Aki szeretik a Star Treket, annak már biztos feltűnt a hasonlóság az iPad és a sorozatban használt érintőkijelzős eszközök (PADD) között. Alakul még egy kapcsolat az Apple által nyomott technológia és a Star Trekben megálmodott világ határán, ezúttal a hangvezérléssel működő, intelligens számítógép kapcsán.
Egy kis amerikai cég egy Siri-alapú otthonvezérlő rendszert épített. A Crestron AMS-AIP megoldása már képes rá, hogy az iPhone 4S-sel összekötve kapcsolgassa a lámpát, állítsa a termosztát hőfokát, vezérelje a házimozit, stb. A satöbbi pedig sok mindennapi dolog lehet, legalábbis nem kell sokkal tovább álmodni ahhoz, hogy a “Van paradicsom a hűtőben?” kérdésre, a “Nincs. De holnaptól akciós lesz a Sparban.” választ kaphassuk.
Hasonló koncepciók persze voltak eddig is, a különlegességet én a megfelelő (hangos, “emberi”) visszajelzésben és a Siri (és hasonló megoldások) intelligenciájának lehetőségeiben látom. Illetve abban, hogy az alábbi videó nem koncepció, ez nem a jövő, hanem már a határtalan jelen.
A Flurry analitikai megoldásával 55 ezer cég 135 ezer alkalmazását figyeli, melyből 50 ezer projekt/app indult idén. Ezeket megvizsgálva kiderült, hogy hiába emelkedik elképesztő sebességgel az androidos mobilok száma, a fejlesztőket továbbra is inkább az iOS hozza lázba. Az év második negyedévében sokat vesztett az Android, azóta pedig leginkább stagnál.
Az ok a Flurry szerint a két platformra fejlesztett appok pénzügyi eredményességében keresendő (amelynek persze szintén vannak okai): miközben egy alkalmazás 1 dollár bevételt generál iOS-en, ugyanannyi idő alatt Androidon átlagosan 0.24 centet.
Hosszabb távon jobb pozícióban látszik az Android: az IDC nyári felmérése alapján a platformok fejlesztői prioritásának sorrendje iPhone (91%), iPad (88%), androidos mobil (87%), androidos tábla (85%) és HTML5-ös mobil web (66%) – elvben tehát sokan nyitottak az Androidra is, de a projektek egyelőre elsöprő többségben iOS-re valósulnak meg.
A plastik.hu után Doransky blogjából is eltűnt a hozzászólási lehetőség. Nem, itt most nem fog, nem erről írok. Inkább a két kommenttelenítés kapcsán eszembe jutott két szempontról.
Az egyik szempont a bloggeri/újságírói. Akit teljesen természetes módon nem érdekel annyi ember véleménye, mint amennyien olvassák az írásait. Jobb esetben például azért, mert napi több száz/ezer vélemény senkit nem érdekelhet. Rosszabban pedig azért, mert sokan beazonosíthatóság nélkül hülyeségeket írnak, majd amikor a saját stílusukban válaszol nekik az ember, akkor még ők vannak felháborodva. (Ezen a blogon az évek során alig volt ilyen, de tisztában vagyok vele, máshol én is tapasztaltam, amíg olvastam máshol a kommenteket, hogy az átlag ennél sokkal-sokkal rosszabb.)
A másik szempont az olvasói. A hülyeség nemcsak az újságírót, hanem a kevésbé trollkodó olvasót sem érdekli. És hiába 10 kommentből 1 a hülyeség, az emberi természet már csak olyan, hogy azon az egyen elkezd pörögni, lerombolva ezzel saját felhasználói élményét. (Minden tanács ellenére.)
Tehát jó a hozzászólás, bizonyos helyekre kell is. De nem tudunk mindenkivel beszélgetni, nem akarunk mindenkivel beszélgetni – és nem is kell mindenkivel beszélgetni. A kommentként létrehozott felhasználói tartalom demokratikus eszmeként szép, de mindenki kezébe adva a lehetőséget inkább kontraproduktív. Nem értékes beszélgetéseket szül, hanem egy olyan helyzetet, mintha mindenki lehetőséget kapna a vezetésre. Elvégre micsoda idétlen, diszkriminatív dolog is ez a jogosítványosdi, ugye.
Aztán persze van rengeteg potenciális kommentelő, akikkel nagyon jókat el lehet beszélgetni, akár több órán át aktív threadekben is. Az értelmes onlájn beszélgetések terepét azonban egyre gyakrabban jelenti a név nélkül kevésbé bebunkózható Twitter, Facebook és Google+. Mégha, mondjuk Twitteren, nem is feltétlen derül ki az illető valós neve, nem is ez a lényeg, hanem a csatorna állandósága: a vélemény megmarad a felhasználó twittfolyamában, a kommentelő egy beazonosítható, állandó webes személyiségével vállalja azt. Azt hiszem, sokkal szerethetőbb egy olyan web, ahol főleg ilyen beszélgetések zajlanak.
Egy nem túl meglepő, de a tények rögzítése miatt posztpozitívnak ítélt grafikonnal jött ma ki a KSH adatait képesítő MTI. Érdekes, hogy a válság miatti mobilos megtorpanás a vezetékes előfizetéseknél nem még drasztikusabb esést eredményezett, hanem inkább a csökkenés lassulása, tulajdonképpen stagnálás volt.
Egy Mike McCue nevű fickó szerint a web nagyon máshogy, a nyomtatott lapokhoz hasonlóan fog kinézni 5 év múlva, és a webes tartalmakból is teljesen más úton lehet majd pénzt kivenni, mint ma. Ezt persze bármikor el lehet mondani a következő 5 évre, de kevesen tudnak valami kézzelfoghatót is tenni állításuk mellé. Mike McCue pedig történetesen a Flipboard (lásd a poszt végén lévő videót) első embere, az alkalmazást ismerve pedig az állítása mellé tett termék minimum érdekessé teszi mondanivalóját.
Az iPadre elérhető alkalmazás már 3.5 millió letöltésnél és havi 550 millió oldalmegtekintésnél tart. Az app az általam látottak közül a legéletképesebb próbálkozás a napi digitális tartalom fogyaszthatóvá tételére. A másik hasonló a New York Times HTML5-ös alkalmazása.
A kettő közti hasonlóság, azt hiszem, egyértelmű: visszatérés az évszázadok alatt kialakult nyomtatott formátumhoz, hozzáadva a digitális előnyöket. A hagyományos honlapok vertikális görgethetőségéhez képest a jóval természetesebb horizontális lapozásra építenek, a Flipboard pedig remekül teszi mellé az érintésvezérlés intuitív elemeit.
Nem gondolom, hogy a Flipboard-szerű (avagy printes) megjelenítés a teljes webre ráhúzható csodaszer lenne. Azzal viszont határozottan egyetértek, hogy a webes médiatartalmak fogyasztásának ma a Flipboard a legkényelmesebb, legpraktikusabb eszköze, és azzal is, hogy ez a fajta digitális printesedés meghatározó trend lehet az online média következő pár évében.
Egy kis amerikai cég egy Siri-alapú otthonvezérlő rendszert épített. A Crestron AMS-AIP megoldása már képes rá, hogy az iPhone 4S-sel összekötve kapcsolgassa a lámpát, állítsa a termosztát hőfokát, vezérelje a házimozit, stb. A satöbbi pedig sok mindennapi dolog lehet, legalábbis nem kell sokkal tovább álmodni ahhoz, hogy a “Van paradicsom a hűtőben?” kérdésre, a “Nincs. De holnaptól akciós lesz a Sparban.” választ kaphassuk.
Egy Mike McCue nevű fickó