A print médiáról digitálisra történő átállás fizetős modelljeivel kapcsolatos negatív példák mellett egyre többször hallani sikerekről. Itt van például rögtön az Economist, amely mára átlépte a 100 ezer olyan felhasználót, akik csak a digitális verzióra fizettek elő. Ehhez jön még az a 300 ezer printes olvasó, akik heti rendszerességgel olvassák valamelyik digitális verziót is. (A hozzáférés a printes előfizetés mellé jár.)
A kizárólag digitális előfizetés éves szinten 125 euróba kerül (kb. 37 ezer forint), az összegért cserébe iPhone és iPad mellett androidos készüléken és a webes felületen is jár az összes tartalom. Érdekesség, hogy a digitális előfizetői szám mellett a printes példányszámot és webes látogatottságot is növelni tudták, éves szinten az előbbit 3, az utóbbit 45%-kal.
A főszerkesztő John Micklethwait szerint a 2011 első félévében 12%-kal emelkedő hirdetési bevétel, no meg a 26.2 millió fontos profit nagyban köszönhető a tabletek és e-olvasók által újra lean-backbe helyezett tartalomfogyasztásnak. Azaz annak, hogy a webes felület klasszikus, számítógép előtt ülve történő fogyasztása után a táblák visszavisznek minket a papír újságra (vagy éppen a tévére) jellemző, fotelban, hátradőlősen nézelődős pozícióba.
A Gazdasági Versenyhivatal szerint az Axel Springer, a Lapcom, az Inform Média és a Pannon Lapok Társasága (illetve jogelődjeik) valamikor 10(-20) éve megállapodhattak arról, hogy nem lépnek be egymás területére. Bár az ezzel kapcsolatos friss, kartellezős hír végén ott szerepel a kitétel, miszerint a versenyfelügyeleti eljárás megindítása nem jelenti annak kimondását, hogy a kiadók a jogsértést elkövették, azért nézzünk már rá a megyei lapok térképére.
A sárga az Axel Springer, a narancs az Inform, a piros a Pannon Lapok, a zöld a Lapcom. A kék pedig a Balaton. A kiadók közt átfedés nincs, soha nem is volt. Legalábbis a printes korszakban, onlájnban a Bács-Kiskun után Békés felé is kacsintgató csongrádi Lapcom megtörte a csendet, így mostanra már-már okafogyott a GVH-s vizsgálat. Erre utal a megyei lapot nélkülöző Pest helyén lévő, sírva nevető arc.
Egy Mike McCue nevű fickó szerint a web nagyon máshogy, a nyomtatott lapokhoz hasonlóan fog kinézni 5 év múlva, és a webes tartalmakból is teljesen más úton lehet majd pénzt kivenni, mint ma. Ezt persze bármikor el lehet mondani a következő 5 évre, de kevesen tudnak valami kézzelfoghatót is tenni állításuk mellé. Mike McCue pedig történetesen a Flipboard (lásd a poszt végén lévő videót) első embere, az alkalmazást ismerve pedig az állítása mellé tett termék minimum érdekessé teszi mondanivalóját.
Az iPadre elérhető alkalmazás már 3.5 millió letöltésnél és havi 550 millió oldalmegtekintésnél tart. Az app az általam látottak közül a legéletképesebb próbálkozás a napi digitális tartalom fogyaszthatóvá tételére. A másik hasonló a New York Times HTML5-ös alkalmazása.
A kettő közti hasonlóság, azt hiszem, egyértelmű: visszatérés az évszázadok alatt kialakult nyomtatott formátumhoz, hozzáadva a digitális előnyöket. A hagyományos honlapok vertikális görgethetőségéhez képest a jóval természetesebb horizontális lapozásra építenek, a Flipboard pedig remekül teszi mellé az érintésvezérlés intuitív elemeit.
Nem gondolom, hogy a Flipboard-szerű (avagy printes) megjelenítés a teljes webre ráhúzható csodaszer lenne. Azzal viszont határozottan egyetértek, hogy a webes médiatartalmak fogyasztásának ma a Flipboard a legkényelmesebb, legpraktikusabb eszköze, és azzal is, hogy ez a fajta digitális printesedés meghatározó trend lehet az online média következő pár évében.
Az AdAge/Ipsos Observer amerikai kutatásának eredménye tanulságos lehet a hazai lappiac számára is. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy miért is vásárol az ember helyi újságot. Nem túl meglepő, hogy az olvasók nagy része a helyi hírek miatt fizet elő, a megkérdezettek fele ezt jelölte meg elsődleges válaszként. Jelentősen lemaradva, 21%-os második helyen a kedvezményes vásárlási lehetőséget biztosító kuponok szerepelnek, az olvasók 14%-a pedig az országos/nemzetközi híreket keresi elsősorban a helyi lapban. Az előfizetők 7%-a megszokásból van még a lappal, 3%-nyian a gyászjelentésekre kíváncsiak, 2% pedig az állandó rovatok(ba írók, megszokott hangvételű cikkei) miatt fizet elő.
Valószínűnek tartom, hogy a fizetős digitális kiadások esetében is hasonló a helyzet, az ingyenes tartalom (jellemzően a hírszájtok) esetében viszont kicsit más lehet. Legalábbis szerintem hamarabb átkattint az ember az ország-világ híreit nagyobb energiával, több eszközzel, profibban feldolgozó HVG-re, vagy Indexre, mintha emiatt egy külön lapra is elő kellene fizetni a helyi mellé.
168 év és 8674 lapszám után Rupert Murdoch bezárta az 1843. október 1-je óta megjelenő News of the World-öt. A hirtelen döntés mögött az áll, hogy múlt héten kiderült: a lap néhány éve feltörte és lehallgatta egy elrabolt és meggyilkolt gyerek mobiljának üzenetrögzítőjét, onnan szerettek volna exkluzív információkhoz jutni az ügyről. (És egyre valószínűbb, hogy többször történt ilyen.)
Szóval a teljesen jogos felháborodás után gyors bocsánatkérés – eddig oké. De mielőtt magasztalni kezdenénk Murdoch-ot: ki hiszi azt el, hogy általában elég határozott tulajdonosként nem volt tökéletesen tisztában a bezárt bulvárlap stratégiájával, és nem tudott ezekről az ügyekről? Ki hiszi el, hogy Murdoch más lapjainál nem mennek bele ilyesmikbe? Ki gondolja, hogy egy társadalmi párbeszéd megindítása helyett egy 168 éve létező, a maga műfajában legnagyobbként számon tartott lap megszüntetése jó válasz a felmerülő kérdésekre? És ki gondolja, hogy a próba-szerencse alapon félresiklatott lap megszüntetésének bármilyen hatása lesz magára a jelenségre?
Egy Mike McCue nevű fickó 
Az AdAge/Ipsos Observer amerikai 