A plastik.hu után Doransky blogjából is eltűnt a hozzászólási lehetőség. Nem, itt most nem fog, nem erről írok. Inkább a két kommenttelenítés kapcsán eszembe jutott két szempontról.
Az egyik szempont a bloggeri/újságírói. Akit teljesen természetes módon nem érdekel annyi ember véleménye, mint amennyien olvassák az írásait. Jobb esetben például azért, mert napi több száz/ezer vélemény senkit nem érdekelhet. Rosszabban pedig azért, mert sokan beazonosíthatóság nélkül hülyeségeket írnak, majd amikor a saját stílusukban válaszol nekik az ember, akkor még ők vannak felháborodva. (Ezen a blogon az évek során alig volt ilyen, de tisztában vagyok vele, máshol én is tapasztaltam, amíg olvastam máshol a kommenteket, hogy az átlag ennél sokkal-sokkal rosszabb.)
A másik szempont az olvasói. A hülyeség nemcsak az újságírót, hanem a kevésbé trollkodó olvasót sem érdekli. És hiába 10 kommentből 1 a hülyeség, az emberi természet már csak olyan, hogy azon az egyen elkezd pörögni, lerombolva ezzel saját felhasználói élményét. (Minden tanács ellenére.)
Tehát jó a hozzászólás, bizonyos helyekre kell is. De nem tudunk mindenkivel beszélgetni, nem akarunk mindenkivel beszélgetni – és nem is kell mindenkivel beszélgetni. A kommentként létrehozott felhasználói tartalom demokratikus eszmeként szép, de mindenki kezébe adva a lehetőséget inkább kontraproduktív. Nem értékes beszélgetéseket szül, hanem egy olyan helyzetet, mintha mindenki lehetőséget kapna a vezetésre. Elvégre micsoda idétlen, diszkriminatív dolog is ez a jogosítványosdi, ugye.
Aztán persze van rengeteg potenciális kommentelő, akikkel nagyon jókat el lehet beszélgetni, akár több órán át aktív threadekben is. Az értelmes onlájn beszélgetések terepét azonban egyre gyakrabban jelenti a név nélkül kevésbé bebunkózható Twitter, Facebook és Google+. Mégha, mondjuk Twitteren, nem is feltétlen derül ki az illető valós neve, nem is ez a lényeg, hanem a csatorna állandósága: a vélemény megmarad a felhasználó twittfolyamában, a kommentelő egy beazonosítható, állandó webes személyiségével vállalja azt. Azt hiszem, sokkal szerethetőbb egy olyan web, ahol főleg ilyen beszélgetések zajlanak.
A közösségi szolgáltatások közül a Facebookon vagyunk legaktívabbak, ha a szeretett márkákkal való kommunikációról van szó. A Constant Contact és a Chadwick Martin Bailey 1491 amerikait (18+ éves) kérdezett meg a témában, és a következőkre jutottak.
A felhasználók 78%-a tíznél kevesebb márkáért van oda annyira, hogy felvállalt rajongója legyen. Egy-egy brand belájkolása mögött majdnem ugyanolyan arányban húzódik meg az, hogy a júzer már használja a cég termékét/szolgáltatását (58%), mint az, hogy kedvezményekhez szeretne ilyen módon hozzájutni (57%). Mindössze 31%-uknak fontos, hogy elsőként szerezzen infót az adott márkával kapcsolatban.
Az oldallájkolás után a felhasználók többsége passzív módba teszi magát: a megkérdezettek 77%-a főleg a kiposztolások olvasása jelenti a legfőbb kapcsolatot a branddel, a megosztások tetszikelése vagy kommentelése viszonylag kis hányadra jellemző – ez a lájkolás fentebb felsorolt okaiból is következik. A válaszadók mindössze 17%-ára jellemző, hogy megosztja ismerőseivel a brandekkel kapcsolatos tapasztalatait. A tábor bővítését már jóval többen segítik: a brandet lájkoló felhasználók 56%-a nagyobb valószínűséggel ajánl valamit ismerőseinek a lájkolás után, mint előtte. A megkérdezettek 51%-a pedig úgy válaszolt, hogy nagyobb eséllyel vásárol a cégtől, mióta rajongója lett.
A hitelplafon-emeléssel kapcsolatos megállapodásért folytatott kampányában Barack Obama bevetette a Twittert is. Az első hírek arról szóltak, hogy rosszul tette, a #compromise kampány ugyanis rövid időn belül -37 ezer követőt jelentett. Ez nem is csoda, hiszen pénteken erős floodolásba kezdett, pár óra alatt száznál több twittel árasztotta el követőit. Mindegyik üzenetben arra kérte követőit, hogy Twitteren is kérjék államuk republikánus politikusait a gazdaságpolitikai kompromisszum megkötésére.
A problémás pontok
Mindenki megkapott minden twittet, nem csak a saját államára vonatkozót. (Ez a a Twitter sajátossága miatt történt így, hiszen amíg a Facebookon elég jól lehet targetálni, a Twitteren ilyen szempontból csak vaktában lövöldözni lehet.)
A kampány (ötlete) későn jött. Ha egy-két héttel korábban kezdenek bele a twittelésbe, akkor kényelmesen el lehetett volna osztani 3-4-5 napra a twitteket, így a követők nem észlelték volna annyira nagy adagnak.
A twittek zöme felszólító módban íródott, ezzel közvetlen reklámérzetet keltve, amelyre ilyen dózisban valószínűleg senki nem kíváncsi.
Az eredmény
Az NM Incite mérése szerint a #compromise hashtag 22 ezernél több twittben jelent meg és potenciálisan 36 millió felhasználó találkozhatott vele (ez azok száma, akik a hashtaget használókat követik, az átfedésekről nincs szó).
Obamát 28 ezer alkalommal említették Twitteren a vizsgált időszakban.
Az említések 40%-a és a hashtages twittek 28%-a pozitív hangvételű volt, 13%/12% negatív, a többi semleges.
A 9.5 millió követő környékén járó amerikai elnök a kampány hatására kb. 37 ezer követőt vesztett.
A kampány 11 ezer követőt hozott a twittekben említett republikánus politikusoknak.
Ezután le kellene vonni egy konklúziót: sikeresnek mondhatjuk-e a #compromise kampányt? Bizonyos szempontból egyértelmű az igen, hiszen a kétpárti kompromisszum megszületett. Hogy ennek mennyi köze van a Twitterhez, azt nem nagyon lehet megmondani. A pozitív-negatív említések aránya biztató, úgyhogy ha egyértelműen sikerben nem is vagyok biztos, abban igen, hogy rosszat nem tett Obama stábja, a mérleg vagy semleges, vagy pozitív. Az ennél pontosabb értékeléshez további információkra lenne szükség, ezeket néhány kérdésben foglaltam össze.
A kérdések
Figyelembe vehető-e egyáltalán negatív szempontként a követők számában mért 0.0039%-os veszteség?
Kiket vesztett Obama? Valószínűsítem, hogy a 37 ezer lemorzsolódott követő jelentős része nem amerikai, éppen azért nyomott az unfollow-ra, mert már eleve az amerikai gazdaság mint téma sem érdekelte, főleg nem ilyen mennyiségben.
Kiket nyertek a republikánusok? Nem tudni, hogy a 11 ezernyi új követőből mennyi értékes. Előfordulhat, hogy sokan közülük egyértelműen demokraták, és csak azért kezdték el követni a republikánus politikusokat – ha már így belefutottak az elérhetőségükbe -, hogy Obama lelkes online követőjeként “szemmel tarthassák” őket. Illetve nemrég derült rá fény, hogy egyikőjük követőinek mindössze 8%-a ember, a többi valamilyen intézményi, netán vásárolt “gépi” fiók.
A kamu facebookos felhasználóknál egy dolog zavarna jobban: ha legitimálnák őket. Miután a Szívlapát írt róla, hogy a Myrtis Creative nevű ügynökség – rajtuk keresztül pedig közvetetten az Erste Bank és a Nestlé – áll több ezer kamu, spamelő facebookos profil mögött, a Myrtis bejelentette, hogy erre tulajdonképpen még büszkék is.
…nagy örömünkre szolgál, hogy sikeres kampányainkra mások is felfigyeltek. Oknyomozó írásukban egy olyan tevékenységet sikerült kinyomozniuk, amelyet majdnem mindenki használ egy-egy kampány során. […] Ezeknek a karaktereknek a használata a víruskampány elindításakor vagy moderáláskor bevett gyakorlat a szakmában, nem csak hazánkban, de szerte a világon. Aki jártas az online kommunikációban, az tisztában van ezzel az eszköztárral.
Bár erről már nem írnak, de én úgy tudom, hogy a nyomozók is tisztában vannak a heroinkereskedők eszköztárával, mégis inkább üldözik őket. Illetve azt is tudom, hogy szakmailag kínos ilyen stílusban válaszolni egy nappal azután, hogy a Facebook marketingért felelős igazgatója a közösségi szájt anonimitás elleni erősebb küzdelmét vetíti előre.
Kíváncsi vagyok, hogy folytatódik-e még az ügy, az Erste Bank és/vagy a Nestlé lép-e valamit, vagy hallgatásukkal egyszerűen csak felvállalják bérelt fiktív felhasználóikat és a közösségi spamelést.
Egy ideje már megvan szajmon facebookos számlálója, de mivel tegnap épp megemlítette, ezúton közkincsebbé teszem. Mellékelem az ő leírását, amelyik úgy szól, hogy a különböző Facebook social widgetek által mutatott számok nem egyszerűen a lájkok vagy megosztások számát jelölik, hanem egy aggregált számot mutatnak, melybe beleszámít az adott URL-re érkezett lájkok száma, a megosztások száma, és hogy hány komment érkezett ezekre a megosztásokra a Facebookon.
Ezek az adatok egyáltalán nem titkosak, de csak különböző Facebook API-k segítségével elérhetőek – ez a kis tool viszont egyszerűen lekéri és megjeleníti őket. A vizsgált URL-eket elmenti cookie-ba, úgyhogy legközelebb nem kell újra megírni. Ez a links.stat.
A problémás pontok
Egy ideje már megvan