Míg itthon biztonsági játékot játszanak a szolgáltatók – ennek miértjéről érdemes elolvasni a Mobilarena írását -, azaz inkább a telefont adják drágábban, de cserébe egy átlagos előfizetőtől nem várják drága tarifák bevállalását, addig az USA-ban (és még sok országban) máshogy működik a logika. A telefonokat agyonkedvezményezik (lásd pl. a T-Mobile USA árait), 20 ezer forintért már komolyabbakat is lehet venni, az átlagos tarifák viszont magasabbak. Cserébe viszont gyakran korlátlanok. Aztán mindenki annyit használ el, amennyit akar.
Az amerikai T marketinges vezetője szerint ez így nem a legjobb a szolgáltatóknak. Cole Brodman szerencsétlennek tartja, hogy az ügyfelek így nem érzik a telefonok értékét. A történet úgy kerek, ha tudjuk, hogy az USA-ban a T-Mobile csak a negyedik szolgáltató, így nyilván jobban szeretne kaszálni minél előbb, már a készülék megvételekor, hiszen 33 millió előfizető havidíjából jóval kevesebb pénz folyik be, mint a 100+ millió ügyfeles Verizonnál vagy AT&T-nél. Csakhogy Brodman szerint (is) az ember úgy működik, hogy inkább legyen a mobil ára alacsonyabb, a magasabb tarifát meg aztán ráér havonta fizetni. Ezért tolná az ottani versenyt inkább az itthon talán általánosabb “drágább készülék, alacsonyabb havidíj” irányba.
Nem vagyok szolgáltató, de én is szerencsésebbnek tartom a drágább mobil, cserébe minél alacsonyabb havidíj kombót. Egyrészt az összes befizetett forint, mondjuk 2 éves távlatban, általában kevesebbre jön ki. Másrészt szeretek inkább azért fizetni, amit valóban veszek: a telefonért a telefon árát, a szolgáltatásért pedig a szolgáltatás díját.
Bár korábban a cég első tabletjeként került a pletykákba a Google Play, végül nem hardver lett, hanem az Android Market és az Android köré épített tartalomszolgáltatások gyűjtőneve, avagy a Google iTunes-a. Ez utóbbi meghatározás áll legközelebb a valósághoz, hiszen a play egyértelműen az Apple által meghatározott irányba mozdult el, és hát ugyanazt is tudja, mint az iTunes: alkalmazásokat, filmeket, zenéket és könyveket vehetünk/tölthetünk innen. A fő különbség az, hogy nincs asztali kliens, a Google Play, ahogy a cég összes szolgáltatása, webes felületre épül.
Az átállás viszonylag váratlan volt, egy gyors bejelentés után az elmúlt órákban minden lezajlott, a weben már él a Play, az Android 2.2+ rendszerű készülékeken pedig a következő napokban aktiválódik az újítás. Magyarországon teljes valójában csak a volt Android Market alkalmazásait és játékait érhetjük el, a zenéket, filmeket és e-könyveket itthon továbbra sem játszhatjuk. (A könyvekre vonatkoztatva egyébként elég furcsa ez a play név.)
Ugyanitt emlékeztetnék rá, hogy a hírek szerint az Apple még idén felturbózza az App Store-t, állítólag a nemrég megvett Chomp használásával.
Alább egy szerintem igen érdekes grafikon a Flurry-től. Zölddel az USA-béli hirdetési pénzek egyes médiatípusokban elköltött aránya látható, kékkel pedig az amerikai felhasználók médiafogyasztási idejének lebontása. A tévé és a rádió esetében kb. szintben vannak az oszlopok, a webnél sem igazán durva a különbség. A print viszont nagyon durván túl van súlyozva, a mobilnál pedig még nagyobb mértékben ez a helyzet, csak fordítva.
Az abszurdnak tűnő helyzet élét némiképp tompítja az egyes felületek reklámképessége, tehát az, hogy mennyire alakultak már ki működő módszerek, technikák, felületek. Mobil eszközökön például egyelőre kevés az igazán jó próbálkozás.
Nem lehet túlhangsúlyozni az ötlet és az egyszerűség szerepét az alkalmazásokban. Most éppen az iPhone-os Clear kapcsán jutott eszembe. Itt van ez az app, amelyről nem tudom, hogy mennyibe kerül összehozni, de abban biztos vagyok, hogy a belefektetett dolgok jelentős hányada áll az alapötletből, illetve annak minél finomabb kimunkálásából, nem pedig eszement nagy fejlesztésről van szó.
És hogy ez miért érdekes: 9 nap alatt 350 ezer Clear-letöltést sikerült összehozniuk a fejlesztőknek, ami 0.79 eurós árral számolva, az Apple részét levonva, kb. 55 millió forint bevételt jelent. Még egyszer: az első 9 napban. Úgy, hogy az App Store egyébként tele van todo alkalmazásokkal. Megnézték őket, aztán elkezdték megkérdőjelezni minden egyes elem szükségességét: valóban feltétlenül szükséges-e bele? Ahogy a Guardian blogjának nyilatkozták: az alkalmazásban mindennek meg kellett küzdenie a helyéért, mindent elhagytak belőle (időzítést, ezt-azt kapcsoló ikonokat, mindent), amelynek hiánya nem sérti az alapvető funkcionalitást – felírni és késznek jelölni a tennivalókat. (Még a hatalmas költségvetéssel készülő appok jelentős része is valószínűleg ezen a ponton, a túlbonyolítottságon bukik.)
A Clear egyébként már az első napon nagyon jól teljesített, több országban is az App Store letöltési listájának élére ugrott. Ennek egyik fontos okozója a megjelenés előtt pár héttel publikált, hatásos videó volt, amely egyébként 814 ezer megtekintésnél jár.
Esetleges új funkciókról egyelőre nem nyilatkoznak a fejlesztők – már ha lehet egyáltalán a minimalizmus megtörése nélkül dúsítani az appon – , csak azt árulták el, hogy érkezik majd iPad és Mac verzió is. Még az Android és Windows Phone platformokat sem vetették el, de már csak a számokból is érthető módon elsősorban az iOS-re és OS X-re koncentrálnak.
Sok hasznos felhasználói és piaci statisztika helyett itt van néhány olyan szám/tény, amelyek inkább érdekesek lehetnek, mintsem hasznosak. Habár az elsőt például rögtön az alkalmazásfejlesztők figyelmébe ajánlom, ráugorhatnának valamilyen formában a speciális helyzetre.
Az amerikai felhasználók 87%-a használta már mobilját a fürdőben/wc-n. A megkérdezett férfiak 30, nők 20%-a nem jár mobilja nélkül fürdőbe.
Egy új-zélandi, de nagyságrendileg valószínűleg sok országban, így nálunk is érvényes kutatás szerint egy átlagos e-mailt a küldés után 48 órával olvas el a címzett, míg sms esetében ez az idő 4 perc. A 720-szoros különbség az okosmobilok terjedésével persze csökkenőben van, de azért érdemes figyelembe venni a mindennapi kommunikáció során.
A Nokia még a 2010-es MindTrek konferencián publikálta azt a kutatási eredményét, amely szerint naponta átlagosan 150 alkalommal nézünk rá mobilunkra. Ez 16 órányi ébrenléttel számolva átlagban 6.4 percenkénti csekkolást jelent.
Különböző szolgáltatókhoz tartozó ügyfelek Magyarországon 1997 áprilisa óta, míg Japánban 2011. június 13. óta tudnak sms-t küldeni egymásnak.
Oroszországban több mint 156%-os a mobilpenetráció, tehát egy emberre 1.5 mobil jut. (Itthon 117.1%.)
Bár korábban a cég első tabletjeként került a pletykákba a 
Nem lehet túlhangsúlyozni az ötlet és az egyszerűség szerepét az alkalmazásokban. Most éppen az iPhone-os 