, és igen jól illusztrálják az akárhogy is, de becsapott emberekben ilyenkor lezajló folyamatokat.

Az első levet aznap küldték ki, amikor őrizetbe vették Leinemann Zsolt ügyvezetőt.

Amiről tudjuk, hogy igaz: – a ScienNet teljes átvizsgálása folyamatban van/volt, – a Vám- és Pénzügyőrség jelenleg több céget vizsgál át kampányszerűen, egyszerre, – a www.sciennet.com nem működik, mert a szervert az átvizsgálás miatt leállították.

Leinemann Zsoltot — egyes híresztelésekkel ellentétben – NEM vették őrizetbe. Akik közelebbről ismerik a média működését, azok tudják, hogy a megjelenő hírek és a valóság sokszor köszönőviszonyban sincsenek egymással. Sajnos ez tény. Minél botrányszagúbb a hír, minél hangzatosabb a cím, az annál kedvezőbb a médiának.

Az e-mail írója valószínűleg annyira közelről mégsem ismerte a média működését és/vagy a helyzetet. Rögtön beindult a hárítás, olyan szinten, hogy tankönyvi példaként is megállná a helyét. A következő levelet 2 nappal ezután küldték ki.

Röviden tájékoztatlak Benneteket arról, amit tudok. Leinemann Zsolt előzetes letartóztatásban van adócsalás gyanújával. [nocsak...] A szervert és a bankszámlákat a rendőrség zárolta – bennünket, a törzsvásárlókat védve! Lehet, hogy volt, aki adót csalt, – de az vélhetőleg nem a rendszer hibája.
17500 Termékpartner, Volksbank (a Visa engedélyével ScienNet bankkártya), 100 ügyvéd, 442000 Törzsvásárló, minden féle szakemberrel köztük! Ennyien nem hinném, hogy tévedhettünk.

De, tévedhet. Sőt, ennél jóval több ember is tévedett már (jóval nagyobbat). Ismét tankönyvi példa, csak ezúttal pszichológia helyett történelem könyvekből. A harmadik, általam utolsóként beidézett levél az előzőre egy nappal született.

Tegnap megalakult egy krízis  csoport 6 főből, akik a legjobb szakemberek bevonásával mindent megtesznek a törzsvásárlók érdekében az elkövetkezendő napokban.
Egyenlöre [sic] az a kérés felülről, hogy senki se tartson prezit és ne is regisztráljatok.
Valószínűleg elmaradnak a rendezvények, beleértve a 19-ét is.

Ennyi. És tényleg: ennyi.

A péntek napközbeni teljes leállásért 10 percnyi hálózaton belüli ingyenes beszélgetéssel kárpótolja előfizetőit a T-Mobile. Sajnos. Több ötletem is volt, hogy mit fognak végül felajánlani, de sikerült kb. mindet alulmúlni. 10 perc beszélgetés kicsit komolytalannak hat egy olyan kiesésért cserébe, amely fél/egy napra lebénította a távolsági kommunikációt és amely miatt randevúk, üzletek maradtak el. A karácsonyi szezon elején ilyet nem lehet büntetlenül csinálni. Még akkor sem, ha T-Mobile, én (még) így (is) szeretlek.

Nyilván lettek volna a következőn kívül is más (jó) ötletek, de szerintem az egyik legelegánsabb lehetőség lett volna azt mondani, hogy december 31-éig minden ügyfél 10 ezer forint kedvezménnyel vehet előfizetéséhez új mobilt. (A dominósok  is, ha előfizetésre váltanak.) Hogy miért lett volna jó?

• Sokkal nagyobbnak tűnik a közvélemény számára, mint a legjobb esetben is pár száz forintot érő hálón belüli 10 perc.
• Túlzott költség/bevételkiesés nincs, hiszen nyilvánvalóan nem fognak millióan élni az ajánlattal.
• Le lehetne ügyesen kommunikálni, hogy ahány óra kiesés volt, annyi ezres kedvezmény ajánlanak. Sokkal jobban hangzik, hogy annál, minthogy most kb. óránként jár 1 perc.
• A hálózat ilyen mértékű megingása komoly bizalomvesztést eredményezhet a szolgáltató meglévő ügyfeleinél. Mivel előfizetéses mobilvásárlás esetén 1-2 év hűséget is fogad az ügyfél, így a kedvezmény általi ösztönzéssel növelhették volna azok számát, akik most nemhogy távoznának, hanem 1-2 évig hűséges felhasználó válna belőlük. Mire lejár a hűségük, addigra meg nem is emlékeznek majd erre a kellemetlenségre.

A “mi lett volna jó” mondatot inkább ne is tegyük múltba. Elvégre még hétfőn sincs késő előállni egy ilyen megoldással. Tipikusan az az eset lehetne, amikor egy cég – ráadásul az elkövető – még nyer is az évtized mobilos hibáján.

Az első jelekből úgy tűnik, a Magyar Posta mint negyedik mobilszolgáltató brandje, a Postafon nem csak a mobilpiacot nem fogja megbolygatni, de talán saját céljaival sincs igazán tisztában. A szlogenjük (“Új szín a mobilpiacon”) csak annyiban igaz, hogy zöld eddig még tényleg nem volt.

A tarifa valóban “egyszerű és kiszámítható”, csak éppen baromi drága. Egy SMS és egy percnyi hívás is 35 forint, a számlázás pedig nem másodperc, hanem percalapú. Eszközök terén egyetlen, praktikusnak, elegánsnak és ragyogónak hazudott marketingelt, igazából teljesen alap Samsung készülékkel álltak eddig elő. Mondjuk a nyugdíjas célcsoportnak lehet, hogy ez is megteszi.

A szolgáltatás szájtja a Magyar Posta kifinomult webes élményvilágáról tesz tanúságot, például egy az egyben beszúrt, olvashatatlan plakáttal.

Ugye érezzük? Magyarország nem az az ország, ahol az SMS-t reklámozva magyarázni kéne...

Én nagyon nem erre számítottam. Egészen ma délelőttig úgy gondoltam, hogy bár postafonos tuti nem leszek, arra mindenképpen jó lehet az új szolgáltató, hogy kicsit lenyomja még karácsony előtt az árakat. Szerintem a Pannonnál és a T-Mobile-nál egy legyintéssel kezdték ma az ebédet, de talán még a Postafon által használt hálózatot működtető Vodafone-nál is.

Nem tudom, ők maguk miben bíznak. Talán abban, hogy a 10 perces sorban állást követő levélfeladás, gázszámla-befizetés, sorsjegy-vásárlás és Posta Számla-nyitás után majd még egy mobilelőfizetést is vesz a nép – ha már úgyis ott van. Hja, hogy a levél meg még azóta sem jött meg? Kit érdekel, ha jól fogy a Black Jack.