További jó hír, hogy a listázott szakmát űzők nem vagy nem feltétlen vágnak ketté fejeket két cikk megírása közti szabadidejükben, viszont ahogy a Nyelv és Tudomány is írja, ezekhez a foglalkozásokhoz szükség van a racionalitás és az érzelmek szétválasztására. Ami ezután következik a pszichopaták leírásában, az már betegség, de azt már mindenki magáról döntse el – addig jó, amíg nem mások döntik el róla.
“Kedves mindenki! Megjelent az új számunk, amely azonban egyben az utolsó is. Köszönjük az eddigi figyelmet!”
A tanulság
“Hát ennyit a tamáskodókról, akik azt mondták, hogy ez nem fog sikerülni, ne csináld, Balázs. Ennyit azokról, akik kishitűek voltak. Akik azt mondták, hogy nem, nem, ezt nem lehet megcsinálni. Ennyit azokról, akik az álmaikat nem adják fel. Akik megcsinálják azt, amit a fejükbe vettek. És lehet, hogy most véget ért, igen, az attrakció. Véget ért, jeleznek neki, hogy ennyi volt. Megcsinálta.”
Köszönjük meg Petrának, hogy elküldte ezt a kis vizuális esettanulmányt, ami talán a magyar lájkmarketing eddigi legalja.
A Sanoma korábban is folyamodott olyan eszközökhöz, hogy a vicces képekből több százezres közösséget felépítő oldalakon vásárolt felületet. Ennek eredményeként fordulhat elő az, hogy a basszuk el az időnket a facebookon című oldalon egyszercsak Lázár János lesz az időelbaszás tárgya. Ezt a lájkok mennyisége alapján Jánoson kívül az oldal rajongói sem értékelik, a cukikutya-cukiló-Lázár János sorban ugyanis gyanúsan van egy kakukktojás. (Egyébként persze a ló az, az sosem ugat.)
Míg a fenti Hír24-cikklinkelgetés csak irreleváns hirdetésnek tekinthető, az alábbi képen egy nem-is-tudom-mi látható. Hívjuk talán a te anyádnak.
