Teljesen jó ötlet és 1-2 ilyenbe való beszállás esetén még nincs is gond, de aki ötösével vagy tízesével lájkol emiatt Facebook-oldalakat, annál egy idő után elszállhat a dolog, és az egész Facebook zavarossá válik, tele reklámokkal. Ha nem szeretnénk, hogy facebookos üzenőfalunk tele legyen szemetelve a játék után talán már irreleváns megosztásokkal, akkor két dolgot tehetünk:

1. elrejtjük az adott oldal által posztolt frissítéseket (az üzenőfalon lévő elem fölő vitt egérnél a jobb fölső sarkában megjelenik az x, ezt lekattintva jön fel az elrejtés lehetősége)
2. az adott Facebook-oldalra ellátogatva a bal oldalon lévő dobozos sáv alján rákattintunk a “nem tetszik” gombra, ezzel teljesen töröljük magunkat a rajongók közül

A nyereményjátékokat Facebookon szervező cégek pedig egy dolgot tehetnek a fenti kettő ellen: a játék közben és után is érdekes megosztásokkal tartják meg a felhasználókat.

1. Sok információ ismétlődik, de a twitt terjedésével a körbesugdolózós játékhoz hasonló helyzet áll elő. Tudjátok, amikor mindenki csak a mellette ülőnek súg meg valamit, majd a sor végén állóhoz – az értelmezések/félreértelmezések útján – már teljesen másképp jut el az információ. (Az már csak az én megjegyzésem, hogy ez valószínűleg a felhasználói hálózatokon lévő információmegosztó csatornák legtöbbjére igaz.)
2. A Twitterhez csatlakozók legnagyobb része a szolgáltatást már használó barátai hatására regisztrál, és első körben csak a barátait kezdi el követni.
3. A legtöbb twitt üres fecsegés. Egy kutatás szerint egészen pontosan 41% ilyen, míg a hírek és a spam csupán 4-4%-ot tesznek ki. (Azért azt ne felejtsük el, hogy az üres fecsegés sokszor a kommunikációs üresjáratokat áthidaló, közösségfenntartás tekintetében igencsak fontos elem is lehet.)
4. A twitterezők átlagéletkora 31 év. (A facebookozóké 33.)
5. Bár a felhasználók többsége, egészen pontosan 55%-a nő, a férfiaknak átlagosan 15%-kal több követőjük van, mint a nőknek.
6. A mikroblog jellegből fakadóan a júzerek 80%-a leginkább saját magával foglalkozik (“meformers”), csupán 20%-uk törekszik hangsúlyosabban mások informálására (“informers).
7. A twitteres trendek általában rövid életűek és egy trendi téma nem nagyon ismétlődik. Tehát a Twitter kevésbé “témakövető” a hagyományosabb csatornáknál.
8. Ez kicsit meglepő: a felhasználók átlagos twittjeinek száma 1, azaz egy. Az ok a sok “beregeltem, de végül nem használom” felhasználóban, illetve a kizárólag mások követése miatt regisztrálókban keresendő. Másképp megfogalmazva, de lényegileg ugyanez: a felhasználók 10%-a jegyzi a twittek 90%-át.
9. A netes egzisztencia megtartása miatti “szorongás” rendszeres twittelésre motiválja az extrovertált felhasználókat.
10. A felhasználók többsége gyors információforrásként, nem pedig közösségi hálózatként tekint a Twitterre. A követéseknek csupán 22%-a kölcsönös.

Lehet ez például egy bréking jellegű, de hamis hír. És bár egy hír valóságtartalmát viszonylag gyorsan lehet ellenőrizni,  sajnos mégsem teszi meg mindenki a továbbosztás előtt. De lehet szó például a rövid leírás alapján elsőre szimpatikusnak tűnő kis szolgáltatásról is, amiről a megosztás után következő kipróbálás alkalmával derül ki, hogy nem is olyan szép/jó, és ha most döntenénk, biztosan nem osztanánk (tovább) egyik csatornán sem. Egy szolgáltatás vagy szoftver értékes mivoltáról meggyőződni már hosszabb időbe telik, így még kevesebben veszik rá a fáradságot.

Az ok a piramisjátékoknál és az MLM-nél is ismert jelenség: akik az elsők közt szállnak be, azok jobban járnak. A Twitter esetében ez úgy néz ki, hogy aki az elsők közt twittel ki vagy RT-zik egy adott információt, annak neve több más RT-ző twittjébe kerül bele, mintha valaki csak a sor végén lenne. Így pedig egyre többen fontos hírforrásként tekinthetnek a gyors megosztókra.

Persze nincs is ezzel semmi baj, ha rendre valódi és értékes információmorzsákról van szó. De a mindenáron elsők közé tartozni akaró felhasználók a rosszkor, rossz helyen megosztott hülyeségekkel sokszor teleszemetelik a webet.

Olyan ez, mint a dohányzás: mindenki tudja, hogy hosszú távon káros, mégis sokan csinálják.

+ Mondjunk le az iWiW-ről a Facebook javára!

Akik a válaszokat keresik
Nagy Bence, a Moly.hu és a myLuther vezetője, az Evangélikus Élet hetilap Egyház és világháló rovatának vezetője.
Németh Zoltán pécsi evangélikus lelkész, kétbalkezes felhasználó, aki a gyülekezeti munkában – kezdetben kényszerből, aztán egyre több lelkesedéssel – használja az internet nyújtotta lehetőségeket.
én

Mivel a fenti feltevéssorozatnak legalább egy része valószínűleg sokunk sok ismerősére igaz, érdemes lehet megfontolnunk, hogy mennyi percet szánunk egy-egy napunkból a sorozatosan ismétlődő tartalmak olvasgatására/átugrálására. Én úgy döntöttem, hogy mindenesetre annyit nem, mint eddig.

Innentől kezdve pedig mindenki eldöntheti, hogy melyik csatorna a leggyengébb láncszem. Valamelyik teljes elhagyása helyett érdemesebb lehet a smart filtering, azaz konkrét személyenként eldönteni, hogy melyiküket hol érdemes követni (és hol nem). Ha egy ismerősünk például önállóan nem használja a Zümmöt, csak a Twitterjét és Google Readerjét köti be oda, akkor érdemes Zümmön elállni a követéstől – persze csak akkor, ha Twitteren és Google Readeren is követjük, hiszen ellenkező esetben pont hasznos a zümmös követés.

Mindez persze csak akkor probléma, ha sok ilyen behálózott ismerősünk van, vagy egy-két ismerősünk napi 10-20 elemet oszt meg a csatornákon, ami aztán 50+ elemként jelentkezik a különféle rendszerekben. Mindenkinek saját magának kell felmérnie, hogy melyik rendszerből mit/kit kapcsol ki, de érdemes ezt időben elkezdeni, mielőtt a fejére nő ez az egész, és már feszülten kezd bele egy-egy csatorna újdonságainak olvasásába.

Szóval 4 nap alatt összesen ennyire futotta tőlük. Nem tudom, hogy a online community manager bénázik, vagy egyszerűen ennyit enged neki a Telenor, mindenesetre az érintettek figyelmébe ajánlom (például) a Karmamedia vonatkozó ebookját, abból talán rájönnek, hogy hiába blogol a vezérigazgató, ha egy ilyen egyszerű kérdésre még csak rossz választ sem tudnak adni, hanem inkább kétszer is kikerülik a válaszadást. Lehetett volna valami beszerzési áras vagy árpolitikás bullshit, ha nincs vállalhatóbb indoklás a 190 ezres árra.

Időközben azért van némi fejlemény, megjelent a Vodánál a Desire. Kártyásan 110 ezer forint. Remélem, most a Telenornál is nevetnek az árképzésért felelősök. Mert ez így már tényleg elég vicces.

Úgy látom, hogy a hozzászólások lájkolása csak a komment mellett jelenik meg, a gombnyomó felhasználó üzenőfalán nem. Ez egyrészt jó: bátrabban merjük használni a funkciót, nem kell attól félni, hogy teleszemeteljük saját üzenőfalunkat. Másrészt jól mutatja, hogy ezúttal nem a forgalomgenerálás, hanem a tartalmak súlyozása a cél. (Illetve szépen haladunk az analitikai rendszer felé.) Ez egyre fontosabb egy olyan hálóban, ahova most már nem csak a felhasználók ömlenek, hanem az általuk létrehozott egészen elképesztő mennyiségű belső tartalom. Az pedig nekem külön szimpatikus, hogy nem engednek a sokak által áhított “nem tetszik” gombos követelésnek, és kizárólag a pozitív vélemények mennyiségére alapul a rendszer.

Egyébként pedig a forgalomterelésben egyértelmű eredményeket mutat a Facebook április végi nyitása. A “like” gomb hatásáról nemrég közölt adatokat a TypePad: az általuk kiszolgált blogok kedvelhetősége 50, míg a konkrét posztok lájkolása 200 százalékos növekedést hozott a Facebookról érkező forgalomban.

Ezt nézegetve rápillantottam az OrosCafé statisztikájára. Ez bár egy kisebb felhasználói bázissal működő, teljesen más jellegű szájt, a helyzet elég hasonló. Szépen emelkedett már májusban is a Facebookról érkező látogatók száma, de júniusra a helyzet odáig “fajult”, hogy június első két hetében már elértük a korábbi teljes hónapok szintjét.

Nem szeretnék nagyot mondani. Így inkább bevallom, hogy a helyzet jelenlegi állásából nem tudom eldönteni, igaza van-e Doranskynak, amikor azt írja: azzal, ha a Facebook a következő 1-2 évben valamikor be fog vezetni egy tartalomhálózatra tervezett hirdetési-  és egy saját analitikai rendszert, valamint a felhasználók kattintási és lájkolási mintázatai alapján fog hirdetést elhelyezni a Facebook a tartalmi partnerhálózatban, “megnyerheti” a webet.

Azt rögtön belátom, hogy Bánóczy Zoltán posztjának címében van igazság: lájkolásból nem élünk meg. Még nem. Csak közben azt se felejtsük el, hogy 15 éve még a SEO-ból sem éltünk meg.  A posztból kb. az az üzenet jön le, hogy holnap minden úgy lesz, ahogy tegnap volt. Nos, a holnap rendre nem olyan, mint a tegnap, a paradigmák pedig időnként igen nagyot változnak. Jobb lesz, ha ezt mindig észben tartjuk, mégha nem is tudjuk mindenre azonnal a választ.

Ahogy a “Bocs, fiúk.” teaserjéből gondoltam: elindult a vodás Facebook-oldal, a Twitter-csatornájuk pedig 130 napnyi kihagyás után újra él, ráadásul a szünet előtti utolsó twittjükre reflektálva léptek újra színre. Welcome back on board, Vodafone!