Egy kis amerikai cég egy Siri-alapú otthonvezérlő rendszert épített. A Crestron AMS-AIP megoldása már képes rá, hogy az iPhone 4S-sel összekötve kapcsolgassa a lámpát, állítsa a termosztát hőfokát, vezérelje a házimozit, stb. A satöbbi pedig sok mindennapi dolog lehet, legalábbis nem kell sokkal tovább álmodni ahhoz, hogy a “Van paradicsom a hűtőben?” kérdésre, a “Nincs. De holnaptól akciós lesz a Sparban.” választ kaphassuk.

Hasonló koncepciók persze voltak eddig is, a különlegességet én a megfelelő (hangos, “emberi”) visszajelzésben és a Siri (és hasonló megoldások) intelligenciájának lehetőségeiben látom. Illetve abban, hogy az alábbi videó nem koncepció, ez nem a jövő, hanem már a határtalan jelen.

Az ok a Flurry szerint a két platformra fejlesztett appok pénzügyi eredményességében keresendő (amelynek persze szintén vannak okai): miközben egy alkalmazás 1 dollár bevételt generál iOS-en, ugyanannyi idő alatt Androidon átlagosan 0.24 centet.

Hosszabb távon jobb pozícióban látszik az Android: az IDC nyári felmérése alapján a platformok fejlesztői prioritásának sorrendje iPhone (91%), iPad (88%), androidos mobil (87%), androidos tábla (85%) és HTML5-ös mobil web (66%) – elvben tehát sokan nyitottak az Androidra is, de a projektek egyelőre elsöprő többségben iOS-re valósulnak meg.

Az egyik szempont a bloggeri/újságírói. Akit teljesen természetes módon nem érdekel annyi ember véleménye, mint amennyien olvassák az írásait. Jobb esetben például azért, mert napi több száz/ezer vélemény senkit nem érdekelhet. Rosszabban pedig azért, mert sokan beazonosíthatóság nélkül hülyeségeket írnak, majd amikor a saját stílusukban válaszol nekik az ember, akkor még ők vannak felháborodva. (Ezen a blogon az évek során alig volt ilyen, de tisztában vagyok vele, máshol én is tapasztaltam, amíg olvastam máshol a kommenteket, hogy az átlag ennél sokkal-sokkal rosszabb.)

A másik szempont az olvasói. A hülyeség nemcsak az újságírót, hanem a kevésbé trollkodó olvasót sem érdekli. És hiába 10 kommentből 1 a hülyeség, az emberi természet már csak olyan, hogy azon az egyen elkezd pörögni, lerombolva ezzel saját felhasználói élményét. (Minden tanács ellenére.)

Tehát jó a hozzászólás, bizonyos helyekre kell is. De nem tudunk mindenkivel beszélgetni, nem akarunk mindenkivel beszélgetni – és nem is kell mindenkivel beszélgetni. A kommentként létrehozott felhasználói tartalom demokratikus eszmeként szép, de mindenki kezébe adva a lehetőséget inkább kontraproduktív. Nem értékes beszélgetéseket szül, hanem egy olyan helyzetet, mintha mindenki lehetőséget kapna a vezetésre. Elvégre micsoda idétlen, diszkriminatív dolog is ez a jogosítványosdi, ugye.

Aztán persze van rengeteg potenciális kommentelő, akikkel nagyon jókat el lehet beszélgetni, akár több órán át aktív threadekben is. Az értelmes onlájn beszélgetések terepét azonban egyre gyakrabban jelenti a név nélkül kevésbé bebunkózható Twitter, Facebook és Google+. Mégha, mondjuk Twitteren, nem is feltétlen derül ki az illető valós neve, nem is ez a lényeg, hanem a csatorna állandósága: a vélemény megmarad a felhasználó twittfolyamában, a kommentelő egy beazonosítható, állandó webes személyiségével vállalja azt. Azt hiszem, sokkal szerethetőbb egy olyan web, ahol főleg ilyen beszélgetések zajlanak.

Az iPadre elérhető alkalmazás már 3.5 millió letöltésnél és havi 550 millió oldalmegtekintésnél tart. Az app az általam látottak közül a legéletképesebb próbálkozás a napi digitális tartalom fogyaszthatóvá tételére. A másik hasonló a New York Times HTML5-ös alkalmazása.

A kettő közti hasonlóság, azt hiszem, egyértelmű: visszatérés az évszázadok alatt kialakult nyomtatott formátumhoz, hozzáadva a digitális előnyöket. A hagyományos honlapok vertikális görgethetőségéhez képest a jóval természetesebb horizontális lapozásra építenek, a Flipboard pedig remekül teszi mellé az érintésvezérlés intuitív elemeit.

Nem gondolom, hogy a Flipboard-szerű (avagy printes) megjelenítés a teljes webre ráhúzható csodaszer lenne. Azzal viszont határozottan egyetértek, hogy a webes médiatartalmak fogyasztásának ma a Flipboard a legkényelmesebb, legpraktikusabb eszköze, és azzal is, hogy ez a fajta digitális printesedés meghatározó trend lehet az online média következő pár évében.

Valószínűnek tartom, hogy a fizetős digitális kiadások esetében is hasonló a helyzet, az ingyenes tartalom (jellemzően a hírszájtok) esetében viszont kicsit más lehet. Legalábbis szerintem hamarabb átkattint az ember az ország-világ híreit nagyobb energiával, több eszközzel, profibban feldolgozó HVG-re, vagy Indexre, mintha emiatt egy külön lapra is elő kellene fizetni a helyi mellé.

Érdekesség, hogy a hetesfogatba az Amazon (egyelőre csak pletykált) androidos táblagépe is felkerült,  de még a HP TouchPad is ott van, miközben a Microsoft sem szoftver, sem szolgáltatás formájában nem szerepel rajta. (Kivéve persze az androidos szabadalmakat, ehh.) Az eredmények más részében már feltűnik Redmond, de nem túl jó pozícióban: a platformok fejlesztői prioritásának sorrendje iPhone (91%), iPad (88%), androidos mobil (87%), androidos tábla (85%), HTML5-ös mobil web (66%); a Windows Phone a maga 30%-ával csak a futottak még kategóriába került bele, habár jelenlegi helyzete fényében ez szerintem így is durván magasnak számít.

További júliusi megfigyelendő az IE részesedésének közel 1%-os esése mellett a Chrome és főleg a Safari jelentős erősödése. Ez utóbbi egyetlen hónap alatt majdnem annyit erősödött világviszonylatban, mint amennyi (0.69%) az itthoni részesedése.

A mobilhasználati szokásokat kutató Zokem grafikonja azt mutatja meg, hogy (munkanapokon) melyik időszakban jellemzően mire használjuk telefonunkat. Jól látszik, hogy a hangforgalom és az üzenetküldés együtt dominálja a tágan értelmezett munkaidőt, melyen kívül átveszi a vezető szerepet a böngészés, a közösségi oldalak/appok használata, a szórakozás/multimédiás tartalom fogyasztása.

A hétköznap-hétvége különbséget vizsgálva az a nem túl meglepő dolog is kiderült, hogy hétvégén kicsit később kezdünk bele az aktív mobilozásba, és napközben kevesebbet is használjuk a telefont. Éjszaka (21 és 3 óra közt) viszont erősebb a hétvége, mint a hétköznapok.

Az online elérhető dolgokról tehát úgy tartjuk, hogy jó eséllyel kár megjegyezni őket, hiszen az adatot könnyedén előhívhatjuk a (részben) közös (!), külső, kiterjesztett memóriánkból, a netről. Divatosabb kifejezéssel élve ezeket az információkat a felhőben tároljuk. A hozzáférés pedig a személyibb számítógépként meghatározható okostelefonok terjedésével egyre többek számára válik könnyebbé, gyorsabbá és lokációfüggetlenné.

És akkor, kérdem én, mi mást lehet itt tetten érni, mint az emberi agy és a gépek összekapcsolódását? Ez maga a megvalósuló scifi, csak magunkon nehezen vesszük észre.