Alapvetően nincs bajom a reklámokkal, még tévézés közben sem kezdek el vadul kapcsolgatni miattuk. Szeretem őket mobilon is, de persze csak akkor, ha platformra vannak szabva, mert egy reklám elfogadottságához, netán szerethetőségéhez ez az egyik legfontosabb eleme. A megállapítással sajnos a SlingLabs is tisztában van, a megvalósítás viszont szerintem elég visszataszítóra sikeredett.
A hirdetési rendszer az androidos értesítési sávban jelenít meg reklámokat, azaz ott és úgy, ahol és ahogyan értesülünk a nem fogadott hívásokról, a beérkező üzenetekről és egyéb fontos dolgokról. Az értesítési sáv márpedig az Android lényegi része, nem véletlen tér át az ötös verziótól erre a megoldásra az iOS is. (Apropó Apple, a zárt rendszer előnye, hogy ők például biztosan nem engednének meg ilyesmit.) Amint elterjednek az ilyen alkalmazások, mindenki utálni fogja az értesítési sávot. Én legalábbis biztosan nem szeretném vadászgatni, hogy üzenetem jött vagy hirdetésem.
A SlingLabs állítása szerint azért remek ez a hirdetési forma, mert a mobilos bannerek 1%-os átkattintási arányához képest velük 40% is elérhető. Nem tudom, ki hogy van vele, de én például csak egyszer futnék bele ilyenbe, és az adott alkalmazás törlése előtt csak egyetlen dolgot tennék meg: adnék neki egy 1 csillagos értékelést.
Az első, gyors körben szerzett tapasztalatok óta újakkal is gazdagodtam a Samsung Galaxy S II-vel kapcsolatban. Először főként a pozitívumokat gyűjtöttem össze, ezúttal néhány negatívumról számolok be. (A korábbi jó dolgokat továbbra is érvényesnek tartva.)
Az a helyzet, hogy némi hiba csúszott a wifi tervezésébe, a készülék wifi antennájával ugyanis két probléma is van. Egyrészt gyengébb a HTC Desire-ben lévőnél, másrészt pedig a készüléket életszerűen tartva ugrik egyet a jelerősség – lefele. Az iPhone 4-es antennagete-hez hasonlóan itt is igaz: ettől még általában teljesen jól használható a telefon wifije. De egy nagyobb terület routertől távolabb eső felén nem mindig érjük el a wifit.
Biztosan sokaknak pont ez jön be, de nekem nem szimpatikus a beépített feladatkezelő viselkedése, ami rossz értelemben fogja vissza a multitaskinget. Amint elhagyok egy alkalmazást, keményen kilövi. Néha futva maradnak bizonyos appok, de akkor sem sokáig. Én márpedig bizonyos alkalmazásokat – jelesül az Auto Ring nevűt – igenis szeretnék futva hagyni, de erre egyre kevesebb reményt látok. Még egyszer: sokan pont ezt szeretik, hiszen így garantáltan nem fut semmi feleslegesen, valószínűleg ez csak nekem probléma. Ha már ilyen a kezelő, jó lenne legalább valami kivétellista rá, ahol megadhatom azokat az alkalmazásokat, melyeket sosem szabad kilőnie. (A Google, Facebook és ilyesmi, tehát a szinkronizációban bekapcsolt fiókok a beállított időnként természetesen frissítenek.)
A Samsung ilyen-olyan hubjait teljesen feleslegesnek érzem. A Game, a Music, a Reader Hub nem olyan szinten állnak, amilyenen én használni szeretném őket. Ami érdekelne, az a Social Hub, de ez továbbra is az első tapasztalatokban jelzett módon működik, illetve nem működik. Bár kb. két hete nem próbáltam, de nem gondolnám, hogy elvárható lenne egy felhasználótól a több héten át tartó sikertelen próbálkozások utáni további erőltetés. A Samsung hardveresen nagyon jól összerakta a készüléket, a processzor tényleg kiváló, az 1 giga RAM ütős, a Super AMOLED pedig gyönyörű (bár bizonyos esetekben, sok túl világos terület esetén kissé vibrál.) Szolgáltatásokban viszont, hát… Ami jó benne, az inkább a Google sajátja, nem pedig a Samsungé, eltekintve mondjuk egy-két multitouch gesztustól.
Make no mistake, továbbra is egy nagyon jó telefonról, szerintem a legjobb androidos mobilról van szó – nem véletlen veszik milliószámra. De a kép a most leírt dolgokkal együtt kerek.
A korábbi ráncfelvarrásoknál sokkal komolyabb változáson megy át a mobilos Android Market, úgy is mondhatjuk, hogy teljesen átalakul. Az USA e-könyveket és filmeket is kap, de a bemutatóvideót elnézve azért mi is bőven jól járunk a többi újítással. Az új Market a következő napokban-hetekben jelenik majd meg az Android 2.2+ készülékeken. Nem kell semmit nyomni érte, magától frissülni fog.
Az androidos FireBall fejlesztői sok tekintetben ellesték a mostanában sikeres játékok receptjét, és ez most nem rosszallóan írom. A június elején debütált játékban egy-két jól irányzott levágó suhintás jelenti a tutit (Fruit Ninja), a pályalistát megjelenítő felület és a csillagos értékelési rendszer pedigaz Angry Birds hangulatát idézi.
A játék lényegét tekintve a klasszikus területelhatárolósok közé sorolható, ebből adódik a feladat is: a fatáblából annyit kell levágni, hogy a pálya eredeti területének csak a jobb fölső sarokban megadott százaléknyi része maradjon meg. Mindezt nehezítik az össze-vissza keringő tűzgolyók, merthogy csak akkor tudunk levágni egy részt, ha az összes tűzgolyó azon kívül esik. Idővel pedig az extrák is felbukkannak. Jelenleg 50 pálya van, de a fejlesztők továbbiakat is kilátásba helyeztek.
Teljesítményünk értékelése a csillagos rendszer mellett közös ranglistán is történhet, ehhez csak a Scoreloopot kell feltennünk, és máris látszik, hogy a legjobban teljesítő hány százalékba tehetjük magunkat. Annyit elárulok, hogy az 5-ből 5 csillag megszerzése önmagában még gyengécske, ezzel simán lehetünk még nagyonsokadikak. Több pontot úgy lehet szerezni, ha rövidebb időn belül, kevesebb suhintással és minél kisebb területtel teljesítjük a célt.
A FireBall ingyen tölthető az Android Marketről. A június 1-jén megjelent játék most 50-100 ezer letöltés közt tart, és sorra kapja a 4-5 csillagos értékeléseket. Nekem tetszik, a hosszú hétvége remek alkalom arra, hogy ti is kipróbáljátok.
A Samsung Galaxy S II-vel közös történetünk a várakozásnál kezdődött. Nem kicsit vártam már a készüléket, az érzésre pedig minden egyes teszt csak rátett néhány lapáttal, ahogy Sanci kolléga is, akivel a Desire után ismét sikerült közös jót választanunk. A várakozás után rögtön egy 1-2 pixel vastag, a kijelzőn végigfutó kék csík következett – igen, valószínűleg kifogtam az országban lévő egyetlen hibás Super AMOLED Plus kijelzőt. Ami egyébként jó hír: így legalább ettől már senkinek nem kell félni. A (T-)mobil(e) cseréje gyorsan megtörtént, azóta szép és jó. (Frissítés: újabb adag tapasztalat itt.)
Úgy látom, hogy aki ma egy igazán jó és értékálló csúcskategóriás telefont szeretne venni, annak két választási lehetősége van: iPhone 4 vagy Samsung Galaxy S II. Ebben a posztban összegyűjtöttem mindazt, ami az SGSII-t erre a rövid listára engedi.
Az erő
Kakaó: két mag, 1.2 GHz, 1 GB RAM. Amikor tavaly sorra jöttek ki az 1 GHz-es készülékek, néhányan azt kezdték el fejtegetni, hogy fölötte már csak erőfitogtatásról lesz szó, nem biztos, hogy értelmesen kihasználható ennél nagyobb lóerő. Ez persze kicsit olyan, mint amikor az 10 gigás merevlemezről hitte az ember (gyerekként), hogy na ez aztán sosem fog megtelni. Hát megtelt, nekünk meg megjöttek a dual-core mobilok, azon belül is az 1 GHz-es mezőny fölé emelkedő 1.2-es Galaxy S II. És ne gondoljuk, hogy néhány hónap múlva a legütősebb androidos játékok nem tudják majd kihasználni az erőt.
16 GB. A Desire használata után el nem tudom képzelni, hogy egyes gyártók hogy mernek kiadni 2011-ben 4-500 megás belső tárhellyel androidos mobilt, amelynek kb. fele-kétharmada szabadon használható. Lehet, hogy 2 éve ez elég volt, ma már a mindennapi apphasználatra is rossz hatással lehet. És nem kell itt több tucat HD játékra gondolni, elég néhány Flash, Google Maps és hasonló alkalmazás, amely egyrészt 10+ megás, másrészt gyárilag nem lehet egy részét sem SD-re áthelyezni. Jó ez a 16 giga, na.
A kijelző
4.3 col. Talán az egész posztban ez a legszubjektívabb érv. Valakinek ez a méret már túl nagy, nekem határozottan tetszik. Sokkal élhetőbb, böngészésre, játékra, YouTube-bámulásra, és 4.3 colon már elég jól lehet olvasgatni is. (Kindle-élményre azért ne számítson senki, de nem a méretkülönbség miatt.) Biztosan fogni még tanulni kell, de nem vészes.
Super AMOLED Plus. Amekkora élményt jelentett egy sima LCD után a Desire AMOLED-je, legalább ennyire nagy váltás a Super AMOLED Plus. Nem szeretnék technológiai leírást idecitálni vagy számháborúba belemenni, a lényeg, hogy ez a kijelző üt. Meg lehet nézni fotón is, de élőben az igazi. Ja, nem mellesleg az LCD és az AMOLED után ezzel a kijelzővel a mobil végre tényleg használható marad közvetlenül rátűző napfényben.
Gorilla Glass. A strapabíró üvegről készült videók közt van egy különösen hatásos. Nem akarnám tollal ütögetni a telefont, de azért jó érzés, hogy fólia például biztos nem kell rá ahhoz, hogy megvédjem a kisebb karcolásoktól.
A gyártó és a garancia
Samsung. Nem valamiféle fetisizmus áll a dolog mögött, sok más jó gyártó is van, de az utóbbi időben a Samsung bizonyított: Google-féle kényszerítés nélkül, saját jól felfogott érdekében odafigyel a telefonra, frissíti a szoftvert. Az elmúlt egy évben ez az LG-re és a Sony Ericssonra például kevésbé volt jellemző.
Samsung Magyarország. Egyrészt a Samsung dobta piacra az első magyar nyelvű androidos telefont (Galaxy Spica), másrészt pedig van itt egy Samsung Apps bolt, amelyből már a fizetős Market hazai megnyitása előtt lehetett prémium appokat venni. Bár más-más okok miatt, de mindkét dolog inkább szimbolikus jelentőségű, szerintem elég jó bizonyítékai annak, hogy a Samsung nem a “ja, meg vannak még ők is” kategóriába tartozónak tekinti a magyar felhasználókat.
2 év, 2 hónap letöltendő. A telefonra kapott 2 éves garanciára a termék beregisztrálásával további két hónapot kapunk. És még egy prémium szolgáltatást: ha gond van a mobillal, akkor küldik érte a futárt, igyekeznek 1-2 napon belül megjavítani, majd szintén futárral visszaküldik – mindez ingyen jár a prémium kategóriába tartozó Samsung mobilokhoz.
Az apró hiba
Egyetlen dolog zavar, habár ez nem konkrétan a készülékben. A Samsung Social Hub facebookos része kissé iWiW (azaz lassú és nem üzembiztos). Mondjuk sokáig nem is bíbelődtem vele, a TweetDeck + Facebook kombó magabiztosan teszi a dolgát.
