Ezt a posztot azért írom, hogy ne kelljen többször elmagyarázni az “iPhone-ra és Androidra” kifejezés használatának okát, elég legyen csak belinkelni a bejegyzést.
Bár sokan keverik a gyártó / platform / konkrét telefon hármas tagjait, egyre többen vannak tisztában azzal, hogy az Android nem gyártó, az iPhone pedig nem oprációs rendszer. Ez utóbbi csoportba tartoznék én is. Igen, tiszta, hogy az egyik egy operációs rendszer, a másik pedig egy konkrét telefonszéria. Hogy szerintem miért használhatjuk mégis (például egy alkalmazás elérhetőségének megadásánál) az “iPhone-ra és Androidra” kifejezést?
Azért, mert ezek a nagy amerikai piacgazdaság, meg a kisebb magyar is már elég régóta márkákban, falusiasan szólva úgynevezett brandekben gondolkozik. A társadalom tagjai pedig például ezekre figyelnek, ezeket értik – már amelyiket. Az iOS jóval gyengébb brand, mint az iPhone.
Így bár tarkón csaphatnánk bárkit, amikor azt írja/mondja, hogy “iPhone-ra és Androidra”, de nem tesszük, mert nem vagyunk hülyék.
Két olyan dolgot csináltam meg az imént, ami korábban sosem mentek. Néhány havonta megpróbálkozok velük, meglepődtem, hogy most sikerültek.
Egyrészt elindítottam a 30 napos Amazon Prime próbatagságomat. A gyakorlatban ennek sajnos összesen annyi értelme van, hogy megtörtént, illetve ott díszeleg a felhasználói fiókom bal felső sarkában a Prime logo.
A prájmság elvileg azzal jár, hogy évi 79 dollár ellenében korlátlanul válogathatok a Prime rendszerbe bekerült filmek és tévésorozatok közül, valamint havonta egy könyvet leszedhetek a Kindle-re. (A könyvet bármeddig olvashatom, egy hónap múlva sem jár le, csak akkor már egy újabbat is letölthetek.) De a területi korlátozások java továbbra is érvényben van, hiszen a szolgáltatás keretében ingyen nézhető filmek közül többre is ráböktem, de mindre azt írta, hogy csak az USA területén nézhetném meg őket. A könyveknél is hasonló a helyzet, a három-négy kipróbál közül egyiknél sem látom az ingyenes letöltési lehetőséget.
A másik érdekesség az, hogy elkezdtem használni a korábbi tapasztalataim szerint itthonról szintén nem működő Amazon Cloud Playert. Egyelőre csak a saját zenék feltöltésére és mindenféle eszközökön hallgatására van mód, a vásárlás a fent említett területi korlátozás miatt nem működik, még a nulla dollárba kerülő zenéknél sem.
Gyakorlati haszna tehát egyelőre nagyon kevés van ezeknek a dolgoknak, viszont nyilvánvalóan nem véletlen sikerült most egyáltalán a regisztrációig eljutnom a fenti szolgáltatásokban. Úgy tűnik, a Kindle Fire nemzetközi rendelhetősége és az Amazon Appstore kinyitása is jóval túlmutat önmagán, azt jelzi, hogy az Amazon talán még idén szélesebbre tárja a kapuit a digitális tartalmak (könyvek, zenék és filmek) terén.
A hagyományos megoldások mellett az utóbbi időben találkoztam néhány érdekes módszerrel, melyekkel szerintem hatásosan lehet növelni egy (hamarosan) induló alkalmazás körüli markegingerőt.
Csinálj várólistát– Legnagyobb visszhanggal a Mailbox app készítői alkalmazták ezt a módszert. Az alkalmazást bárki letöltheti, a mögötte lévő szolgáltatásra azonban várólista van, és az app csak onnantól használható, ha sorrakerül az ember. A nyilvánvaló technikai előnyön (nincs váratlan szerverterhelés) kívül ez erősítheti az exkluzivitás érzését, és egy aktuálisan lényegében használhatatlan appnál is eléri, hogy időnként megnyissa az ember, hogy ránézzen, mennyien is állnak még a sorban előtte. A lényeg tehát nem csak a várólista megléte, hanem az is, hogy a felhasználó ráláthasson az aktuális helyzetre. Az emberek szeretnek jó dolgokig visszaszámolni. Viszont türelmetlenek is, tehát érdemes úgy belőni a dolgot, hogy ne kelljen több hétig várni a használi jogra.
Adj időmágnest a felhasználók kezébe – Biztos más is alkalmazta már, én egy erdélyi digitális ügynökség mozis appjánál találkoztam az időmágnesnek nevezhető módszerrel. Movietrap alkalmazásuk megjelenésére kitűztek egy megjelenési időpontot (nap, óra), aztán azt mondták, hogy mindenki, aki honlapjukon feliratkozik, hogy értesítést kapjon az indulásról, 60 másodperccel közelebb hozza azt. A hírleveles feliratkozás ízlés szerint cserélhető facebookos rajongásra, netán a két érték kombinálható. Itt is fontos a folyamatos visszajelzés: a felhasználók bármikor megnézhessék a pillanatnyi állást.
Előjogok – Ezzel még nem találkoztam appnál, de ha egy kritikus tömeg, mondjuk pár (tíz)ezer felhasználó elérése a cél az induláshoz, akkor szerintem érdemes lehet előjogokat ígérni és adni nekik. Gondolok itt bizonyos funkciókra, amiket elsőként a leggyorsabban regisztrálók/letöltők kapnak meg, több tárhelyre vagy bármi, az app használatával összefüggő kedvezményre.
A három módszer szerintem nem csak alkalmazások megjelentetésekor lehet hasznos, hanem már meglévő appok esetében egy-egy új funkció élesítésekor is be lehet vetni őket. Önmagukban persze semmire nem jók, kell melléjük egy jó app is.
Fontos ügynek tekintem a mobilkommunikációs ismeretek bölcsészek közti terjesztését, de tisztában vagyok a valósággal: jól jön ez a pár kredit, miközben a bevezető jellegű kurzusok teljesítéséért egyáltalán nem kell megszakadni – sokan csak ezért veszik fel. Aztán vannak olyanok is, akiknek pont nincs akkor órájuk, közel is laknak a kurzus helyszínéhez – gondolják, miért ne.
A másik oldalt, az oktatókat vizsgálva, vannak a bölcsészkaron belül (a média tanszéken szerencsére kívül) azok, akik ez-meg-mi-a-faszom tekintettel nézik, időnként pedig gáncsolják a nem klasszikus bölcsészettudományi kurzusokat.
Aztán jön Ricsi – és jönnek a ricsik -, aki ellátogat a mobilos előadássorozatra, egy picit jobban belemélyed a témába a szemináriumon, és annyira megtetszik neki a terület, hogy kommunikáció szakos bölcsészként nyáron elkezdi megtanulni az iOS-re fejlesztés alapjait. Még ősszel jelentkezik, hogy a hírolvasási trendekről szeretne szakdolgozatot írni, és nem mellesleg csinálna is egy egyszerű hírolvasó appot a szaktársai által működtetett ArtsOnline hírszájthoz. Az app ma megjelent az App Store-ban. Töltsétek le, nézzegessétek, írjatok neki észrevételeket, hogy tovább csiszolgathassa az alkalmazást, később pedig komplexebb, még jobb appokat is csinálhasson.
Ezt a posztot azért írom, hogy ne kelljen többször elmagyarázni az “iPhone-ra és Androidra” kifejezés használatának okát, elég legyen csak belinkelni a bejegyzést.
