web

A Webaudit wége

| kategória: médiailag, web | téma: |

Mióta a világ a világ, na jó, mióta a Sanoma Mobilportjánál elkezdtem dolgozni, azóta a Webaudittal keltem és feküdtem. És napi hússzor* biztosan megnyitottam az oldalt.

A május 31-ei megszűnés már négy éve erősen benne volt a pakliban: miután a Gemius-Ipsos nyerte a hazai online közösségmérésre kiírt tendert, a Webauditnak mint másodhegedűsnek nem sok értelme volt – főleg úgy, hogy ott a Google Analytics is.

De ha nem is volt értelme, komolyan hiányzik, az időnként több órányi csúszásban lévő realtime statjával együtt is. 7 év után azért furcsa napok óta meg sem nyitni. Lehet, hogy néha ránézek majd. Hátha álmában még csönget egy picit.

A szép vég

* Van az huszonnyolc is.

Az egyetlen dolog, ami hiányozni fog az iWiW-ből

| kategória: web | téma: |

A Békés Megyei Hírlap múlt szombati számában megjelent iWiW-es anyaghoz mondtam én is egy-két gondolatot a magyar közösségi oldal már letűnt, de szerintem tagadhatatlan fényéről. Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy van egy dolog, ami minden vicceskedés nélkül hiányozni fog, miután leállítják az iWiW-et.

A családtagjai és legszűkebb baráti köre tagjainak születés- és névnapjait fejből tudja az ember. A többi fontos ember születésnapjára emlékeztet a Facebook. Nem úgy a névnapjára, amit az angolszász kultúrában nem annyira ünnepelnek. És hát mi az általános helyzet olyan nevek esetén, amelyekből kettő-öt névnap is van egy évben? Általában mindegyik vonatkozó ismerős más-más napon ünnepli. De ha csak egy ismerős is van és csak két potenciális névnap, én például időnként elfelejtem, hogy a júniusi névnapot azért jegyeztem meg, mert akkor tartja az illető, vagy onnan jegyeztem meg, hogy múltkor is akkor köszöntöttem rosszkor.

Ilyen esetekben én eddig a névnap mezővel ellátott iWiW-adatlapokat használtam.

Arról, hogy fizessen-e Magyarországnak adót az a mocskos Zuckerberg

| kategória: web | téma: |

Na, arról csak annyit szeretnék mondani L. Simon László úrnak (illetve EU-szerte az elvtársainak), hogy az nem úgy van. Nem úgy van, hogy megvárjuk, míg valahol Amerikában valaki kitalál egy jó ötletet, befektetőket keres, dolgozik és aztán amikor már sikeres, akkor megadóztatjuk. Illetve így is lehet, csak aki ezt csinálja, az egy élősködő parazita.

Mert az inkább úgy van, hogy önteni kell a pénzt (annak hiányában pedig a kedvezményeket) a magyar IT-szektorba, hogy amikor egy vállalkozónak/vállalkozásnak van egy jó ötlete, akkor azt meg tudja valósítani, ő csinálhassa meg a következő Flappy Birdöt, ő lehessen a következő Facebook meg Google.

Amíg ezt nem sikerül összehozni, addig egy halkan eldörmögött hátbazdmeg kíséretében illik továbbra is alapvetően csendben nézni az egyre gyorsabban pörgő dollárjeleket Zuckerberg úr szemében.

Végképp eltörölni

| kategória: web | téma: , , |

Miközben az interveb amerikai szereplői olyan bárgyú témával foglalkoznak, hogy dedikálhat-e egy szolgáltató nagyobb sávszélességet egy-egy szolgáltatásnak, az Európai Unióban kimondatott a “felejtéshez való jog”, ami az eu-s intézményrendszer talán eddigi leghihetetlenebb döntése. Aki egy ilyen hatású döntést enged szabadjára, arról illik jó előre leszögezni: olyan hülye, mint egy poháralátét, csak annál valamivel kevesebb a haszna.

Ha a felejtés jogát egy valós példán át szeretném bemutatni: ez az a jog, amellyel élve megpróbálhatod lemészárolni a családod, majd követelheted a Google-től, hogy törölje a keresője találati listájából az erről szóló híreket. Azok ugyanis sértik a jogaidat, a nevedre kereső emberek még a végén azt gondolják majd rólad, hogy megpróbáltad lemészárolni a családodat. Ez pedig nyilván nonszensz, hiszen valójában te csak megpróbáltad lemészárolni a családodat, ami azért mégsem ugyanaz.

Egy újabb példa: ha mondjuk 2005-től 2009-ig hivatalban lévő politikus voltál, akkor 2014-ben kérheted a korábbi tevékenységedről szóló hírek törlését, arra hivatkozva, hogy azok rossz fényt vetnek rád, hiszen a nevedre kereső emberek azt hihetik, hogy megcsináltad, amiket megcsináltál. Ez mondjuk valóban elég durva lenne.

A felejtés jogával kapcsolatban mégsem ezek jelentik a legnagyobb problémát, hanem az, hogy nem vezették be már jóval korábban. Így ugyanis Hitlerről sajnos mindenkinek a holokauszt jut eszébe, ami baromi igazságtalan, hiszen legalább ilyen fontos, hogy szerette az almatortát. Kim Dzsong Unról ugyan felhozhatnánk, hogy véres kezű diktátor és kivégeztette a fél rokonságát, de hát ki nem szarja ezt le, ha Dennis Rodman különös kis koreai haverjaként is emlékezhetünk rá.

Nem vagyok jogász, nem értek a joghoz, nem fogok jogászkodni. Cserébe annyit szeretnék, hogy akik nem látják át a webet mint valóságalkotó tényezőt, azok ne webészkedjenek.

Nem tudsz valamit? Hibás vagy.

| kategória: web | téma: |

Helló-szia, itt 2014. Tudod, amikor pár éve már nagyjából mindenki előtt ott van az internet, és mindenki maga döntheti el, hogy YouTube-on inkább vicces videókat néz – félreértés ne essék: én is szoktam –, vagy megtanulja az alapvető pénzügyi ismereteket. Vagy Androidra programozni. Vagy a fizikát. Vagy angolul.

Mindent persze nem lehet megtanulni, nem is kell. De míg mondjuk androidos programozás nélkül bőven lehet boldogulni az életben, mindennapi pénzügyi ismeretek nélkül időnként bele-bele lehet zuhanni egy-egy mélypontba. Ahogy pénz bánhatja az alapvető fizikai ismeretek hiányát is.

A pénzügyi ismeretes példát azért hoztam, mert egy ilyen témájú facebookos beszélgetésben fogalmazódott meg bennem ez a bejegyzés. Azon elmélkedve, hogy az oktatási rendszer hibája-e, ha rengeteg ember válaszol rosszul három alapvető pénzügyi kérdésre. És akkor felmerült bennem az, hogy nem: 25 év felett – néhány nagyon speciális esetet kivéve – már semmilyen hiány nem róható fel az oktatási rendszer hibájának. A közoktatás ideje alatt, és a rendszer elhagyása utáni sok évben bőven lett volna idő megtanulni.

Ahonnan egy bölcsész meg tud tanulni iPhone-ra fejleszteni, onnan mindenki meg fog tudni mindent tanulni, ha és amit akar.

De persze ahogy egy klasszikus iskola, így ez sem ér semmit, ha valaki csak végigpofázza az órákat. Viszont a klasszikus iskolával ellentétben, ha nem sikerül megtanulni valamit, akkor itt nem mondhatod, hogy a tanár a hibás.