Egy ideje már megvan szajmon facebookos számlálója, de mivel tegnap épp megemlítette, ezúton közkincsebbé teszem. Mellékelem az ő leírását, amelyik úgy szól, hogy a különböző Facebook social widgetek által mutatott számok nem egyszerűen a lájkok vagy megosztások számát jelölik, hanem egy aggregált számot mutatnak, melybe beleszámít az adott URL-re érkezett lájkok száma, a megosztások száma, és hogy hány komment érkezett ezekre a megosztásokra a Facebookon.
Ezek az adatok egyáltalán nem titkosak, de csak különböző Facebook API-k segítségével elérhetőek – ez a kis tool viszont egyszerűen lekéri és megjeleníti őket. A vizsgált URL-eket elmenti cookie-ba, úgyhogy legközelebb nem kell újra megírni. Ez a links.stat.
Magyar idő szerint 18:43-kor jött ki a BBC-n a Twitteren akkor már hosszú percek óta keringő bréking: meghalt Amy Winehouse. A halálhír után az énekesnő facebookos oldalán másodpercenkénti néhány százas növekedésnek indult a rajongói szám (via @mutrinka).
Érdekes jelenség, hogy hirtelen az is belájkol valakit, akinek eddig esze ágában sem volt. Biztosan van erre valamilyen facebookosítható fogalom a pszichológiában, nekem eddig ilyesmik jutottak eszembe:
együttérzés, szomorúság kifejezése,
a “halottról vagy jót, vagy semmit” elvből az előbbi érvényesítése,
a halálhírről szóló megosztás(ok) “létjogosultságának” igazolása.
Az All Facebook kora szombati mérése szerint (napfordulókor, gondolom) 2 187 519 rajongója volt Amy Winehouse-nak, az elmúlt egy hónapban alig 91 ezerrel lett több. A halálhír után nem sokkal, 19:17-kor 2 millió 236 ezernél tartott az oldal, este 8-ra pedig már 2 millió 290 ezer körül járt.
Saját magamat nem tudom elképzelni, amint épp így viselkedek, de a Facebook világának egy nagyon is létező jelenségéről van szó, ez egyértelműen látszik.
Olyat teszek, amilyet emlékeim szerint ezen a blogon még sosem tettem: egy jelenleg kizárólag nyomtatott formában elérhető dolgot ajánlok. De nagy örömmel teszem, hiszen arról van szó, hogy megjelent (első) tanulmányom, a Médiakutató című médiaelméleti folyóirat 2011/2. (nyári) számában. A weben általában 3-4 hónapos csúszással teszik elérhetővé az anyagokat, idővel belinkelem majd. [Közben eltelt az idő, itt a link.] Akit már most érdekel, annak pedig irány az alábbi bevezető, majd egy nagyobb újságárus.
A “lájkolás” (tetszikelés) kifejezés már régen beépült a magyar társadalom szókincsébe, és ahogy egyre természetesebbé válik a közösségi web használata, úgy jelenik meg ezen a színtéren is az ebből a szempontból leginkább választópolgárként meghatározható magánszemélyek és a politikai erők közeledése. Bár az utóbbi szereplők üzeneteinek eljuttatásához a közösségi weben leginkább személyre szabható módon a magánszemélyek hozzájárulása is kell, természetesen a politika szereplői is sokat kell tegyenek azért, hogy a választópolgárok felfigyeljenek rájuk, netán mindennapi online aktivitásuk követőjévé váljanak. Írásomban a magyar politikai erők közösségiweb-használatának témáját járom körül, rámutatva a lehetőségekre és a hazai valóságra is.
Egyre több a Google+ vs. Facebook témát feldolgozó kép, gondoltam, hogy egy albumba szedve gyűjtöm őket. Aki tud ezek mellé mást is, jelezheti a hozzászólások között. Azt pedig én jelezném – a kommentes flame-elést megelőzvén –, hogy bár mindben van igazság, ezek elsősorban vicces képek, tehát nem arról szólnak, hogy holnap törölni kellene a facebookos profilt.
Az talán már a szolgáltatást eddig nem használóknak sem új, hogy a Google+ alapjait a körök jelentik. Gondoltam, megosztom veletek, hogy először hogyan kezdtem el felépíteni a dolgot, aztán az első tapasztalatok után, az egészet jobban átgondolva milyen megoldásra tértem át.
Először az Google által hangoztatott “ahogyan ezt a való életben is tennéd” elv alapján rendeztem az embereket: család, barátok, (személyes) ismerősök, illetve követettek, ez utóbbiba kerültek azok, akikkel személyesen még nem találkoztam, de innen-onnan, leginkább Twitterről ismerem őket. Na, ez az, amiről hamarosan kiderült, hogy teljes tévút. Ugyanis a személyes ismerőseim közt vannak olyanok, akiknek nem szívesen olvasom mindenféle bejegyzését – a Google jelmondatát átfordítva: ahogy a való életben sem -, viszont rengetegen vannak olyanok, akikkel offline még nem találkoztunk, mégis kíváncsi vagyok a legtöbb posztolásukra.
Szóval az új, inkább a tartalomfogyasztásra, mintsem a tartalommegosztásomra épülő stratégia szerint a család mellett két kört alakítottam ki, szerintem elég beszédes nevük van: olvasom és átfutom. Az előbbi fal van folyamatosan megnyitva, így a legfontosabbakról nem maradok le. Időnként pedig benézek az átfutósba, és a kör nevéhez méltóan szemezgetek az ottani megosztások közt. (Ezek mellett létrehoztam egy chat nevű kört is, de ezt csak akkor használom majd valamire, amikor megoldható lesz, hogy a kör tagjai mellett ne kandikáljanak be a Gtalk-partnerlistán lévők, vagy ez utóbbihoz lesz normális kezelő.)
Egy ideje már megvan szajmon facebookos számlálója, de mivel tegnap épp megemlítette, ezúton közkincsebbé teszem. Mellékelem az ő leírását, amelyik úgy szól, hogy a különböző Facebook social widgetek által mutatott számok nem egyszerűen a lájkok vagy megosztások számát jelölik, hanem egy aggregált számot mutatnak, melybe beleszámít az adott URL-re érkezett lájkok száma, a megosztások száma, és hogy hány komment érkezett ezekre a megosztásokra a Facebookon.
Magyar idő szerint 18:43-kor 
Az talán már a szolgáltatást eddig nem használóknak sem új, hogy a Google+