Általános iskola ötödik osztályában volt pár felmérés magasugrásból. Már akinek. Az én teljesítményemet ugyanis sehogy nem lehetett a “magas” kifejezéssel összefüggésbe hozni. Aztán hatodikban is jöttek a felmérések, amikor viszont bámulatos javulást produkáltam, olyannyira, hogy a kb. utolsóból az elsők közé kerültem.
Mindez úgy kapcsolódik a Windows 7-hez, hogy hatodikban több osztálytársam is azzal gyanúsított: direkt bénáztam ötödikben, hogy aztán a hatodikos teljesítményem ne csak önmagában legyen jó, hanem már a hihetetlen mértékű fejlődésért is megpaskolja a fejemet Szokolay tanárnő.
Szóval félkomolyan ez jutott eszembe a Microsoftról, illetve a Vistáról. Tegnap szereztem be egy Windows 7 Home Premiumot, de az előnyei máris teljesen nyilvánvalók. Igen, tudom, az Ubuntu ingyen van, sőt még jó véleménnyel is vagyok róla. Az viszont tagadhatatlan, hogy a Win7 felhasználói élmény terén nem csak a Vistánál, hanem az Ubuntunál is határozottan többet nyújt. Nyilván jobban örülnék neki, ha ingyen lenne, de tényleg azt kell mondjam, így is megérte az árát.
Lehet a posztom szidni meg úgy általában bilgécezni, de a Windows 7 tényleg jó, odatette magát a Microsoft.
A Superbar névre keresztelt új taskbar (a gyorsindítás eszköztár és a tálca egyben) megoldása például egészen zseniális. Kicsit szokni kell, de tényleg gyorsítja és egyszerűsíti a munkát – az meg csak plusz, hogy még jól is néz ki. Ha már gyorsaság, akkor itt térek ki rá, hogy _érezhető_ sebességnövekedést hozott a Win7 a Vista Business-hez képest. Ez nem csak be- és kikapcsoláskor jelentkezik, hanem minden téren: a dolgok leginkább azonnal történnek. Emellett intelligensebb is lett a rendszer, furcsa módon ez azzal együtt így van, hogy nem akar mindent magától megoldani, engedi érvényesülni a felhasználót is.
A gép kevesebb memóriát használ, a processzor is ritkábban pörög fel indokolatlanul, így a hűtés sem hangos, pedig Vistával sokszor volt így.
A beszámoló úgy teljes, ha elmondom: mindez egy 2.4 GHz-es Core 2 Duo processzor és 2 GB memória mellett igaz. De hát ugyanennyivel élhetett a Vistám is.
Valószínűleg nem egy olyan ember él ma az országban, aki havi 3 (azaz H-Á-R-O-M) megabájtnyi mobilnetért 515 forintot fizet, 1.5 gigabájtért pedig 13 540-et. Ha pedig túlforgalmaz, akkor 7 forintot is elkérnek tőle – 10 kbyte-onként. A Pannon ugyanis volt olyan kedves, és nem váltotta a legutóbb 2 éve megköthető MobilAdat 3, 50, 250, 500 és 1500 csomagokat hasonló díjú új tarifákra. És igen, igen, a díjcsomagok neveiben lévő szám a bennük foglalt adatforgalmat jelöli, megabájtban.
Viccesnek hangzik, és egyúttal hihetetlennek. Ha viszont nem lenne egyetlen ember sem ezekben a régi pannonos netcsomagokban, akkor a júliusi ÁFA-változással megnövekedett díjaik sem lennének feltüntetve a szolgáltató oldalán.
Ehhez hasonló és persze jóval gyakrabban előforduló példákkal illusztrálva mutatom be a Techneten, hogy miért érdemes már a fél vagy egy évvel ezelőtt kötött mobilos internetcsomagokat is újakra cserélni.
Ken Moss 5 éve hagyta ott a Microsoftot, a keresőgyártó egység feje volt. Elmúlt 9 hónapját a szintén ex-microsoftos feleségével együtt a CrowdEye fejlesztésével töltötte. Nekem tetszik az eredmény.
A még egy napja sem éles [és néha elérhetetlen] Twitter kereső nem csak a keresett szót tartalmazó legutóbbi twitteket mutatja meg, hanem a szóra rímelő csiripelt linkeket is kilistázza, sőt a szóhoz a twittekben kapcsolódó kifejezésekből csinál nekünk egy címkefelhőt. Ez utóbbi szerintem a legérdekesebb, nézzünk is két példát.
A Samsungra keresve, majd a címkefelhőt figyelve pedig az Omnia, a Phone és a Fone kifejezések miatt rögtön az az érzetünk támadhat, hogy “Ejj, ezek a samsungos fiúk már megint kitaláltak valamit”. És tényleg, hiszen a Samsung hétfőn 6 telefont, köztük 4 Omniát jelentett be, illetve azóta kiszivárgott egy másik mobiljuk is (Highlight).
Tehát nem csak szimpla keresésről van szó, rögtön képet kapunk arról is, hogy az általunk keresett személy, márka, szolgáltatás, kutya vagy bármi milyen kontextusban fordul leginkább elő. És ez fontos, nagyon fontos.
Igazából ez lenne a keresés egyik lényege: egy kulcsszó beírása, minimális logika, és máris kitaláltad, hogy mi történt a héten.
Nem is olyan rég még azon töprengtünk, hogy ügyesen kell megírni egy hír leadjét, hiszen sok felhasználó már csak azt olvassa el, abból tájékozódik. A takarékosság jegyében 2-4 mondatot szán egy hírre. Lehet, hogy már nem is annyira sci-fi a mondatok helyett szavakban mért webes hírfogyasztás?
Nem kell félni, nem fog fájni. Mármint a Prezi.com-nak az Adobe Presentations. Az Acrobat Labs keretein belül elérhető Flash-alapú prezentáció-készítőben ugyanis bár sok jó megoldás van, csak éppen az az ötlet látszik hiányozni belőle, amitől érdekes lenne.
A Prezi.com mégha jelenleg picit butább is az Adobe Presentations-nél, alapvetően új szemléletet ad(ott). Az Adobe-éban hiába van nagyszerű megosztási és együttdolgozási lehetőség, hiába adhatunk egyszerű módon némiképp látványos effekteket a képekhez, mégiscsak ugyanazt a megközelítést kapjuk online, mint a Microsoft Power Pointjától offline. Nem mertek nagyot álmodni.
Nem azt mondom, hogy az Adobe Presentations halálra van ítélve, hiszen például a Google Docs is “csak” annyival több a Microsoft Wordjénél, hogy online, plusz meg lehet osztani a dokumentumokat, plusz kollaboráció.
A siker lehetősége tehát benne van az Adobe paklijában, de hogy a Prezi.com elől nem fognak felhasználókat elhalászni tömegesen, az szinte biztos.
Mivel már a negyedik közlemény jön ma a Szegedi Tudományegyetemtől, engedek a nyomásnak, feldolgozom az egyiket. Bevallom, az “Elindult az SZTE integrált keresőrendszerrel ellátott interaktív honlapja” című hírt rossz érzéssel kezdtem el olvasni – talán kitalálható, hogy a címe miatt. Interaktív honlap 2009-ben, WTF!?
Az új portál minden tekintetben megfelel a 21. századi kihívásoknak és elvárásoknak, így többek között olyan WEB 2.0-ás alkalmazások használatát is lehetővé teszi, mint az online fogadóóra és a hírek kommentelése.
Tudjuk, látjuk, érezzük: elég nagy baj, ha ezt 2009-ben hangsúlyozni kell. A még nagyobb baj meg az, hogy a technológia bár lehetővé teszi hozzászólást, a gyakorlatban nem tudtam sehova kommentelni. (Hozzáteszem: egy egyetemi főlapon én ezt nem is tartom akkora nagy bajnak, csak akkor ne tessenek róla írni.)
Továbbá egy rendkívül sokrétű és fejlett keresőrendszer is a látogatók rendelkezésére áll, amely hasonlóan működik, mint a Google keresője [...] A keresés ezáltal rendkívül felgyorsul, valamint olyan információkra is rátalálhat a felhasználó, ami az adott keresett témához szervesen kapcsolódik.
Igen, hát egy keresőtől el is várja az ember, hogy az adott témához _rendkívül_ szervesen kapcsolódó infókat dobjon ki. Tulajdonképpen erre használjuk a keresőket.
Ahogy a fenti képen is látszik, az oldal remekül működik IE8 alatt. Operában hasonló az élmény.
Hogy ne csak a rosszat vegyem észre, a közleménynek van egy örvendetes része is, ami – ha megvalósul – jót tesz majd annak az egyetemnek, amelynek ilyen kari honlapjai is vannak.
A tervek között szerepel, hogy a karok és egyes egyetemi egységek folyamatosan integrálódnak a rendszerhez – egyebek mellett az egységes arculat megjelenítésének érdekében.
Általános iskola ötödik osztályában volt pár felmérés magasugrásból. Már akinek. Az én teljesítményemet ugyanis sehogy nem lehetett a “magas” kifejezéssel összefüggésbe hozni. Aztán hatodikban is jöttek a felmérések, amikor viszont bámulatos javulást produkáltam, olyannyira, hogy a kb. utolsóból az elsők közé kerültem.
