Fizetős modellt vezet be a Lapcom. Február 1-tól a Kisalföld és a Délmagyarország online kiadásának bizonyos, főleg helyi vonatkozású tartalmai csak előfizetéssel elérhetőek.
A nyomtatott újságok és az online tartalma más kiadókhoz hasonlóan a Lapcomnál sem fedték egymást 100 százalékosan, de a jövőben több (korábban embargós) print anyag helyet kap az Extrában is.
A paywall-ra elsődlegesen mint előfizető megtartó eszközként is tekintenek a kiadónál. „Az egész váltás azt is szolgálja, hogy a print olvasó pluszt, extrát kapjon és így hűséges maradjon.”
Összegezzük: a Lapcomnál úgy gondolják, hogy az érdektelenség/időhiány/pénzhiány miatt lemorzsolódó előfizetők ezután azért nem mondják majd le a lapot, mert a printes előfizetés birtokában a neten is elolvashatják ugyanazokat a cikkeket, amiket egyébként a hozzájuk bedobott újságban is.
Nekem nem feltétlen tiszta, hogy ez a cikkek érdekességén javít, a kedves előfizetőnek több ideje vagy pénze lesz tőle.
Vagy mégis minek nevezzük azt, amikor A HIHETETLEN MAGAZIN szerkesztősége azon háborodik fel, hogy valaki nem objektív, túl kevés tényből von le túl sok következtetést, előítéletei vannak és általánosít?
Nem általános lájfhekking formában szeretném elővenni a címben foglalt tételt, hanem nagyon is szakmailag. Alighanem mindenféle szakmákban igaz, de én persze az újságírásban hallom sokszor emberektől: milyen sokat dolgoznak, rengeteg energiájukat elviszi a munka, elképzelni sem tudják, hogyan lehetne még többet.
Nos, engem például egyáltalán nem izgat, hogy ki mennyit dolgozik, még azok körében sem, akikkel dolgozom. Sőt, ilyen értelemben a munkaidőben sem hiszek. Máris mutatom, miért.
Elég jól szemlélteti a helyzetet, főleg ha sokáig nézzük. Illik rá a fenti összes panasz: a szakember úr sokat dolgozik, a munka baromi fárasztó lehet, és mivel több keze (szerencsére) nincs, nem is nagyon tudna már többet dolgozni.
Szerintem egy normális környezetben senkit nem érdekel mennyit dolgozol. Engem legalábbis nem szokott. A teljesítmény, a végeredmény érdekel. Ha valaki egy nap alatt hozza össze azt, ami másnak 4-5 napnyi munkájába telik, akkor az dolgozzon csak egy napot. Másik oldalról nézve: egy feladat megoldására hosszabb időn át, több energiát elhasználó ember nem biztos, hogy jobb munkás. Sőt.
(főnév; média) A nem elég jó újságírók használják azokra az időszakokra, amikor nincs olyan nyilvánvaló történés, amit nagymamám is meg tud írni – hanem nekik kellene témákat találniuk.
Mióta a világ a világ, na jó, mióta a Sanoma Mobilportjánál elkezdtem dolgozni, azóta a Webaudittal keltem és feküdtem. És napi hússzor* biztosan megnyitottam az oldalt.
A május 31-ei megszűnés már négy éve erősen benne volt a pakliban: miután a Gemius-Ipsos nyerte a hazai online közösségmérésre kiírt tendert, a Webauditnak mint másodhegedűsnek nem sok értelme volt – főleg úgy, hogy ott a Google Analytics is.
De ha nem is volt értelme, komolyan hiányzik, az időnként több órányi csúszásban lévő realtime statjával együtt is. 7 év után azért furcsa napok óta meg sem nyitni. Lehet, hogy néha ránézek majd. Hátha álmában még csönget egy picit.
