tsabeeka

Az elmúlt 12 órában csak az nem olvasott a Google Instant nevű, keresést forradalmasító megoldásról, aki nem volt gépközelben, így nem fejteném ki túl hosszan mibenlétét. Röviden: a Google ezután majd megpróbálja kitalálni, hogy mire is szeretnénk rákeresni – még azelőtt, hogy végiggépeltük volna a kifejezést – és rögtön meg is mutatja a feltételezett keresőkifejezésre adandó találatokat.

A valósidejű következtetett keresés érdekes már a számítógép előtt ülve is, de van egy terület, ahol méginkább forradalmi lehet: az újítás még ősszel megérkezik a kereső mobilos felületére is. Arra a mobilos felületre, ahol az asztali gépeken átlagosan 25 másodperc alatt kivitelezett Google-keresés még több időt vesz igénybe.

A mobilon végrehajtott műveletsor ideje már az első fázisban megnyúlik: amikor bevisszük a keresőkifejezést. Ez számítógépen átlagosan 9 másodperc alatt történik meg, de egy mobilon, például egy érintőkijelzőn,  jóval lassabban viszünk be szöveget, mint egy asztali-fizikai klaviatúrán. Így a mobil szegmensben még fontosabb, hogy a kijelző 3-4 megérintése után a Google már mutassa is az általa okosan megsejtett kifejezésre vonatkozó találatokat. Ezzel a további karakterek bevitelén túl a folyamat következő fázisát, a “search” gomb eltalálását is megspórolja nekünk, hiszen mindenféle parancs nélkül tudja, hogy keresni szeretnénk. (Elvégre mi másért is mennénk egy keresőre, logikus.)

Nem véletlen, hogy a Google mostani újításának egyik összetevője, a prediktív szövegbevitel is mobilokon terjedt el, így aligha kockáztatok nagyot azzal a kijelentéssel, hogy szerintem a mobilján kereső felhasználó lesz a Google Instant egyik legnagyobb nyertese.

Használok néhány 100 kb alatti alkalmazást, melyek rácáfolnak arra, amit a telepítőfájl mérete láttán gondolhatnánk róluk.

Az egyik legfontosabb alkalmazás csak éppen-éppen fért be a mezőnybe a maga 95.45 kB-os méretével. A Green Powerrel az akkumulátor üzemidejét optimalizálhatjuk. Erre a célra korábban a JuiceDefendert használtam, de az a WiFi kezelését például csak fizetős változatban engedi, ráadásul elkezdett rendetlenkedni is: időnként kikapcsolta magát, így pedig nincs túl sok értelme. Szóval feature-ből eggyel kevesebb, bugból pedig eggyel több volt benne annál, mint ami nekem kellett, úgyhogy váltottam a Green Powerre. Ebben beállíthatjuk, hogy kezelje-e a WiFi-t és/vagy a 3G-t, melyik mennyi szünet után és mennyi időre legyen aktív. Vannak finomhangolási lehetőségek is, úgyhogy igazán nem lehet panaszunk rá, ingyen meg végképp ajándék.

A számomra második legfontosabb, a méret-ár-érték arányát tekintve viszont abszolút első app az Auto Ring. Rengeteg olyan helyzet van (pl. alvás), amikor bár lenémítjuk a telefonom, szeretnénk, ha néhány ember akkor is el tudna érni. No, éppen erre jó ez az alkalmazás, és nem is akárhogy, a fejlesztő tényleg mindenre gondolt. Beállíthatjuk például, hogy az alapból a bármikor kicsöngő listára pakolt hívók csak akkor csörögjenek ki, ha 5 percen belül már másodjára próbálnak meg elérni. Ez a “MISSED mode”, melyben természetesen mindkét érték – a perc és a hívásszám is – változtatható. A beállítások alkalmazhatók rezgő módra is, illetve azt is megadhatjuk, hogy a VIP listán lévő embereknek csak a hívásai, vagy az üzenetei is csipogjanak-e mindig. Számomra ez egy tipikus 5 csillagos alkalmazás.

Nem annyira hasznos, viszont 39 kB-os méretéhez képest igen szórakoztató (és addiktív) játék a ThrottleCopter. A kijelző megérintésével tudjuk szabályozni egy előre haladó helikopter magasságát, a pályán pedig hol lentebb, hol fentebb található egy akadály.

A teljes játék lényege ennyi, illetve még egy extra: a népakarat hatására a fejlesztő pakolt bele egy nagy közös highscore táblát is, úgyhogy összemérhetjük saját türelmünket másokéval. Ehhez egy másik alkalmazás, a ScoreNinja telepítésére lesz szükségünk, de egyébként csak önmagunk legjobbjával versenyezve is izgalmas a játék.

Coloroid

A másik apró, de jó játék az 55 kB-os Coloroid. Ez egy színes területfoglalós app, amelyben a bal fölső sarokban kezdünk, a játéktér négyzetei pedig 6 színű mozaikot alkotnak. Ha kiválasztjuk a kéket, akkor az aktív területünkkel közvetlenül érintkező kék négyzeteket elfoglaljuk. Így kell szépen sorban menni, amíg a miénk nem lesz az egész tábla. Minden táblának van egy adott értéke, maximum ennyi lépésben kell teljesítenünk a feladatot.

A végére jöjjön egy progi, ami mindent visz. Mármint a szó legszorosabb értelmében: az 91 kB-os telepítővel rendelkező Advanced Task Killerrel arról gondoskodhatunk, hogy csak az az alkalmazás fusson, amelyik épp akkor hasznos. Ez nem csak a rendszeretőknek jó, hiszen kevesebb alkalmazás kevésbé terheli le a telefont, így tovább bírja egy töltéssel az akkumulátor is.

Magyarországról (trükközések nélkül) jelenleg csak az ingyenes alkalmazások érhetők el az Android Marketen. Bár teljesen nyilvánvaló, hogy nem vagyunk/leszünk a 10 millió androidos országa, a platform népszerűségének mindenképp jót tenne, ha a fizetős, azaz a komolyabb appok is elérhetők lennének.

Miközben már az iOS is elérhető magyar nyelven, a Google még angolul sem engedi nekünk a fizetős mobilszoftvereket a Marketen. Pedig nem kerülne túl sok munkába, hiszen a kártyás fizetés lehetősége éppen annyira elérhető technikailag itthonról, mint bárhol máshol.

Szóval e helyzet ellen indított néhány lelkes magyar Android-rajongó egy oldalt a Facebookon, melynek célja a Google figyelmének felhívása arra, hogy rengetegen akadnak Magyarországon (és Közép-Kelet Európában) akik szívesen vásárolnának alkalmazásokat az Android Marketben, ha az elérhető lenne nálunk is.

Fogalmam sincs, hogy egy maximum pár ezer kedvelőre számító oldal mekkora üzenet a Google-nek (bár néhány tippem azért lenne), viszont egy lájkolást mindenképpen megér a próbálkozás. Hajrá!

Két érdekes adatot is olvastam mostanában az Amazon háza tájáról, melyek sajátos módon függnek össze. Az egyik szerint az Amazonnál az elmúlt 3 hónapban 100 eladott keményfedeles papírkönyvre már 143 e-könyves eladás jutott. Ami az elektronikus könyveknek igazán hiányzik, az ezzel együtt is az áttörés. Hosszú ideje olvashatunk megannyi eszközön, de az e-könyvek világviszonylatban szerény eladásaiból jól látszik, hogy sem a kiadók, sem az olvasók nem ebben gondolkoznak még.

Talán az iPad beindítja a bizniszt – sokan legalábbis az Apple táblagépétől remélik az e-olvasás népszerűsítését. Mindezt többek közt arra alapozzák, hogy az első napon 250 ezer, az első hónapban pedig 1.5 milliónyi e-könyvet töltöttek le az iPad-júzerek az iBookstore-ból.

Szintén javíthatja az e-könyvek esélyeit az, hogy az okostelefonok terjedésével szaporodnak a mobilos e-könyvolvasó alkalmazások használói is. Én magam eddig 2 könyvet olvastam el mobilon, és hát nem volt a legnagyobb élmény. De egy 4-4.3 colos kijelzőjű telefon már valóban és érezhetően nincs is annyira messze az 5 colos e-könyvolvasóktól, ez pedig az elektronikus olvasásnak, azon belül pedig a mobilosnak kedvez.

A másik érdekesség szintén a mobilokkal kapcsolatos, de nem az olvasásról, hanem a vásárlásról szól. Az Amazont megálmodó és vezető Jef Bezos biztosan örül neki: vásárlóik éves szinten már 1 milliárd dollár értékben rendelnek tőlük mobilról. Jelenleg az iOS-en, az Androidon és a BlackBerry oprendszeren alapuló készülékeket jelentik, azaz nagyon nagy részben telefonokat, kisebb részben pedig az iPadet és az iPod touch médialejátszót. A tartalomfogyasztás mellett tehát szépen lassan a kereskedelmi értelemben vett fogyasztás eszközévé is válik a mobilunk. Ebben az esetben nem a hagyományos m-payment formájában, hanem a vásárlás egész folyamata – a nézelődéstől a fizetésig – megjelenik egyetlen programon belül.

Itthon – tudtommal – két majdnem hasonló mobilos app létezik, de vásárlásra egyik sem jó, csak árak összehasonlítására. Az egyik az Olcsóbbat, a másik pedig az Árukereső. Kíváncsi vagyok, a hazai piac szereplői közül ki fog kijönni elsőként mobilshoppal. A most fennálló helyzetből kiindulva az Extreme Digitalra tippelnék, de ez persze inkább csak amolyan vakon lövöldözés, mintsem megalapozott jóslat.

A T-Mobile és a Telenor világában egyre kevesebbszer gondolunk arra az időszakra, amikor a két legnagyobb magyar mobilszolgáltató egyikének sem ez volt a neve. A legnagyobb például 2002-2003 környékén még javában a Lighthouse Family High-jával hódított. Westel – a Kapcsolat.

A Telenor nemhogy Pannon, hanem még Pannon GSM néven tette le az asztalra a magyar mobilszolgáltatók reklámjai közül az egyik legemlékezetesebbet. Eső, csók és persze: Pannon GSM – Az élvonal.

Idővel berobbant az új szolgáltató is, melynek megjelenését hatalmas bevezetőkampány kísérte. Emlékszem, a nyitóestén minden valamirevaló magyar csatorna főműsoridejének minden egyes reklámblokkjában leadták ezt a szpotot, melynek hangulata, zenéje telitalálat, még mindig belebizsergek, amikor megnézem. A reklám végén pedig a kedves női “Te hangod” után elemi erővel becsapódva halljuk a piacon feltűnő új nevet: Vodafone.

A múlt szerdai abszurd áras telenoros HTC Desire-ről szóló posztomat belinkeltem a Telenor Facebook oldalán, remélve, hogy ha már a Twitteren nem reagáltak rá, akkor itt valamiféle (vicces, netán önironikus) választ adnak. Nos, a Telenor közösségi médiás hozzáállása, azt hiszem, egy időre leszerepelt előttem. Íme a tökéletes mellébeszélés.

Szóval 4 nap alatt összesen ennyire futotta tőlük. Nem tudom, hogy a online community manager bénázik, vagy egyszerűen ennyit enged neki a Telenor, mindenesetre az érintettek figyelmébe ajánlom (például) a Karmamedia vonatkozó ebookját, abból talán rájönnek, hogy hiába blogol a vezérigazgató, ha egy ilyen egyszerű kérdésre még csak rossz választ sem tudnak adni, hanem inkább kétszer is kikerülik a válaszadást. Lehetett volna valami beszerzési áras vagy árpolitikás bullshit, ha nincs vállalhatóbb indoklás a 190 ezres árra.

Időközben azért van némi fejlemény, megjelent a Vodánál a Desire. Kártyásan 110 ezer forint. Remélem, most a Telenornál is nevetnek az árképzésért felelősök. Mert ez így már tényleg elég vicces.

Csak tisztelni tudom Steve Jobs munkásságát, értve ezt nem csak általánosságban, a Pixarra vagy az Apple-re, hanem kifejezetten a mobiliparra is. Az iPhone felpezsdítette a Nokia által uralt teret, olyan élményt hozott az okostelefonokba, ami valóban új keretek közé helyezte az egész piacot. Lehet kritizálni az iPhone-t (ahogy minden mást is), de attól még a tény tény marad.

Ezt önmagában az még egyáltalán nem ássa alá az, hogy úgy tűnik, konstrukciós hibák vannak az új Apple-mobilban. A kijelző mellett az antenna is rendetlenkedik. Ez utóbbi ugye elég komoly gondot jelent, hiszen a kézbevétellel megszakadó hívás még igen nagy jóindulattal sem nevezhető apró bosszúságnak. De úgyis megoldja valahogy az Apple.

Amivel viszont önmaga paródiájává vált Steve Jobs, az az egyre többek által jelzett antennás problémára adott válasza. Az e-mail írója azt firtatta, hogy tervezi-e az Apple annak a hibának a javítását, amely miatt a készülék oldalának megfogása a térerő teljes elvesztését okozza.

Just avoid holding it that way.

Szóval, úgy tűnik, az Apple szó szerint megváltoztatná a mobilozási szokásainkat, egészen odáig, hogy hogyan tartjuk beszélgetés közben a telefont. Nem a tervező rontott, hanem a felhasználó a hülye – tanulja csak meg, hogy egy iPhone-t nem lehet ám ugyanúgy megfogni, ahogy az összes többi mobilt. Mindenki érdekében reméljük, hogy a válasz csak indulatból jött, a háttérben pedig már javában dúl a polgárháború zajlik az újratervezés.

“A Telenornál tudjuk, hogy jó készüléket keresel kedvező áron.” Ez az a reklámmondat, amit még anélkül is kikérek magamnak, hogy a cég ügyfele lennék. A készülékek beárazása sajátos, hazai algoritmust követ, amelyre most nem térnék ki, a Mobilarenán részletes fejtegetés olvasható a szolgáltatók logikájáról. Ez azonban semmilyen formában nem magyarázat a következőre.

Szóval itt van nekünk ez a drága jó Telenor, amelyik még ki is emeli, hogy jó készülékeket ad kedvező áron. Ennek ellenére a HTC Desire-nél a következőt találhatjuk az árlistában.

Nem elírás, kártyás csomagban 190 800 forintot kell kifizetni a készülékért. Ehhez képest kártyafüggetlenül már 116 ezer forintért beszerezhető, de 141 ezer forintnál többért sehol sem láttam. Mondjuk tehát, hogy 130 ezer a független átlagára, amin már nyilván van egy nagyker- és egy kisker-haszon is. Illetve tegyük hozzá, hogy a Telenor nem annyiért veszi meg a több (tíz)ezres tételben rendelt készülékeket, mint a maga 1000 darabját a kovácsnagyker kft.

Hadd tegyem már fel ezúton a kérdést: mégis mi kerül a Telenornál plusz 60 ezer forintba? Ők a hülyék vagy minket néznek annak?

Az Android rendszerrel kapcsolatban eddig 3 komoly akadály állt a szolgáltatóhoz beballagó átlagmobilos útjában.

• nincs igazán választék, csak 1-2 (kifejezetten drága) modell
• nincs olcsó Android, még akkor sem, ha az alacsonyabb árért cserébe 2 év hűséget vállalna az ügyfél
• nőies/csajos Android egyáltalán nincs a hazai piacon

Az utóbbi hetekben nagy volt a mozgolódás a szolgáltatóknál, sorra jelennek meg náluk is az androidos mobilok. Összeszámoltam, jelenleg az alábbi 10 androidos telefon érhető el a szolgáltatók kínálatában.

• 3 HTC (Desire, Hero, Legend)
• 1 LG (GW620)
• 1 Motorola (MILESTONE)
• 1 Samsung (i5700 Galaxy Spica)
• 2 Sony Ericsson (Xperia X10 és Xperia X10 mini)
• 2 T-Mobile sajátmárkás (Pulse és Pulse mini)

Választék terén tehát egyre kevesebb okunk lehet panaszra. De elhárult a másik két akadály is. Múlt héten a T-Mobile behozta a Sony Ericsson Xperia X10 minit, most pedig a T-Mobile Pulse minit. Az X10 mini szerintem kifejezetten nőies tud lenni, tipikusan az a mobilt, amit nagyobb kockázat nélkül megvehet az ember ajándékba családja nőnemű tagjainak. A T kínálatában jelenleg csak fekete színben van, de az XXL GSM-nél már 5 színben elérhető. Megjelenése egyébként fekete színben is – többek között a mérete miatt is – megnyerő lehet a nő(i táská)k számára. Úgyhogy van egy női Androidunk, de az ár szempontjából ez még mindig csak a középkategória (2 évvel 55 ezer forint, függetlenül húzósabb, 90 ezer).

Ma viszont megjelent a T-Mobile Pulse mini, ami után már igazán nem mondhatja senki, hogy nem lehet ma Magyarországon olcsó Androidot beszerezni. A telefon 2 éves előfizetéssel 30 ezer forintba kerül, ennyiért pedig nemhogy új Androidot, de egyáltalán okostelefont sem nagyon láthattunk a hazai szolgáltatók kínálatában. Egyébként nem is túl gyenge készülékről van szó: 528 MHz-es proci, 256 MB RAM, 3.2 megapixeles kamera, WiFi, 3G, GPS, Android 2.1 (várhatóan később 2.2 frissítéssel). És akkor már csak mellékesen említem meg, mert a webshopból jelenleg kifogyott a “sima” Pulse, amelyik múltkor kapta meg a 2.1-es szoftvert, az árlistán pedig 20 ezer forint szerepel mellette.

Helló Magyarország, helló Android!

Alighanem az Android Marketen fellelhető egyik legjobb ingyenes multiplayer akciójátékra sikerült bukkanjak. A Cestos egyedül játszva nem lenne túl érdekes, de az egyszerű labdás játékba komoly pluszt visz a tudat: a világ másik végén most valaki ugyanazon a pályán húzogatja az ujját.

Több játékmód is elérhető, ezekről szerintem a fejlesztők oldalán lévő képek sokat elmondanak. Minden játékmódban van lehetőség a fejlődésre: a teljesítményünkért járó pontokat gyűjtögetve szintlépéskor egyre jobban feldíszíthetjük avatarunkat. Regisztrálni egyébként nem kell, csak megadni a nickünket, aztán indulhat a buli.

A játék előnye, hogy egy menet – ha ügyesek és szerencsések vagyunk – 2-3 perc alatt is lemehet, így akár egy hosszabbnak ígérkező sorban állás közben is múlathatjuk vele az időt. A hátránya most még az, hogy a játékosok zöme nem a környékünkről kerül ki, így éjszaka, magyar idő szerint 2 óra körül indul be igazán a pörgés: ilyenkor vannak fenn sokan, ilyenkor kapunk gyorsan játékot szinte bármely módban. Ezen mondjuk könnyen tudunk változtatni: sokan játszunk itthonról is.

A Cestos Androidon és iPhone-on érhető el, de a fejlesztők már előkészültek az iPhone-verzióra, szerintem pár hét kérdése a megjelenés. [Időközben ez már meg is történt.] Természetesen cross-platform lesz a játék, azaz mindenki játszhat mindenkivel.

Ha ezt a posztot az androidos mobilodról olvastad, már indíthatod is a letöltést.