A felhasználók 78%-a tíznél kevesebb márkáért van oda annyira, hogy felvállalt rajongója legyen. Egy-egy brand belájkolása mögött majdnem ugyanolyan arányban húzódik meg az, hogy a júzer már használja a cég termékét/szolgáltatását (58%), mint az, hogy kedvezményekhez szeretne ilyen módon hozzájutni (57%). Mindössze 31%-uknak fontos, hogy elsőként szerezzen infót az adott márkával kapcsolatban.

Az oldallájkolás után a felhasználók többsége passzív módba teszi magát: a megkérdezettek 77%-a főleg a kiposztolások olvasása jelenti a legfőbb kapcsolatot a branddel, a megosztások tetszikelése vagy kommentelése viszonylag kis hányadra jellemző – ez a lájkolás fentebb felsorolt okaiból is következik. A válaszadók mindössze 17%-ára jellemző, hogy megosztja ismerőseivel a brandekkel kapcsolatos tapasztalatait. A tábor bővítését már jóval többen segítik: a brandet lájkoló felhasználók 56%-a nagyobb valószínűséggel ajánl valamit ismerőseinek a lájkolás után, mint előtte. A megkérdezettek 51%-a pedig úgy válaszolt, hogy nagyobb eséllyel vásárol a cégtől, mióta rajongója lett.

Kezdjük ott, hogy ebből a szempontból szerintem teljesen mindegy, miért tiltottak le több száz készüléket. Az is mindegy, hogy kinek a hibájából. Jól kirajzolódik a netes véleményekből, hogy az érintettek nem a kereskedőket hibáztatják, de főleg nem magukat – még akkor sem, ha esetleg valóban a két szereplő (valamelyike) hibázott. A telefon hónapokig gond nélkül ment, majd egyszer csak nem megy – ezt, az ügyfél szempontjából nagyon rossz érzetet kellene egy szolgáltatónak ügyes kommunikációval kezelni. Főleg úgy, hogy az iPhone-használók nem elhanyagolható része az átlagnál jóval érzékenyebb a telefonjára.

Az első hibát a Telenor ügyfélszolgálata követte el, amikor a beszámolók alapján napokon át felváltva hivatkoztak hálózati hibára, a hipernetes fejlesztések miatt valószínűsített átmeneti jelenségre, illetve arra, hogy az érintett készülékeket a nemzetközi IMEI blacklist alapján tiltották le. Az a minimum, hogy egyfélét kellett volna mondani – már-már azt is megengedve, hogy mindegy melyiket, de legalább egyfélét. (Ez persze csak egy kicsit lett volna jobb annál, mint ami történt, az optimális forgatókönyvvel kapcsolatban érdemes elolvasni a poszthoz érkezett egyik hozzászólást.)

A második hiba: a Telenor tömegkommunikációja mindeközben hallgatott a dologról. A Twitter most láthatóan pihen (hibás hiba: ugye nem csak egyetlen embernek van hozzáférése?), de legalább a Facebookra kiposztolhattak volna valamit, hogy a többiek ne felháborodott felhasználóktól, hanem valamiféle Telenor-közlésből jussanak először információhoz. Hogy miért? Például csökkent volna annak esélye, hogy az ilyen helyzetben érthetően felbukkanó, félinformációkon alapuló “házi levezetések” kezdjenek el elsőként terjedni. (A Telenor egyébként még most is inkább az elhallgatásra, mintsem a gyors és nyílt tájékoztatásra játszik.)

Ráadásul, úgy gondolom, ha holnap kiderül, hogy minden érintett készülék lopott – mondjuk a nemzetközi hírű IIIISZ, az Illegális iPhone-okat IdeImportáló Szervezet hozta be őket az országba –, az a fentieket csak minimálisan tompítja. Jelen állás szerint ez az ügy egyetlen dologra jó: elrettentő példának.

…nagy örömünkre szolgál, hogy sikeres kampányainkra mások is felfigyeltek. Oknyomozó írásukban egy olyan tevékenységet sikerült kinyomozniuk, amelyet majdnem mindenki használ egy-egy kampány során. [...] Ezeknek a karaktereknek a használata a víruskampány elindításakor vagy moderáláskor bevett gyakorlat a szakmában, nem csak hazánkban, de szerte a világon. Aki jártas az online kommunikációban, az tisztában van ezzel az eszköztárral.

Bár erről már nem írnak, de én úgy tudom, hogy a nyomozók is tisztában vannak a heroinkereskedők eszköztárával, mégis inkább üldözik őket. Illetve azt is tudom, hogy szakmailag kínos ilyen stílusban válaszolni egy nappal azután, hogy a Facebook marketingért felelős igazgatója a közösségi szájt anonimitás elleni erősebb küzdelmét vetíti előre.

Kíváncsi vagyok, hogy folytatódik-e még az ügy, az Erste Bank és/vagy a Nestlé lép-e valamit, vagy hallgatásukkal egyszerűen csak felvállalják bérelt fiktív felhasználóikat és a közösségi spamelést.

A hirdetési rendszer az androidos értesítési sávban jelenít meg reklámokat, azaz ott és úgy, ahol és ahogyan értesülünk a nem fogadott hívásokról, a beérkező üzenetekről és egyéb fontos dolgokról. Az értesítési sáv márpedig az Android lényegi része, nem véletlen tér át az ötös verziótól erre a megoldásra az iOS is. (Apropó Apple, a zárt rendszer előnye, hogy ők például biztosan nem engednének meg ilyesmit.) Amint elterjednek az ilyen alkalmazások, mindenki utálni fogja az értesítési sávot. Én legalábbis biztosan nem szeretném vadászgatni, hogy üzenetem jött vagy hirdetésem.

A SlingLabs állítása szerint azért remek ez a hirdetési forma, mert a mobilos bannerek 1%-os átkattintási arányához képest velük 40% is elérhető. Nem tudom, ki hogy van vele, de én például csak egyszer futnék bele ilyenbe, és az adott alkalmazás törlése előtt csak egyetlen dolgot tennék meg: adnék neki egy 1 csillagos értékelést.

Eközben a Twitter nem erősíteni szeretné hirdetési megoldásait, hanem egyáltalán elindulni valamiféle jövedelmező úton. Sokáig viszonylag elképzelhetetlennek tűnt, hogy a Twitter bevesse a hirdetések megjelenítésének legdurvább formáját, de a friss hírek szerint már két hónap sem kell ahhoz, hogy követettjeink bejegyzései közé időnként beszúrjanak egy-egy reklámtwittet.

A legfontosabb kérdés talán az, hogy teljesen véletlenszerű és automatikus (így tulajdonképpen spam) lesz-e, vagy megpróbálják felhasználóra szabni. Ez utóbbi számomra még szimpatikus is lenne, ha csak akkor kapnék – mondjuk reply-ként – reklámot, ha beírok egy bizonyos kifejezést, amely után joggal feltételezné rólam a Twitter, hogy érdekel az adott téma. 8 héten belül kiderül.

Hirdetési szempontból egyébként a magyar felhasználók viszonylag nyugodtak lehetnek, amíg ugyanis ilyen kicsi a piac, addig nem túl valószínű, hogy itthon bármit is észlelnénk az első időszakban biztosan csak amerikai hirdetők twittjeiből.

Ha valakinek még mindig kétségei lennének azzal kapcsolatban, hogy mit takar a Telenor által kiadott “A Telenor és a djuice egymást erősítve működnek tovább” című közlemény, azt egyértelműen útbaigazítja a tény: a szervezeti átalakítás következtében Biró Balázs pozíciója megszűnt, így ő távozik a vállalattól.

Bár a djuice folyamatosan sikerként próbálta kommunikálni különállását, az már a tavalyi karácsonyi szezon előtt is látszott, hogy a Telenor nélkül nem megy a fiatalokat megcélzó márkának. Nem mellesleg szakmai berkekben folyamatosan hallani lehetett, hogy a Telenor-székházban sokaknak nem szíve csücske a minden csatornán önállóságát hangoztató djuice.

Ami nekem megmarad a nagy önállóságukból: egy szörnyű és egy jobban sikerült kampány. Nektek?

És bármilyen hihetetlen, a zenét nem utólag adták hozzá. Amit hallunk, az akkor, ott hangzott el.

Arról van szó, hogy határozott idejű, egy hónapra szóló álláslehetőséget hirdet meg hamarosan a Körös-szögi Nonprofit Kft. Tourinform Irodája. A BEOL híre szerint az állást elnyerő pályázó augusztusban hetente más-más szarvasi szállodában/panzióban lakhat és étteremben ehet – ingyen. Ha ez még nem lenne elég csábító, mellé nem alacsony, bruttó 500 ezer forintos fizetést is kap, ez (tájékoztató jelleggel) nettó 274 300 forintot jelenthet. A munka jellege miatt elképzelhető az EKHO is, ezzel számolva 407 200 forint lehet a nettó fizetés.

Mindezekért a földi javakért cserébe a leendő alkalmazottnak csupán aktívan pihennie kell: Szarvas összes turisztikai lehetőségét meg kell ismernie és ki kell próbálnia. Teljesítési igazolásként elvárás a napi egy poszt, a sok fotó és a heti egy videó készítése/megosztása. Ha jól sejtem, akkor az álláshirdetést valahol itt, a kistérség Tourinform Irodájának oldalán kell majd keresni. [Frissítés: íme a kiírás, pdf, 85 kb. Itt pedig az eredmény.]

• a vizsgált cégek kevesebb mint fele rendelkezik saját honlappal
• az online jelenléttel nem rendelkező vállalkozásoknak 43%-a úgy véli, hogy egyáltalán nincs szüksége honlapra, arra, hogy ezt elkészítse, semmi sem motiválhatná
• a honlappal nem rendelkezők 63%-a soha nem gondolt saját weboldal létrehozására
• még az online jelenléttel rendelkező vállalatok 47%-áról is elmondható, hogy bármiféle offline és online marketing nélkül bonyolítják üzletüket
• a hazai mikro- és kisvállalkozások alig 3%-a vezet saját blogot, és csupán 5%-a hozott létre saját profilt valamely közösségi oldalon

Nem szeretnék az indokoltnál jobban demagóg lenni, de amikor azt mondjuk, hogy komoly gondjai vannak a hazai kisvállalkozásoknak, akkor vajon gondolunk-e arra, hogy erről mekkora részben tehet saját tájékozatlanságuk, netán elavult, így üzletellenes szemléletük?

Hogy erre mennyiben kínál valós megoldást a Neten a cégem? Nekem az eddigiek alapján sajnos csak annyi jön le a programból, hogy a végére lesz csomó ugyanolyan, 6 hónapig aktív oldal, ami az ingyenes időszak és a 15 ezer forintos AdWords kupon lejárta után már csak a rosszabbik emlékek közé tartozik majd. De ne legyen igazam.

A Twitter nemzetközileg egyértelműen siker, az idei év végére bizonyos becslések már 200 milliónyi regisztrált felhasználóra számítanak, amibe persze beletartoznak a spammerek és teljesen inaktív tagok is. Ezzel együtt remek kampányokat lehet rá építeni, működik mint SMO-eszköz.

Itthon már jóval mérsékeltebb a siker, sőt egyáltalán nem is beszélhetünk sikerről. A mostanra kb. 63 ezer regisztrált magyar közül a Yamm! adatai alapján mindössze 18 ezer felhasználó volt aktív – azaz ejtett meg legalább egy twittet – az elmúlt 2 hétben. Természetesen vannak olyanok is, akik csak olvasásra használják a Twittert, de ez a csoport elenyésző méretű lehet. Azt hiszem, hogy valódi felhasználóként még a legtágabb értelemben is azokra tekinthetünk, akik kéthetente azért twittereznek kicsit – legalábbis az elérés szempontjából biztosan. Az országon belüli területi eloszlási arányok jól láthatók a Yamm! térképén: a júzerek zöme budapesti, a település méretének csökkenésével radikálisan esik a Twitteren elérhető helyi felhasználók száma is.

A Twitter (is) “a kis számok törvénye” alapján működik

• Magyarországon sok olyanra nem jó, amire az USA-ban egyébként működik
• egy nagyvárosban sok olyanra nem jó, amire a teljes ország esetében egyébként működik
• egy kisvárosban sok olyanra nem jó, amire egy nagyobb településen egyébként működik

Hogy ez miért fontos? Mert nagyon sokan vannak, néha szakemberek, sokszor pedig “szakemberek”, akik figyelmen kívül hagyják a léptékeket. Hasonló gyakorisággal történik csalódás is. A témába vágó rész az utolsó, legkisebb kör. Hiába mértek (nemzetközileg) 19 százalékos átkattintási arányt, hiába akad majd pár követő az ország másik végéből és hiába jó sok dologra a Twitter, annyira kevés – általában 10-25 – a potenciálisan elérhető helyi, releváns, aktív felhasználó – ez lenne a “kis számok törvénye” -, hogy a Twitter egy kis- vagy középváros átlagos civil szervezete számára inkább állehetőség, mintsem valódi, hatékony kommunikációs eszköz. Sem tömegek elérésére, sem forgalom terelésére, sem értelmezhető mennyiségű interakció teremtésére nem jó.

A konferencián én azt a tanácsot adtam, hogy ha az adott civil szervezet egyik tagja amúgy is aktív twitterező, akkor persze, legyen, működtessenek ők is egy szervezeti csatornát. Ha nem, akkor viszont ne kezdjenek bele, a sok esetben amúgy is szűkös időt és kevés energiát fordítsák inkább hasznosabb eszközökre, például a Facebookra.