próba/tipp

Samsung Galaxy S II tapasztalatok

| kategória: mobil, próba/tipp | téma: , , , | 57 hozzászólás

A Samsung Galaxy S II-vel közös történetünk a várakozásnál kezdődött. Nem kicsit vártam már a készüléket, az érzésre pedig minden egyes teszt csak rátett néhány lapáttal, ahogy Sanci kolléga is, akivel a Desire után ismét sikerült közös jót választanunk. A várakozás után rögtön egy 1-2 pixel vastag, a kijelzőn végigfutó kék csík következett – igen, valószínűleg kifogtam az országban lévő egyetlen hibás Super AMOLED Plus kijelzőt. Ami egyébként jó hír: így legalább ettől már senkinek nem kell félni. A (T-)mobil(e) cseréje gyorsan megtörtént, azóta szép és jó. (Frissítés: újabb adag tapasztalat itt.)

Úgy látom, hogy aki ma egy igazán jó és értékálló csúcskategóriás telefont szeretne venni, annak két választási lehetősége van: iPhone 4 vagy Samsung Galaxy S II. Ebben a posztban összegyűjtöttem mindazt, ami az SGSII-t erre a rövid listára engedi.

Az erő

Kakaó: két mag, 1.2 GHz, 1 GB RAM. Amikor tavaly sorra jöttek ki az 1 GHz-es készülékek, néhányan azt kezdték el fejtegetni, hogy fölötte már csak erőfitogtatásról lesz szó, nem biztos, hogy értelmesen kihasználható ennél nagyobb lóerő. Ez persze kicsit olyan, mint amikor az 10 gigás merevlemezről hitte az ember (gyerekként), hogy na ez aztán sosem fog megtelni. Hát megtelt, nekünk meg megjöttek a dual-core mobilok, azon belül is az 1 GHz-es mezőny fölé emelkedő 1.2-es Galaxy S II. És ne gondoljuk, hogy néhány hónap múlva a legütősebb androidos játékok nem tudják majd kihasználni az erőt.

16 GB. A Desire használata után el nem tudom képzelni, hogy egyes gyártók hogy mernek kiadni 2011-ben 4-500 megás belső tárhellyel androidos mobilt, amelynek kb. fele-kétharmada szabadon használható. Lehet, hogy 2 éve ez elég volt, ma már a mindennapi apphasználatra is rossz hatással lehet. És nem kell itt több tucat HD játékra gondolni, elég néhány Flash, Google Maps és hasonló alkalmazás, amely egyrészt 10+ megás, másrészt gyárilag nem lehet egy részét sem SD-re áthelyezni. Jó ez a 16 giga, na.

A kijelző

4.3 col. Talán az egész posztban ez a legszubjektívabb érv. Valakinek ez a méret már túl nagy, nekem határozottan tetszik. Sokkal élhetőbb, böngészésre, játékra, YouTube-bámulásra, és 4.3 colon már elég jól lehet olvasgatni is. (Kindle-élményre azért ne számítson senki, de nem a méretkülönbség miatt.) Biztosan fogni még tanulni kell, de nem vészes.

Super AMOLED Plus. Amekkora élményt jelentett egy sima LCD után a Desire AMOLED-je, legalább ennyire nagy váltás a Super AMOLED Plus. Nem szeretnék technológiai leírást idecitálni vagy számháborúba belemenni, a lényeg, hogy ez a kijelző üt. Meg lehet nézni fotón is, de élőben az igazi. Ja, nem mellesleg az LCD és az AMOLED után ezzel a kijelzővel a mobil végre tényleg használható marad közvetlenül rátűző napfényben.

Gorilla Glass. A strapabíró üvegről készült videók közt van egy különösen hatásos. Nem akarnám tollal ütögetni a telefont, de azért jó érzés, hogy fólia például biztos nem kell rá ahhoz, hogy megvédjem a kisebb karcolásoktól.

A gyártó és a garancia

Samsung. Nem valamiféle fetisizmus áll a dolog mögött, sok más jó gyártó is van, de az utóbbi időben a Samsung bizonyított: Google-féle kényszerítés nélkül, saját jól felfogott érdekében odafigyel a telefonra, frissíti a szoftvert. Az elmúlt egy évben ez az LG-re és a Sony Ericssonra például kevésbé volt jellemző.

Samsung Magyarország. Egyrészt a Samsung dobta piacra az első magyar nyelvű androidos telefont (Galaxy Spica), másrészt pedig van itt egy Samsung Apps bolt, amelyből már a fizetős Market hazai megnyitása előtt lehetett prémium appokat venni. Bár más-más okok miatt, de mindkét dolog inkább szimbolikus jelentőségű, szerintem elég jó bizonyítékai annak, hogy a Samsung nem a “ja, meg vannak még ők is” kategóriába tartozónak tekinti a magyar felhasználókat.

2 év, 2 hónap letöltendő. A telefonra kapott 2 éves garanciára a termék beregisztrálásával további két hónapot kapunk. És még egy prémium szolgáltatást: ha gond van a mobillal, akkor küldik érte a futárt, igyekeznek 1-2 napon belül megjavítani, majd szintén futárral visszaküldik – mindez ingyen jár a prémium kategóriába tartozó Samsung mobilokhoz.

Az apró hiba

Egyetlen dolog zavar, habár ez nem konkrétan a készülékben. A Samsung Social Hub facebookos része kissé iWiW (azaz lassú és nem üzembiztos). Mondjuk sokáig nem is bíbelődtem vele, a TweetDeck + Facebook kombó magabiztosan teszi a dolgát.

A Windows Phone 7 és a zsiráf esete

| kategória: mobil, próba/tipp | téma: , , , , , | 1 komment

A Samsung Omnia 7 kifejezetten minimalistára sikeredett. A műanyag helyett fémből készült készülékház minőségérzetet kölcsönös ennek a minimalizmusnak. Bekapcsolás nélkül kézbe véve nem túl sok dolog jut az ember eszébe az előlapról azon kívül, hogy “fekete téglalap”. Hiába nézegettem akármeddig, nekem tényleg nem jutott eszembe más róla. (És ezt egyáltalán nem hátrányként említem.)

Mindez addig tartott, amíg be nem kapcsoltam a készüléket. A Windows Phone 7 szexi. A bejelentés óta keringő képeken és videókon is szép a felület, de élőben még meggyőzőbb. Tessék csak bemenni a legközelebbi T-Mobile üzletbe és megnézni. Itt hívnám fel minden érdeklődő figyelmét arra, hogy a WP7 tényleg más. Ez most nem marketinges megjegyzés volt, hanem egy figyelmeztetés: készülékvásárlás előtt mindenképpen érdemes élőben próbálgatni, ízlelgetni.

Ahhoz, hogy a WP7 szexi lehessen, jól jön a Samsung saját SuperAMOLED kijelzője is. A fekete valóban fekete, így a default sötét háttér esetében nem megállapítható, hogy hol ér véget a kijelző(n lévő szoftver) és hol kezdődik a készülékház. Emiatt még nagyobbnak tűnik az amúgy is méretes képernyő. A fényességre, színekre nem lehet panasz, élénk és élő az egész kijelző, amely egyébként a hagyományos AMOLED-nél 20 százalékkal kevesebbet fogyaszt. Sőt, ami még jobb, egy Gorilla Glass réteg is van benne, így ellen- és főleg karcállóbb, mint egy sima mobilkijelző.

Az általam használt HTC Desire sok tekintetben megegyezik az Omnia 7-tel, de a hasonlóságok csak papíron állnak, amíg a specifikációs listákat nézegetjük. Összhatás tekintetében a fém ház, valamint a 4 colos SuperAMOLED kijelző (mérete és minősége) miatt jóval többnek érezzük az Omnia 7 hardverét.

A nézegetés után el is kezdtem a mobil belakását, ami nem volt bonyolultabb, mint az androidos, Sense felületes Desire esetében. Néhány hitelesítő adat megadása után máris ott figyelnek a kontaktjaink, ráadásul szerencsére nemcsak a microsoftos Live ID-t kezeli a WP7, hanem a Google és Facebook fiókjainkkal is gyorsan, precízen összhangba kerül. Az Desire ezen a téren annyi pluszt nyújt, hogy automatikusan megpróbálja összefésülni a több színtéren jelenlévő ismerőseink adatait. Ez a WP7-ben nem túl jól teljesített az erre való automata törekvés, és több száz ismétlődés esetén bizony nem túl vicces a kézi párosítás.

Mivel a Twitter nincs az új Windows-ba csatolható szolgáltatások közt, lehúztam a Marketplace-ről a hivatalos appot. (Megjegyzés: a Marketplace igénybevételéhez a Live ID megadása után semmi bonyolultat nem kellett tegyek.) Itt rögtön megtapasztaltam, hogy vagy az alkalmazás vagy a WP7 miatt, mindenesetre a Twitter app második indításakor sikerült megfagyasztani a telefont, ami pár másodperc várakozás után teljesen újraindult. Ha a WP7 hibája volt, azt ugye értjük, hogy miért baj. Ha a Twitter appé, az pedig azt sejteti, hogy mégsem annyira figyelnek rá, hogy csak a tökéletesen megírt alkalmazásokat engedjék a Marketplace-re. (Főleg, hogy egy igencsak kiemelt jelentőségű appról van szó). Erre nem egyetlen hibából következtetek, az Engadgetnek is meggyűlt a baja az alkalmazással.

A második dolog, amit rögtön kipróbáltam az Omnián, az a böngészés volt. Hát, hát… Be kell vallanom, hogy a valamennyire Flash-képes Nokia 5800 és főleg a teljesen Flash-képes Desire után nem túl jó érzés meg nem jelenített elemektől hemzsegő oldalakat nézegetni. Igen, tisztában vagyok vele, hogy valószínűleg lesz majd Flash a WP7-en (vagy mégsem?), de egyelőre csak azt (nem) tudom értékelni, ami van, nem pedig azt, ami lesz vagy lehetne. Az IE7 és IE8 közé sorolt böngésző egyébként önmagában nem rossz, de a Desire-m precízebben és szebben jeleníti meg a lapokat, összességében még kisebb kijelzővel is sokkal jobb rajta a böngészés.

A legnagyobb problémám talán az a WP7-tel, hogy túlságosan kötött. Kihangsúlyoznám: számomra, Android után. A Marketplace-ről hiányoznak az olyan okosságok, mint például az Auto Ring. Attól tartok, hogy ilyen szinten való rendszermódosítást soha nem fogunk látni WP7 alatt.

A csütörtöki bemutató után költői kérdésként hangzott el, hogy a demózás alatt érezte-e valaki a multitasking hiányát. Én akkor tényleg nem éreztem, a mindennapi használat során viszont határozottan igen. A vissza gombbal való “végtelenített” visszalépkedés számomra egyáltalán nem adta a multitasking érzését, nem egyszerűsítette a navigálásomat, sőt néha kifejezetten zavaró volt.

Az első érintésektől számított 2-3. napon elillan az újdonság ereje. Viszonylag sokrétű próbálgatás, pár nap aktív használat után (és egy Desire mellett) azt érzem, hogy jelen formájában (!) olyan a Windows Phone 7, mint a zsiráf. Szép, szép, de otthonra nem kéne.

[A Samsung Omnia 7 tesztkészüléket a Microsoft Magyarország biztosította. Köszönöm!]

Mit üzen a djuice?

| kategória: marketing/pr, mobil, próba/tipp | téma: , | 6 hozzászólás

Akinek van 9 felesleges perce az életéből, az holnap aludjon annyival tovább nyugodtan nézze meg a djuice legújabb kampányához készült videót. A többieknek röviden összefoglalnám.

Szerepel benne például egy 17 éves lány, akiről megtudhatjuk, hogy lényegében a pénz miatt szeretne orvos lenni. (Tanulság: 8-9 év múlva csak óvatosan a rendelőben!) Aztán ott van az elmondása szerint genetikusnak készülő srác: “lemaradtam a tudományegyetemről egy ponttal, és akkor úgy döntöttem, hogy mindenki bekaphatja”.

A magyar mobilszolgáltatók eddigi reklámjai közül kb. mindet megcsúfoló filmmel a djuice lesüllyedt egy olyan szintre, hogy a teljes sikerhez valószínűleg csak a szolgáltató színére utaló “Fika” fantázianevű díjcsomag és a szombat esti kedvezményes telefonálást kínáló “Bebasztam, bazzmeg” tarifa hiányzik.

Szóval a djuice által működtetett kedvezményrendszer valóban ügyes ötlet, azt már nem igazán értem, hogy kinek szól a mögé erőltetett kampány és mi is a pontos üzenete. Most tényleg tízezreknek kellene elhinniük, hogy a szórakozóhelyeken ingyen adott mogyoró beetetés, de egy mobilszolgáltató nem szeretné, ha hónap végén minél többet fizetnének be neki? Vagy akit nem vesznek fel, az legyen djuice-os? Akit meg felvesznek, az szimplán csak kapja be?

Mit ér az internet, ha egyházi?

| kategória: próba/tipp, web | téma: , | 12 hozzászólás

Ahogy beharangoztam, pénteken az 1ház – web2 című kerekasztal-beszélgetésen vettem részt, amelyen bár az asztal nem volt kerek (meg úgy egyáltalán nem is volt asztal), szerintem jót beszélgettünk László Jenő Csaba moderátor felvetései mentén Nagy Bence fejlesztővel (Moly.hu, myLuther) és Németh Zoltán pécsi evangélikus lelkésszel. Ebben a posztban a témával kapcsolatos gondolataimat próbálom meg rendszerezni – evangélikus példákkal fűszerezve. Akit nem érdekel az egyház+web topik, azt arra biztatnám, hogy keressen másik posztot, mert ezt olvasva unatkozni fog. 🙂

Mi lesz veled, Nokia?

| kategória: mobil, próba/tipp, trend | téma: | 12 hozzászólás

A Nokia (most még) a világ legnagyobb mobilgyártója, de a finnek eladások terén mért uralmát a Samsung veszélyezteti. Ami az innovativitást illeti, picit még rosszabb a helyzet. A Nokia neve sokáig egyet jelentett a mobiltelefóniával, de egy ideje valami eltört. Egy kis Nokia-szubjektív következik.

2007 márciusában, 3 hónappal az iPhone-biznisz beindulása előtt, dobták piacra a Nokia N95-öt, ami szép kis sikert hozott az akkor és (még) most is piacvezető mobilvállalatnak. Ez a modell volt a finnek első GPS-vevővel felszerelt mobiltelefonja. Ezen felül persze bőven volt még benne mit szeretni: 5 megapixeles, akkor igen erősnek számító kamera (Carl Zeiss optikával), WiFi, multimédia funkciók, stb. A Nokia ezek jegyében egy multimédiás mobilszámítógépként marketingelte az N95-öt, amelyből az első évben 10 milliónál is többet sikerült eladni.

Aztán jött az iPhone és ráerősített a RIM. Nem mellesleg feltörőben az LG és a Samsung, illetve az okosmobilok terepén játszó HTC. A Samsung már egészen odáig megy, hogy egy idei konferencián bemutatott prezentációjában a dél-koreai gyártó egy GFK-kutatással alátámasztva úgy becsülte, még idén átveszik az első helyet a legendásan legnagyobb mobilos Nokiától.

Az iPhone OS-t és intuitív felületét dicséri mindenki, az Android pedig a tavalyi év vége óta egész egyszerűen megállíthatatlannak tűnik. A Nokia pedig azon kapta magát, hogy kapaszkodnia kell ebben az új, iPhone-Android világban. Nagyon.