Valószínű, hogy legtöbben találták már magukat olyan helyzetben, hogy egy már elküldött üzenetet jó törölni, mielőtt a címzett elolvasná. Míg a közösségi oldalak üzenőfalaira kihelyezett megosztásokat – ahogy a Twitter, úgy a Facebook esetében is – egyszerű törölni, a személyes üzenetet, legyen szó sms-ről, emailről vagy éppen facebookos üzenetről, már hiába deletáljuk saját fiókunkban, a címzett mindenképpen megkapja.
Most olvasom, hogy a Twitter kivétel – nem újdonság, de szerintem kevesen tudnak róla. Ha töröljük az általunk küldött DM-et, akkor a címzettnél is törlődik. Ráadásul fordítva is így van: ha egy általunk kapott személyes üzenetet törlünk, az törlődik a feladójánál is.
Nem kell sok fantázia hozzá, hogy kitaláljuk, melyik módszer mire alkalmazható. Míg az első esetben egy meggondolatlanul küldött üzenetet tudunk visszaszívni (és ha szerencsénk van, akkor az illető még értesítés formájában sem kapta meg), a másodikban egy “de én elküldtem” ellen lehet gyorsan egy “de nem küldted el” érvet gyártani. Mindkettőhöz jó szórakozást.
Két reptéren is belefutottam a nem feltétlenül egyértelműen elérhető ingyenes wifi-be, gondoltam, közzéteszem a tapasztalatokat.
A London City Airporton az LCY_Free használható ingyen. A mobillal való csatlakozás után először Facebook Messengerrel próbáltam ki a dolgot – na, ezt ne tegyük. A kapcsolat létrejötte után nyissunk rögtön egy böngészőablakot, az így elérhető oldalon tappintás a Submit vagy valami hasonló értelmű (egyetlen, nem eltéveszthető) gombra, majd ne kezdjük meg a regisztrációt. Illetve megkezdhetjük, mert elvileg csak azzal használható az ingyenes net, a gyakorlatban viszont itt, regisztráció nélkül már nyugodtan bezárhatjuk az oldalt, elérhető a wifi.
A Frankfurt am Main reptéren kicsit korlátozott az ingyenes net, fél órát kapunk belőle. A Telekom nevű wifihez csatlakozva rögtön előugrik egy ablak, ebben nem az elsőként logikusnak tűnő magentás továbbokra kell kattintani, hanem a nekem csak később feltűnő, kék, ingyenes wifit ígérő gombra. Ezután adjuk meg a telefonszámunkat 301234567 formában (+36 nélkül, hiszen azt már az imént kiválasztottuk), a számra pedig kapunk sms-ben egy kódot, azt kell beírni az alatta lévő mezőbe, és máris indul a 30 percnyi net. Ha több telefonszámunk van (mert például a velünk utazók nem akarnak netezni), úgy több időhöz is juthatunk.
Update: időközben Ferihegyen is lett ilyesmi, a bud:free wifi és a bud:skycourt free hálózatokat kell keresni.
Szeretnék egy értékes tapasztalatot közzétenni, illetve tanácsként rögtön levonni a tanulságot: soha ne rendeljetek a Galaxy Játékáruház webshopjából.
Teljes nyugodtsággal dőltem hátra, amikor még a múlt héten megrendeltem tőlük egy karácsonyi ajándékba szánt terméket, amelyikről készletinformációban direkt ki is volt írva, hogy van még belőle 5 darab. De nemrég szóltak: hiába tűnt úgy, hogy van, igazából nincs. Merthogy egy termékkód alatt több terméket is mutat a webshopjuk. Ez leegyszerűsítve annyit jelent, hogy mondjuk 17 terméknél látszik az a készletinformáció, hogy van belőlük 5-5, de igazából összesen van belőlük 5, például csak az egyikből.
Mivel ezt így el is mondták nekem telefonon, teljesen egyértelmű, hogy nem egy egyszeri, kivételes eset miatt meghiúsult rendelésről van szó, hanem “ilyen a rendszer”, és “még nem sikerült megoldani”, hogy más legyen. Ez az üzemszerű működés, gyakorlatilag teljesen véletlenszerűen van vagy nincs egy meglévőnek jelzett termékből. Ezt pedig úgy hívják, hogy a fogyasztó megtévesztése.
Nem kártérítést és nem is esdeklést vártam volna (a bocsánatukat egyébként sem tehetem a fa alá), csupán azt, hogy segítsenek megoldani a problémát, amit okoztak. Hogy hogyan? Honnan szerezzenek be hirtelen egyet a raktáron nem lévő termékből? Azt nem tudom, de nem is az én dolgom tudni. Ha sikerült volna, akkor is megírtam volna ezt a posztot, csak egész mást üzenne.
Most, hogy mindkét alkalmazásboltot használom egy ideje, úgy gondoltam, éppen itt az ideje összegezni a tapasztalatokat. Nem feltétlen a nagy igazságot szeretném letenni az asztalra, csupán azokat az érzeteket, melyeket bennem kiváltott a két appbolt. A poént már az elején lelövöm: mindkettőben sok a jó, de az App Store-t szerintem kényelmesebben, biztonságosabban lehet használni.
Mennyiség. Az App Store hivatalosan is 500 ezer alkalmazás fölött tart, míg az Android Marketről régebbi hivatalos adat van csak, most 3-400 ezer közt járhat. Na, ez az, ami nem számít. Nem számított már akkor sem, amikor az Apple-rajongók még a számra verték a mellüket, és nem számít most sem, amikor az egyre közeledő biztos előzést látva az androidosok szája nyílik meg jobban. Mindkét mennyiség beláthatatlan, emiatt egyik store sem jobb a másiknál.
Minőség. Ez a tényező viszont már számít. Az Android Marketen jóval nagyobb az ingyenes appok aránya, de ez egyben azt is jelenti, hogy több a rossz. Én is sok ingyenes alkalmazást használok, de egyértelműen azt tapasztalom, hogy inkább megéri 2-400 forintot fizetni valamiért (vagy kivárni az ingyenesre akciózós napokat), mint az ingyenes appokban kerülgetni a reklámokat és/vagy bugokat. Nagyon kevés az olyan alkalmazás, amelyik mindenféle leakciózás nélkül ingyenes, mégis odaüt. (Tehát még egyszer: van, csak kevés.)
Biztonság. Na, ez az a pont amelyiknél az App Store mindent visz, még akkor is, ha néha-néha esetleg túlzott is ez a biztonságérzet. Az Android Marketre ellenőrizetlenül kerülnek fel az alkalmazások, utólag pedig leszedik, ha rájönnek, hogy baj van. Ezzel szemben az App Store-nál előzetes a kontroll. Esetemben ez azt jelenti, hogy míg az Android Marketből történő apptelepítéshez biztonsági útmutatót tartok szükségesnek, az App Store-ból való telepítgetést – biztonsági szempontból legalábbis – válogatás nélkül ajánlom. És ez nem csak elméleti dolog, magamon is tapasztalom, hogy sokkal bátrabban próbálom ki az Apple boltjában egy-egy ismeretlen fejlesztő új szoftverét, mint Androidon. Androidosoknak ajánlom majd az Amazon Appstore-t, ha éppen megint elérhető lesz itthonról, ebből a szempontból jobb a nagy Marketnél.
Kompatibilitás. Az Android Market legzavaróbb mondata a “This app is incompatible with all of your devices” – főleg akkor, ha az ember kezében éppen az aktuálisan legnek számító androidos gép, például egy Samsung Galaxy S II van. Az App Store-ban én még nem találkoztam olyan alkalmazással/játékkal, amelyik ne futna az Apple aktuálisan legújabb gépén.
Akciók. Lehet, hogy én nem figyelek eléggé, de úgy látom, hogy iPhone-ra és iPadre jóval többször vannak jóféle leárazások, mint Androidra. Éppen ezért nem is kell mindig egy kiszemelt, de nem sürgős alkalmazást rögtön megvenni, célszerű várni az ünnepibb eseményekre. Ilyen úgyis kb. havonta van: iskolakezdés, Halloween, Black Friday, karácsony, újév, húsvét, nyári szünet kezdete, stb. Ilyenkor akár 80-90%-kal olcsóbban, netán teljesen ingyen is hozzájuthatunk a kiszemelt apphoz.
Az első, gyors körben szerzett tapasztalatok óta újakkal is gazdagodtam a Samsung Galaxy S II-vel kapcsolatban. Először főként a pozitívumokat gyűjtöttem össze, ezúttal néhány negatívumról számolok be. (A korábbi jó dolgokat továbbra is érvényesnek tartva.)
Az a helyzet, hogy némi hiba csúszott a wifi tervezésébe, a készülék wifi antennájával ugyanis két probléma is van. Egyrészt gyengébb a HTC Desire-ben lévőnél, másrészt pedig a készüléket életszerűen tartva ugrik egyet a jelerősség – lefele. Az iPhone 4-es antennagete-hez hasonlóan itt is igaz: ettől még általában teljesen jól használható a telefon wifije. De egy nagyobb terület routertől távolabb eső felén nem mindig érjük el a wifit.
Biztosan sokaknak pont ez jön be, de nekem nem szimpatikus a beépített feladatkezelő viselkedése, ami rossz értelemben fogja vissza a multitaskinget. Amint elhagyok egy alkalmazást, keményen kilövi. Néha futva maradnak bizonyos appok, de akkor sem sokáig. Én márpedig bizonyos alkalmazásokat – jelesül az Auto Ring nevűt – igenis szeretnék futva hagyni, de erre egyre kevesebb reményt látok. Még egyszer: sokan pont ezt szeretik, hiszen így garantáltan nem fut semmi feleslegesen, valószínűleg ez csak nekem probléma. Ha már ilyen a kezelő, jó lenne legalább valami kivétellista rá, ahol megadhatom azokat az alkalmazásokat, melyeket sosem szabad kilőnie. (A Google, Facebook és ilyesmi, tehát a szinkronizációban bekapcsolt fiókok a beállított időnként természetesen frissítenek.)
A Samsung ilyen-olyan hubjait teljesen feleslegesnek érzem. A Game, a Music, a Reader Hub nem olyan szinten állnak, amilyenen én használni szeretném őket. Ami érdekelne, az a Social Hub, de ez továbbra is az első tapasztalatokban jelzett módon működik, illetve nem működik. Bár kb. két hete nem próbáltam, de nem gondolnám, hogy elvárható lenne egy felhasználótól a több héten át tartó sikertelen próbálkozások utáni további erőltetés. A Samsung hardveresen nagyon jól összerakta a készüléket, a processzor tényleg kiváló, az 1 giga RAM ütős, a Super AMOLED pedig gyönyörű (bár bizonyos esetekben, sok túl világos terület esetén kissé vibrál.) Szolgáltatásokban viszont, hát… Ami jó benne, az inkább a Google sajátja, nem pedig a Samsungé, eltekintve mondjuk egy-két multitouch gesztustól.
Make no mistake, továbbra is egy nagyon jó telefonról, szerintem a legjobb androidos mobilról van szó – nem véletlen veszik milliószámra. De a kép a most leírt dolgokkal együtt kerek.
