mobil

A Google majd megcsinálja

| kategória: mobil | téma: , |

A modulokból összelegózható telefon nem új ötlet, többen próbálkoztak már vele koncepció szintjén, illetve az izraeli Modu gyártani is kezdte, de hiába. A probléma minden esetben az volt, hogy a koncepció egyben a vállalat fejlődésének gátját is jelentette: csinálunk egy telefont, amiből mindenki csak egyszer vesz majd. Oda a profitlehetőség, ha egy jobb kijelzőért cserébe a felhasználó nem vesz új mobilt, csak egy jobb kijelzőt.

A modulos mobilok piacára a Modu-szabadalmak felvásárlásával már 2011-be belépett, tegnap pedig új irányt is bejelentő Google esetében kicsit más a helyzet. A Google-t már az Android esetében sem egészen az érdekli, hogy sok androidos készüléket vegyenek az emberek, hanem az, hogy sok androidos ember legyen. Nem szójáték ez, hanem éppen a lényeg: ha valaki egy mobiljuk vásárlásával kapun belül kerül – vesz egyetlen ilyen telefont -, onnantól kezdve a Google-nek mindegy, hogy évente, kétévente vagy ötévente cseréli – lényeg, hogy használja.

A Google haszna ugyanis sosem a mobilon van, azt akár veszteséggel is adhatják. A Google pénze abból van, hogy a telefonokon előtelepítve érkeznek saját szolgáltatásai, amikben aztán ott vannak a hirdetések.

Ez a lehető legjobb hír a moduláris mobil jövőjének: az ötlet most egy olyan gyártóval találkozott, akinek jobban érdeke, hogy minél kisebb befektetéssel a platformján maradj, minthogy minél több új telefont vegyél.

3 érdekes módszer induló appok hájpolásához

| kategória: marketing/pr, mobil | téma: |

A hagyományos megoldások mellett az utóbbi időben találkoztam néhány érdekes módszerrel, melyekkel szerintem hatásosan lehet növelni egy (hamarosan) induló alkalmazás körüli markegingerőt.

Csinálj várólistát – Legnagyobb visszhanggal a Mailbox app készítői alkalmazták ezt a módszert. Az alkalmazást bárki letöltheti, a mögötte lévő szolgáltatásra azonban várólista van, és az app csak onnantól használható, ha sorrakerül az ember. A nyilvánvaló technikai előnyön (nincs váratlan szerverterhelés) kívül ez erősítheti az exkluzivitás érzését, és egy aktuálisan lényegében használhatatlan appnál is eléri, hogy időnként megnyissa az ember, hogy ránézzen, mennyien is állnak még a sorban előtte. A lényeg tehát nem csak a várólista megléte, hanem az is, hogy a felhasználó ráláthasson az aktuális helyzetre. Az emberek szeretnek jó dolgokig visszaszámolni. Viszont türelmetlenek is, tehát érdemes úgy belőni a dolgot, hogy ne kelljen több hétig várni a használi jogra.

Adj időmágnest a felhasználók kezébe – Biztos más is alkalmazta már, én egy erdélyi digitális ügynökség mozis appjánál találkoztam az időmágnesnek nevezhető módszerrel. Movietrap alkalmazásuk megjelenésére kitűztek egy megjelenési időpontot (nap, óra), aztán azt mondták, hogy mindenki, aki honlapjukon feliratkozik, hogy értesítést kapjon az indulásról, 60 másodperccel közelebb hozza azt. A hírleveles feliratkozás ízlés szerint cserélhető facebookos rajongásra, netán a két érték kombinálható. Itt is fontos a folyamatos visszajelzés: a felhasználók bármikor megnézhessék a pillanatnyi állást.

Előjogok – Ezzel még nem találkoztam appnál, de ha egy kritikus tömeg, mondjuk pár (tíz)ezer felhasználó elérése a cél az induláshoz, akkor szerintem érdemes lehet előjogokat ígérni és adni nekik. Gondolok itt bizonyos funkciókra, amiket elsőként a leggyorsabban regisztrálók/letöltők kapnak meg, több tárhelyre vagy bármi, az app használatával összefüggő kedvezményre.

A három módszer szerintem nem csak alkalmazások megjelentetésekor lehet hasznos, hanem már meglévő appok esetében egy-egy új funkció élesítésekor is be lehet vetni őket. Önmagukban persze semmire nem jók, kell melléjük egy jó app is.

Ajánlott olvasmány
Hogyan uraljuk az App Store-t? – néhány alapvető tipp a Draw Something fejlesztőitől

Bölcsészek + mobilok az egyetemen. Miért éri meg?

| kategória: mobil | téma: , , | 1 komment

A kérdés nem a címadás kedvéért születő saját találmány, rendszeresen felteszik nekem azok, akiknek beszélek az SZTE-BTK-n 2011 szeptemberében indított mobilkommunikációs kurzusokról. Amiknek egyébként pont annyi értelme van, mint amennyit az órákra beülő hallgatók szánnak nekik.

Fontos ügynek tekintem a mobilkommunikációs ismeretek bölcsészek közti terjesztését, de tisztában vagyok a valósággal: jól jön ez a pár kredit, miközben a bevezető jellegű kurzusok teljesítéséért egyáltalán nem kell megszakadni – sokan csak ezért veszik fel. Aztán vannak olyanok is, akiknek pont nincs akkor órájuk, közel is laknak a kurzus helyszínéhez – gondolják, miért ne.

A másik oldalt, az oktatókat vizsgálva, vannak a bölcsészkaron belül (a média tanszéken szerencsére kívül) azok, akik ez-meg-mi-a-faszom tekintettel nézik, időnként pedig gáncsolják a nem klasszikus bölcsészettudományi kurzusokat.

Aztán jön Ricsi – és jönnek a ricsik -, aki ellátogat a mobilos előadássorozatra, egy picit jobban belemélyed a témába a szemináriumon, és annyira megtetszik neki a terület, hogy kommunikáció szakos bölcsészként nyáron elkezdi megtanulni az iOS-re fejlesztés alapjait. Még ősszel jelentkezik, hogy a hírolvasási trendekről szeretne szakdolgozatot írni, és nem mellesleg csinálna is egy egyszerű hírolvasó appot a szaktársai által működtetett ArtsOnline hírszájthoz. Az app ma megjelent az App Store-ban. Töltsétek le, nézzegessétek, írjatok neki észrevételeket, hogy tovább csiszolgathassa az alkalmazást, később pedig komplexebb, még jobb appokat is csinálhasson.

2013. május 3., ezt a dátumot pedig megjegyzem.

Ezért éri meg.

3 dolog, amit nem szeretek az iPhone-ban

| kategória: mobil | téma: | 5 komment

Korábban írtam már négy iPhone-pozitív dologról, angelday három iPhone-negatív észrevétele után pedig eszembe jutott, hogy hever nekem összeírva két kifejezetten zavaró dolog. Ezekhez csaptam még egy harmadikat, eredmény alább.

Hívás közben (értsd: amikor hívnak, de még nem veszed fel, mondjuk azért, mert nem akarod felvenni) nem lehet kilépni a hívóképernyöből. Ez azt jelenti, hogy ha éppen csinálok a mobilon valamit, majd valaki felhív, akit sem kinyomni, sem felvenni nem akarok, addig nem tudom folytatni az eredeti tevékenységemet, amíg a másik fél le nem teszi. (Ami most vicces, hogy ez arról jutott eszembe, hogy az imén megtörtént, majd amikor elekzdtem ezt bejegyzetelni mobilra, két ilyen hívás miatt a pár sor leírása alatt fél-fél perces kényszerszünetet kellett tartanom.)

A “Ne zavarj” funkció az iOS 6 újításai közül az egyik legjobban várt volt. Aztán mikor megjelent, kipróbáltam, aztán azóta nem használom. A telefon ugyanis nem némán tartja (és grafikusan is elrejti) a nem kívánt bejövő hívást, hanem egy fél csengés után foglaltra nyomja. Lehet, hogy valakinek ez tök jó, nekem nem tetszik, kapcsolgatni pedig sajnos nem lehet.

Egy mappába csak 12 appot lehet tenni. Ha jól sejtem, ennek az az értelme, hogy az idiótább felhasználók ne tudjanak beláthatatlan mennyiségű alkalmazást felejteni egy-egy ritkán megnyitott mappában, aztán szidni az Apple-t, hogy kevés a hely a telefonon. Szóval értem, ezzel együtt nem tetszik. Javaslatom: kössék IQ-teszthez a korlátozás feloldását, hátha átmegyek.

A pornó és a macskák uralják a világot? – 6 dolog, amire rámutatott a Vine

| kategória: mobil, szociál | téma: , , |

A Twitter nemrég indította el Vine névre hallgató videómegosztó alkalmazását/szolgáltatását. A népszerűségéről egyelőre nincsenek adatok, de a BBC közölt egy érdekes cikket arról, mire is mutatott rá a Vine. (Az egyik pontjukat sajátra cseréltem.)

  1. A stop-motion animáció még mindig népszerű. Nem elég, hogy a vine-os videók rövidek, az app a videó rögzítése közben a Vine szinte biztatja a felhasználót, hogy stop-motion technikát használjon, három részletben vegye fel a dolgokat. Ez egyrészt maga a stop-motion, másrészt sokkal inkább elvisz egy-egy rövid történet elmesélése felé, mintha egy egybefüggő 6 másodpercet látnánk.
  2. Van értelme 6 másodperces hirdetéssel próbálkozni. A General Electric és a Gap ügynöksége is kipróbálta, és bár érezhetően első próbálkozásokról van szó, szerintem az már látszik belőlük, hogy nem lehetetlen egy-egy jól eltalált 6 másodpercből viral vine-t csinálni.
  3. Az emberek inkább cselekednek, mintsem beszélnek. A vine-os videók többségén nem 6 másodperces megmondások vannak, a felhasználók leginkább (többé-kevésbé) kreatív módon feldolgozzák, ami a szemük elé kerül.
  4. A korlátok remekül marketingelhetők. A 6 másodperces egy olyan hívószónak bizonyult, ami felkelti az emberek figyelmét a hírekben.
  5. A korlátok kellenek. A Twitter indulásakor még sokan fanyalogtak, hogy mi értelme van 140 karakterre korlátozni valamit, miközben a mögöttes technológia ezt egyáltalán nem igényelné, a Vine-nál már kevesebb ilyen hangot lehetett hallani. A keret pedig kifejezetten jót tesz a tartalomnak. A korlátozás mennyiségéről lehet vitatkozni, de minőségileg szerintem egyértelmű, hogy az ilyesmi jót tesz a tartalomnak.
  6. A macskakontent és a pornó az internet minden szegletében fontos téma. Így van.

(A világot egyébként a kutyák uralják, ezt mindenki tudja.)