Hajnalban sikerült befejezzem az Alkonyat című könyvet. Bár a hátsó borító tanúsága szerint elsősorban “érdekes nőknek” ajánlott, én igenis élveztem.

A könyv a maga kategóriájában tökéletes: mind a megírás, mind a világ hangulata, mind a szereplők és a cselekményvezetés terén. És végre egy mű, amely nem vág rögtön egy rossz történést minden jó közepébe (lásd amerikai filmek és sorozatok legjava), hanem enged egy kicsit – oldalakon, fejezeteken át – időzni a jóban.

Elalvás előtt még beugrott egy, a hvg.hu-n megjelent írás, amely gyakorlatilag az írónő vallási meggyőződését fikázva jutott el odáig, hogy ez a könyv a hittérítés ocsmány eszköze.

A romantikus máz alatt ennek megfelelően a konzervatív női értékek dicsérete rejlik, az engedelmes, házias, jó természetű lányok dicsőítése, akik tudják, hogy náluk jóval idősebb férjük csak jót akar neki, még ha vámpír is és érzékenyen elrejtik a nászéjszakán szerzett sebeiket, nehogy megbántsák vele bűntudatra amúgy is hajlamos kedvesüket.

Kezdjük ott, hogy miért is ne lehetne valakinek konzervatív értékrendje, és ezt miért is ne fejezhetné ki? És rögtön menjünk is tovább: miért ne szerethetne valaki annyira egy másik embert, hogy ne akarja megbántani pont azzal, ami miatt végül is szereti? Tudniillik az illető vámpír, ami ugye a tudomány jelenlegi állása szerint nincsen is. De ha már nagyon belemegyünk a szimbolikus értelmezésbe, akkor éppen a vámpír lét mutat rá arra, hogy semmi sem csak jó vagy csak rossz, mindennek megvan mindkét oldala, illetve minden ok-okozat kérdése.

Az írás nehezményezi a szexualitás hiányát. Ezt szintén nem értem: miért kellene minden könyvnek a szexről szólnia? Főleg akkor válik érdekessé ez a vonal, mikor a kritikus egy másik “mesét”, a Harry Pottert hozza fel a meyer-i világ ellenpéldájaként, pedig annak szereplői sem dugják szét a könyvet, hiába kerülnek már a sorozat utolsó köteteiben “megfelelő korba”.

A HVG-cikk szerzőjének láthatóan eleve problémája van a mormon vallással és láthatóan a prekoncepcióit igyekszik a cikkben ráhúzni a könyvre.

A hírek szerint Stephanie Meyer olyannyira lelkiismeretes szolgálója a mormon egyháznak, hogy minden kéziratát jóváhagyatja egyházi vezetőjével. Talán még néhány tippet is elfogad, hogy az üzenet minél hatékonyabb legyen. Még egy kis asszonyverés ide, esetleg egy kicsit több engedelmesség oda.

Ritkán, de még a HVG kapcsán is fel-felmerülnek olyan cikkek, amiket kár volt megírni. Vagy elolvasni.