Akinek van 9 felesleges perce az életéből, az holnap aludjon annyival tovább nyugodtan nézze meg a djuice legújabb kampányához készült videót. A többieknek röviden összefoglalnám.
Szerepel benne például egy 17 éves lány, akiről megtudhatjuk, hogy lényegében a pénz miatt szeretne orvos lenni. (Tanulság: 8-9 év múlva csak óvatosan a rendelőben!) Aztán ott van az elmondása szerint genetikusnak készülő srác: “lemaradtam a tudományegyetemről egy ponttal, és akkor úgy döntöttem, hogy mindenki bekaphatja”.
A magyar mobilszolgáltatók eddigi reklámjai közül kb. mindet megcsúfoló filmmel a djuice lesüllyedt egy olyan szintre, hogy a teljes sikerhez valószínűleg csak a szolgáltató színére utaló “Fika” fantázianevű díjcsomag és a szombat esti kedvezményes telefonálást kínáló “Bebasztam, bazzmeg” tarifa hiányzik.
Szóval a djuice által működtetett kedvezményrendszer valóban ügyes ötlet, azt már nem igazán értem, hogy kinek szól a mögé erőltetett kampány és mi is a pontos üzenete. Most tényleg tízezreknek kellene elhinniük, hogy a szórakozóhelyeken ingyen adott mogyoró beetetés, de egy mobilszolgáltató nem szeretné, ha hónap végén minél többet fizetnének be neki? Vagy akit nem vesznek fel, az legyen djuice-os? Akit meg felvesznek, az szimplán csak kapja be?
Ahogy beharangoztam, pénteken az 1ház – web2 című kerekasztal-beszélgetésen vettem részt, amelyen bár az asztal nem volt kerek (meg úgy egyáltalán nem is volt asztal), szerintem jót beszélgettünk László Jenő Csaba moderátor felvetései mentén Nagy Bence fejlesztővel (Moly.hu, myLuther) és Németh Zoltán pécsi evangélikus lelkésszel. Ebben a posztban a témával kapcsolatos gondolataimat próbálom meg rendszerezni – evangélikus példákkal fűszerezve. Akit nem érdekel az egyház+web topik, azt arra biztatnám, hogy keressen másik posztot, mert ezt olvasva unatkozni fog.
A Nokia (most még) a világ legnagyobb mobilgyártója, de a finnek eladások terén mért uralmát a Samsung veszélyezteti. Ami az innovativitást illeti, picit még rosszabb a helyzet. A Nokia neve sokáig egyet jelentett a mobiltelefóniával, de egy ideje valami eltört. Egy kis Nokia-szubjektív következik.
2007 márciusában, 3 hónappal az iPhone-biznisz beindulása előtt, dobták piacra a Nokia N95-öt, ami szép kis sikert hozott az akkor és (még) most is piacvezető mobilvállalatnak. Ez a modell volt a finnek első GPS-vevővel felszerelt mobiltelefonja. Ezen felül persze bőven volt még benne mit szeretni: 5 megapixeles, akkor igen erősnek számító kamera (Carl Zeiss optikával), WiFi, multimédia funkciók, stb. A Nokia ezek jegyében egy multimédiás mobilszámítógépként marketingelte az N95-öt, amelyből az első évben 10 milliónál is többet sikerült eladni.
Aztán jött az iPhone és ráerősített a RIM. Nem mellesleg feltörőben az LG és a Samsung, illetve az okosmobilok terepén játszó HTC. A Samsung már egészen odáig megy, hogy egy idei konferencián bemutatott prezentációjában a dél-koreai gyártó egy GFK-kutatással alátámasztva úgy becsülte, még idén átveszik az első helyet a legendásan legnagyobb mobilos Nokiától.
Az iPhone OS-t és intuitív felületét dicséri mindenki, az Android pedig a tavalyi év vége óta egész egyszerűen megállíthatatlannak tűnik. A Nokia pedig azon kapta magát, hogy kapaszkodnia kell ebben az új, iPhone-Android világban. Nagyon.
Süveges Gergőről bebizonyosodott, hogy a jelenkori magyar televíziózás egyik legnagyobb alakja. Nem túlzok, tényleg így gondolom. Elvégre nem az a nagy dolog, hogy valaki egy unalmas vasárnap este összemoderál 8-10 másik embert, hanem az, ha egy rendkívüli helyzetben is a topon van. Jól reagál, a helyzet abszurditásának megfelelő stílusban. Nem bunkón, de bátran túllépve az öncélú polkorrektségen. Úgy, hogy érdekes legyen.
Nem akarnám túlnyálazni a dolgot, nézzünk inkább pár Twitterről összeválogatott (kb.) idézetet. Ezek önmagukban nem adják vissza azt a hangulatot és teljesítményt, ami miatt ez a poszt megszületett, de akik követték a műsort, azok biztos felvihognak majd egyik-másiknál – ahogy én is, amikor most írom.
Most megpróbálunk olyan helyszínre kapcsolni, ahol beszél is valaki.
Éjfélre mindenki tudni fogja az eredményt az interneten szivárgó számokból, kivéve az Országos Választási Bizottság.
- Találkoztam cseh tévéstábbal is az épületben. – Hát igen, ennyi idő alatt Csehországból is odaérnek a tévés kollégák.
Most már biztos: az egészet [Török] Gábor találta ki, hogy az ország az ő blogját olvassa.
Még mindig nem adtuk fel a reményt, és nem tesszük be a Végtelen történet című filmet.
Gergő esti teljesítményével kijelölte a modern magyar hírháttér-műsorok járható és egyben járandó útját.
Sok poszt született a Vodafone twitteres ügyéről, de a lényeget egyikben sem láttam: az elkenésmentes konklúziót.
A szolgáltató Doranskyt kérte fel a helyzet elemzésére és tanácsadásra, ebből született egy “személyes” bejegyzés is. Erre reagált kritikusan Hírbehozó. Az egymással való szakmai szembenállásuk ellenére úgy látom, mindkettejük gondolatmenete ugyanott csúszik félre. Ebből következően csak az ügy egyik felével foglalkoznak.
Doransky az Audi-BMW viccelődős plakátháborúját hozza fel példának, Hírbehozó pedig egy Verizon vs. AT&T csipkelődést. A két ember két példája szerintük arra mutat bizonyítékot, hogy lám-lám, külföldön mennyire bevett dolog az ilyesmi viccelődés, és a Vodafone/Müller Tamás twitteres megjegyzése is csak ilyesmi volt. Szerintem nem. Az utóbbit egy alapvető dolog különbözteti meg a külföldi példáktól: teljesen más a kontextusa.
A “csörögjetek ránk ” egy olyan helyzetben született, amikor a T-Mobile éppen története legkínosabb, 700 millió forintos veszteséget hozó pillanatában próbált valahogy fennmaradni a víz felszínén. Ilyen helyzetben és helyzettel is lehet persze viccelődni, de ebből csak bunkó vicc születhet. Félreértés ne essék, én (is) szeretem a bunkó vicceket! Olyannyira, hogy két kedvenc viccem közül kettő bunkó. Viszont egyiket sem mesélném el egy cég képviseletében.
Az esetre reagálva a Vodafone eltávolította az elkövető Müller Tamást. Úgy gondolom, a szolgáltató ezzel a lépésével nem hibázott – a hibát ugyanis már sokkal korábban elkövették.
Jelen esetből az derül ki, hogy a Vodánál csupán azért használták eddig a Twittert, mert “ha a T-Mobile csinálja, akkor ez trendi, csináljuk mi is!” A twitteres beszólással kapcsolatos “belső vizsgálat” ugyanis két hibát állapított meg. Az egyik a már tárgyalt stílus. A másik viszont az, hogy Müller Tamás nem tehetett volna ilyen, “nyilatkozat-jellegű” megszólalást a cég nevében. Ezzel a szabállyal csupán az a gond, hogy gyakorlatilag kizárja a Twitter használatát.
Konklúzió
Az emberek egyik fele azért haragszik a Vodára, mert bunkón viselkedett, a másik pedig azért, mert kirúgta a jópofa beszólással előálló munkatársát. A jelenlegi helyzeten már sokat nem lehet javítani, viszont a későbbiekre nézve van egy-két fontos teendő.
A Vodafone következő twitteres munkatársának egész más jogokkal kell majd rendelkeznie. A cég legmagasabb szintű kommunikációs jogaival, (majdnem) ugyanolyanokkal, mint a kommunikációs igazgató.
Emellett még az kell, hogy a következő twitteres munkatárs ne csak a twitteres közösségben mozogjon otthonosan (ez szükséges, de nem elégséges), hanem az üzleti/társadalmi etikában is.
Otthon mindenki bazmegelhet, miniszterelnökként már kevésbé. Ugyanez érvényes a szemtelen viccek vészhelyzetbéli használatára is.
Akinek van 9 felesleges perce az életéből, az holnap aludjon annyival tovább nyugodtan nézze meg a djuice legújabb kampányához készült videót. A többieknek röviden összefoglalnám.
Ahogy 
A Nokia (most még) a világ legnagyobb mobilgyártója, de a finnek eladások terén mért uralmát a Samsung veszélyezteti. Ami az innovativitást illeti, picit még rosszabb a helyzet. A Nokia neve sokáig egyet jelentett a mobiltelefóniával, de egy ideje valami eltört. Egy kis Nokia-szubjektív következik.
Süveges Gergőről bebizonyosodott, hogy 
Sok poszt született 
” egy olyan helyzetben született, amikor a T-Mobile éppen története legkínosabb, 700 millió forintos veszteséget hozó pillanatában próbált valahogy fennmaradni a víz felszínén.