A plastik.hu után Doransky blogjából is eltűnt a hozzászólási lehetőség. Nem, itt most nem fog, nem erről írok. Inkább a két kommenttelenítés kapcsán eszembe jutott két szempontról.
Az egyik szempont a bloggeri/újságírói. Akit teljesen természetes módon nem érdekel annyi ember véleménye, mint amennyien olvassák az írásait. Jobb esetben például azért, mert napi több száz/ezer vélemény senkit nem érdekelhet. Rosszabban pedig azért, mert sokan beazonosíthatóság nélkül hülyeségeket írnak, majd amikor a saját stílusukban válaszol nekik az ember, akkor még ők vannak felháborodva. (Ezen a blogon az évek során alig volt ilyen, de tisztában vagyok vele, máshol én is tapasztaltam, amíg olvastam máshol a kommenteket, hogy az átlag ennél sokkal-sokkal rosszabb.)
A másik szempont az olvasói. A hülyeség nemcsak az újságírót, hanem a kevésbé trollkodó olvasót sem érdekli. És hiába 10 kommentből 1 a hülyeség, az emberi természet már csak olyan, hogy azon az egyen elkezd pörögni, lerombolva ezzel saját felhasználói élményét. (Minden tanács ellenére.)
Tehát jó a hozzászólás, bizonyos helyekre kell is. De nem tudunk mindenkivel beszélgetni, nem akarunk mindenkivel beszélgetni – és nem is kell mindenkivel beszélgetni. A kommentként létrehozott felhasználói tartalom demokratikus eszmeként szép, de mindenki kezébe adva a lehetőséget inkább kontraproduktív. Nem értékes beszélgetéseket szül, hanem egy olyan helyzetet, mintha mindenki lehetőséget kapna a vezetésre. Elvégre micsoda idétlen, diszkriminatív dolog is ez a jogosítványosdi, ugye.
Aztán persze van rengeteg potenciális kommentelő, akikkel nagyon jókat el lehet beszélgetni, akár több órán át aktív threadekben is. Az értelmes onlájn beszélgetések terepét azonban egyre gyakrabban jelenti a név nélkül kevésbé bebunkózható Twitter, Facebook és Google+. Mégha, mondjuk Twitteren, nem is feltétlen derül ki az illető valós neve, nem is ez a lényeg, hanem a csatorna állandósága: a vélemény megmarad a felhasználó twittfolyamában, a kommentelő egy beazonosítható, állandó webes személyiségével vállalja azt. Azt hiszem, sokkal szerethetőbb egy olyan web, ahol főleg ilyen beszélgetések zajlanak.
Egy nem túl meglepő, de a tények rögzítése miatt posztpozitívnak ítélt grafikonnal jött ma ki a KSH adatait képesítő MTI. Érdekes, hogy a válság miatti mobilos megtorpanás a vezetékes előfizetéseknél nem még drasztikusabb esést eredményezett, hanem inkább a csökkenés lassulása, tulajdonképpen stagnálás volt.
Egy Mike McCue nevű fickó szerint a web nagyon máshogy, a nyomtatott lapokhoz hasonlóan fog kinézni 5 év múlva, és a webes tartalmakból is teljesen más úton lehet majd pénzt kivenni, mint ma. Ezt persze bármikor el lehet mondani a következő 5 évre, de kevesen tudnak valami kézzelfoghatót is tenni állításuk mellé. Mike McCue pedig történetesen a Flipboard (lásd a poszt végén lévő videót) első embere, az alkalmazást ismerve pedig az állítása mellé tett termék minimum érdekessé teszi mondanivalóját.
Az iPadre elérhető alkalmazás már 3.5 millió letöltésnél és havi 550 millió oldalmegtekintésnél tart. Az app az általam látottak közül a legéletképesebb próbálkozás a napi digitális tartalom fogyaszthatóvá tételére. A másik hasonló a New York Times HTML5-ös alkalmazása.
A kettő közti hasonlóság, azt hiszem, egyértelmű: visszatérés az évszázadok alatt kialakult nyomtatott formátumhoz, hozzáadva a digitális előnyöket. A hagyományos honlapok vertikális görgethetőségéhez képest a jóval természetesebb horizontális lapozásra építenek, a Flipboard pedig remekül teszi mellé az érintésvezérlés intuitív elemeit.
Nem gondolom, hogy a Flipboard-szerű (avagy printes) megjelenítés a teljes webre ráhúzható csodaszer lenne. Azzal viszont határozottan egyetértek, hogy a webes médiatartalmak fogyasztásának ma a Flipboard a legkényelmesebb, legpraktikusabb eszköze, és azzal is, hogy ez a fajta digitális printesedés meghatározó trend lehet az online média következő pár évében.
Az AdAge/Ipsos Observer amerikai kutatásának eredménye tanulságos lehet a hazai lappiac számára is. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy miért is vásárol az ember helyi újságot. Nem túl meglepő, hogy az olvasók nagy része a helyi hírek miatt fizet elő, a megkérdezettek fele ezt jelölte meg elsődleges válaszként. Jelentősen lemaradva, 21%-os második helyen a kedvezményes vásárlási lehetőséget biztosító kuponok szerepelnek, az olvasók 14%-a pedig az országos/nemzetközi híreket keresi elsősorban a helyi lapban. Az előfizetők 7%-a megszokásból van még a lappal, 3%-nyian a gyászjelentésekre kíváncsiak, 2% pedig az állandó rovatok(ba írók, megszokott hangvételű cikkei) miatt fizet elő.
Valószínűnek tartom, hogy a fizetős digitális kiadások esetében is hasonló a helyzet, az ingyenes tartalom (jellemzően a hírszájtok) esetében viszont kicsit más lehet. Legalábbis szerintem hamarabb átkattint az ember az ország-világ híreit nagyobb energiával, több eszközzel, profibban feldolgozó HVG-re, vagy Indexre, mintha emiatt egy külön lapra is elő kellene fizetni a helyi mellé.
Az IDC fejlesztőket kérdezgetett arról, hogy szerintük mi befolyásolja leginkább a mobil platform jövőjét, növekedését. Nem túl meglepő, hogy az első két helyen felhővel így-úgy kapcsolatos dolog van, a fizikai közelségen alapuló NFC csak ezután következik.
Érdekesség, hogy a hetesfogatba az Amazon (egyelőre csak pletykált) androidos táblagépe is felkerült, de még a HP TouchPad is ott van, miközben a Microsoft sem szoftver, sem szolgáltatás formájában nem szerepel rajta. (Kivéve persze az androidos szabadalmakat, ehh.) Az eredmények más részében már feltűnik Redmond, de nem túl jó pozícióban: a platformok fejlesztői prioritásának sorrendje iPhone (91%), iPad (88%), androidos mobil (87%), androidos tábla (85%), HTML5-ös mobil web (66%); a Windows Phone a maga 30%-ával csak a futottak még kategóriába került bele, habár jelenlegi helyzete fényében ez szerintem így is durván magasnak számít.
Egy Mike McCue nevű fickó 
Az AdAge/Ipsos Observer amerikai 