tsabeeka

Nem csak úgy mondják, tényleg valóban nehéz ilyenkor mit írni. A tény: IT kategóriában megnyertem az idei Goldenblogot. Gondolom, az sejthető, hogy mennyire örülök neki, és csak remélem, hogy a zsűri nem kizárólag a twitteres figyelemfelhívásomra reagálva értékelt. Főleg azért nagy az öröm, mert nem volt gyenge a mezőny, amely minden top10-es tagjának ezúton is gratulálok.

A zsűri, egészen pontosan Keserű Imre, a HVG Online közösségi média menedzserének értékelése így hangzik.

Tsabeeka blogja kiemelkedik a mezőnyből azzal, hogy folyamatosan kiemelkedő “teljesítményt” nyújt, bejegyzései érthetőek, informatívak, sőt, szerzőjének humora is van. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy magát a SÜN mémet a blog szerzője, Tsabeeka indította el hódító útjára, ami bejárta a hazai sajtót.

Szóval köszönöm a zsűrinek, és csöppet sem mellesleg nektek is.

Egyetlen hónap alatt olvasói 2/3 részét elvesztette a fizetős online változatra váltó The Times. Mindezt úgy, hogy a bevezető ár havi 1 font volt, ami kint még kisebb megterhelést jelent, mint az itthoni 340 ft/hó. Az árból arra lehet következtetni, hogy a már távozott olvasóknak nem az összeggel, hanem inkább az elvvel van bajuk. Vagy azzal a procedúrával, amit a felhasználók egy részének még mindig jelent az online fizetés.

A havi 1 fontos ár csak akció, később napi 1 font vagy heti 2 font lesz az olvashatóság ára – ekkor valószínűleg még nagyobb esés várható. Igazából havi 8 font sem sok, de ott már elgondolkozik az ember, hogy miért is költene erre évi közel 100 fontot, mikor  kb. minden információ megtalálható más szájtokon, lapszemlézve még az exkluzív Times-anyagok is.

Nem tudom, hogy az oldalon járó felhasználók mekkora része érkezik a Google-ről, de az biztos, hogy aki csak gyorsan szeretne rátalálni valami napi hírre, az nem fog semennyit fizetni, inkább továbbkattint, megkeresi máshol. Ők persze nem visszajáró törzsolvasók, de potenciálisan lehet belőlük az – máshol.

Valamiféle kartellezéssel kellett volna megoldani ezt a fizetőssé tételt, ha már Rupert Murdoch annyira nem hisz még a tartalmak egy részét ingyen kínáló freemium modellben sem. Hiszen ha a nagyobb kiadványok mindegyike egyszerre váltott volna fizetősre, akkor talán több lenne az esélyük, mint külön-külön: kevesebb ingyenesen olvasható minőségi helyre menekülhetne most volna a júzer. A Times-nak persze esélye éppen most is van, 50-50%: vagy bejön vagy nem.

A legnagyobb gond egyébként nem is feltétlen az olvasók x százalékának elvesztése, szerintem az új felhasználók megnyerése lesz csak igazán nehéz, például fentebb kifejtettek miatt.

Ahogy beharangoztam, pénteken az 1ház – web2 című kerekasztal-beszélgetésen vettem részt, amelyen bár az asztal nem volt kerek (meg úgy egyáltalán nem is volt asztal), szerintem jót beszélgettünk László Jenő Csaba moderátor felvetései mentén Nagy Bence fejlesztővel (Moly.hu, myLuther) és Németh Zoltán pécsi evangélikus lelkésszel. Ebben a posztban a témával kapcsolatos gondolataimat próbálom meg rendszerezni – evangélikus példákkal fűszerezve. Akit nem érdekel az egyház+web topik, azt arra biztatnám, hogy keressen másik posztot, mert ezt olvasva unatkozni fog.

Kíváncsibb vagy ennél?

Minden különösebb kommentár nélkül szeretném megmutatni a Google Trends iWiW-es és facebookos adatait. Hamarosan érdemesebb lesz itthon a Facebookon hirdetni az iWiW helyett, onnantól pedig nem nagyon van megállás. Ti mennyit adtok még neki? Mármint nem a Facebooknak.

+ Mondjunk le az iWiW-ről a Facebook javára!

Ma kezdődött Szarvason a Szélrózsa nevű, 8. országos evangélikus ifjúsági találkozó. Amiért ez bekerül a blogba, az az, hogy én is meghívott vendége leszel az egyik kerekasztal-beszélgetésnek, amely a fenti címet viseli. Többek között olyan kérdésekkel foglalkozunk majd, mint például: Mit keres a könyv és a Könyvek Könyve az interneten? Épülhet-e valódi közösség és egyházi közösség a világhálón? Van-e helye az egyháznak a közösségi oldalakon és a közösségi oldalaknak az egyházban?

Akik a válaszokat keresik
Nagy Bence, a Moly.hu és a myLuther vezetője, az Evangélikus Élet hetilap Egyház és világháló rovatának vezetője.
Németh Zoltán pécsi evangélikus lelkész, kétbalkezes felhasználó, aki a gyülekezeti munkában – kezdetben kényszerből, aztán egyre több lelkesedéssel – használja az internet nyújtotta lehetőségeket.
én

Tegyük fel, hogy van olyan felhasználó, akit követek Twitteren, Google Readeren és Zümmön, ráadásul ismerőse vagyok Facebookon. A Facebookjára be van kötve a Twitter, a Zümmjébe pedig a Twitter és a Google Reader is. Gyorsan ki lehet számolni, hogy egy twittjével három, míg egy greaderes megosztásával két helyen találkozok – kivéve, ha a Facebookra is be van kötve a Greader, mert akkor azt is három helyen látom. Aztán ott van még a Facebookra és Zümmre bekötött Twitterre bekötött YouTube, ami persze ugyanakkor megjelenik Google Readeren, így még egy elemként a Zümmön és Facebookon, stb.

Mivel a fenti feltevéssorozatnak legalább egy része valószínűleg sokunk sok ismerősére igaz, érdemes lehet megfontolnunk, hogy mennyi percet szánunk egy-egy napunkból a sorozatosan ismétlődő tartalmak olvasgatására/átugrálására. Én úgy döntöttem, hogy mindenesetre annyit nem, mint eddig.

Innentől kezdve pedig mindenki eldöntheti, hogy melyik csatorna a leggyengébb láncszem. Valamelyik teljes elhagyása helyett érdemesebb lehet a smart filtering, azaz konkrét személyenként eldönteni, hogy melyiküket hol érdemes követni (és hol nem). Ha egy ismerősünk például önállóan nem használja a Zümmöt, csak a Twitterjét és Google Readerjét köti be oda, akkor érdemes Zümmön elállni a követéstől – persze csak akkor, ha Twitteren és Google Readeren is követjük, hiszen ellenkező esetben pont hasznos a zümmös követés.

Mindez persze csak akkor probléma, ha sok ilyen behálózott ismerősünk van, vagy egy-két ismerősünk napi 10-20 elemet oszt meg a csatornákon, ami aztán 50+ elemként jelentkezik a különféle rendszerekben. Mindenkinek saját magának kell felmérnie, hogy melyik rendszerből mit/kit kapcsol ki, de érdemes ezt időben elkezdeni, mielőtt a fejére nő ez az egész, és már feszülten kezd bele egy-egy csatorna újdonságainak olvasásába.

A T-Mobile és a Telenor világában egyre kevesebbszer gondolunk arra az időszakra, amikor a két legnagyobb magyar mobilszolgáltató egyikének sem ez volt a neve. A legnagyobb például 2002-2003 környékén még javában a Lighthouse Family High-jával hódított. Westel – a Kapcsolat.

A Telenor nemhogy Pannon, hanem még Pannon GSM néven tette le az asztalra a magyar mobilszolgáltatók reklámjai közül az egyik legemlékezetesebbet. Eső, csók és persze: Pannon GSM – Az élvonal.

Idővel berobbant az új szolgáltató is, melynek megjelenését hatalmas bevezetőkampány kísérte. Emlékszem, a nyitóestén minden valamirevaló magyar csatorna főműsoridejének minden egyes reklámblokkjában leadták ezt a szpotot, melynek hangulata, zenéje telitalálat, még mindig belebizsergek, amikor megnézem. A reklám végén pedig a kedves női “Te hangod” után elemi erővel becsapódva halljuk a piacon feltűnő új nevet: Vodafone.

Azt hiszem, a szakmában dolgozók/érdeklődők közül sokunkra ráfér néhány, a ReadWriteWeb posztjából átemelt tanács.

• Hallgass a szívedre testedre! A napi 8 órás alvásszükséglet csak egy átlag, és mint tudjuk, az átlag a statisztikában fontos, de kevés egy az egyben átlagember  létezik. Így van ez az alvással is, mindenkinek saját magának kell kitapasztalni, hogy mennyi az elég. Az optimális alvásidő függhet nemtől, kortól, élethelyzettől és megannyi mástól is.
• Van mód a pótlásra. Saját tapasztalatból is tudom, hogy a hétköznaponkénti 3-5 óra nem hozható helyre a hétvégi 2×11 órányi alvással, de azért jó hír, hogy az alváshiány igenis törleszthető. A kimerítőbb időszakot követően próbáljunk napi 1-2 órát ráhúzni az alvásra, ez idővel visszaállítja a rendet.
• Minden alkalom remek alkalom. Az óvodák réme az ebéd utáni alvás, felnőve aztán sokan átértékeljük a dolgot – és nem is tesszük rosszul. A Psychology Today cikkében szereplő kutatás szerint a napközbeni – legalább fél órás – szundikálás még annál is jobb, mintha az esti alvást toldanánk meg ugyanannyi plusszal. Ez visszautal az első pontra is: ha érezzük, hogy álmosak vagyunk, aludjunk! A legtöbb ember ezt munkája jellege miatt nem teheti meg, de a távmunkában dolgozók és az egyetemisták ne féljenek napközben ledőlni egy kicsit.
• Aludj, miután megtanultál valami újat! Az újonnan tanult információ hosszútávú elsajátításának legjobb módja az, ha erre amint lehet, egy kis alvással segítünk rá. A Society for Neuroscience honlapján lévő írásból egyértelműen kiderül, hogy a tanulási szakasz utáni egyetlen óra (akár napközbeni) alvás is jelentős eredményt produkál. Hasznos infó ez vizsgaidőszakokban: a tanulási hajrá és a vizsga kezdete közé mindenképp jó, ha beiktatnak pár óra alvást is.
• És végül: ne görcsölj rajta! A Behaviour Research and Therapy című szaklapban megjelent tanulmány rámutat: ha túl sokat foglalkozunk az alvásra fordítandó időnk optimális kimérésével, az rossz. Ekkor ugyanis túlérzékennyé válhatunk, a kevesebb alvást engedő időszakokban gyakorlatilag “bebeszéljük magunknak”, hogy “jaj, nem aludtam eleget, ma fáradt leszek”. Aztán ez a feszültség szépen csak nő, ami pedig ahhoz vezet, hogy este nem tudunk majd egy jót aludni – és a kör bezárul.

Nemrég OMG jelszóval nyitott a weben a tavasszal felállt kormány, de most inkább egy LOL* látszik kikerekedni.

Dobi Ágnes, a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának sajtóreferense helyreigazítást kért a Hírcsárda című vicclap egyik cikke miatt. A cikkben azt “állították”, hogy Hoffman Rózsa oktatásért felelős államtitkár – a liberális oktatáspolitikával szembeszállva – nem csak az alsó tagozatban, hanem focipályákon is engedné a buktatást. A minden további magyarázat és kontextus nélkül is nyilvánvalóan viccnek szánt állításra adott reakció, a helyesbítésre felszólító közlemény egy igazi kommunikációs baki. Azzal súlyosbítva, hogy a Hírcsárda a korábban a kormány által megszólított geekek körében (is) igen népszerű, és egy ilyen egyéni LOL erősen hitelteleníti a korábbi központi OMG-t.

Pár hasonló megnyilvánulással szépen vissza lehet ám szerezni a webes véleményvezérek körében az előző kormány 200 milliós kormányzati weboldalakkal fémjelzett kétes hírnevét. De nem kellene visszajussunk arra a szintre, senki sem kívánja.

Nem politikai ügy és hiba ez, hanem szakmai. Hogy ne csak a problémát vessem fel, hanem némi javaslattal is előálljak: olyan sajtósok kellenének a minisztériumokba, akik nem csak a humort értik, de a webes kommunikációs folyamatokat is – így pontosan fel tudják mérni, hogy mennyi idő alatt válhat a weben egy ilyen helyreigazítás önmaga paródiájává.

A múlt szerdai abszurd áras telenoros HTC Desire-ről szóló posztomat belinkeltem a Telenor Facebook oldalán, remélve, hogy ha már a Twitteren nem reagáltak rá, akkor itt valamiféle (vicces, netán önironikus) választ adnak. Nos, a Telenor közösségi médiás hozzáállása, azt hiszem, egy időre leszerepelt előttem. Íme a tökéletes mellébeszélés.

Szóval 4 nap alatt összesen ennyire futotta tőlük. Nem tudom, hogy a online community manager bénázik, vagy egyszerűen ennyit enged neki a Telenor, mindenesetre az érintettek figyelmébe ajánlom (például) a Karmamedia vonatkozó ebookját, abból talán rájönnek, hogy hiába blogol a vezérigazgató, ha egy ilyen egyszerű kérdésre még csak rossz választ sem tudnak adni, hanem inkább kétszer is kikerülik a válaszadást. Lehetett volna valami beszerzési áras vagy árpolitikás bullshit, ha nincs vállalhatóbb indoklás a 190 ezres árra.

Időközben azért van némi fejlemény, megjelent a Vodánál a Desire. Kártyásan 110 ezer forint. Remélem, most a Telenornál is nevetnek az árképzésért felelősök. Mert ez így már tényleg elég vicces.