Az Apple legutóbbi pénzügyi jelentése óta tudjuk, hogy újabb rekord lett a negyedévből, 20 millió fölötti darabszámban fogytak az iPhone-ok, hatalmas a nyereség, stb. Nézzünk egy kicsit a sok-sok negyedév alatt felhalmozott összegre: a pénzeszközökben lévő tartalékuk 75.876 milliárd dollár. Ehhez még a részvények értékét és mindent egybevéve az Apple a második legértékesebb vállalat az Exxon után.
A sok milliárd dollárt persze nehéz elképzelni, de talán könnyebben elgondolható a dolog, ha mellé teszünk egy másik számot: az USA kormányának jelenleg 73.768 milliárd dolláros pénzügyi mozgástere, azaz ha jól értem, ennyi elkölthető pénze van. Miközben azért azt tudjuk az USA-ról, hogy a jelenlegi pénzügyi problémái ellenére is igencsak komoly gazdasági hatalom.
Steve Jobs egyébként nem az az elherdálós típus, korábban már jelezte, hogy nem fogják “hülyeségekre elkölteni” a pénzt, biztosak benne, hogy valamikor a jövőben lesz egy vagy több olyan stratégiai lehetőség, amelyiknél jól jön majd az egyre gyorsabban hízó összeg.
Talán a történés éveken át tartó elképzelhetetlensége az, ami miatt most annyian szinte csak pozitív fejleményeket látnak bele a Nokia és a Microsoft együttműködésébe, abba, hogy a Windows Phone 7 lesz a Nokia csúcsmobiljain. Logikusnak is tűnik a lépés, az Apple iPhone-jai és a Google Android platformja ellen az utóbbi időben két cég nem tudott mit tenni: az újként is elavult Symbianra koncentráló Nokia és a mobilos Windows platformját megújító, de azért a körmeit rágó Microsoft.
Első ránézésre úgy néz ki a dolog, hogy a Nokia a hardverben erős, a Microsoft a szoftverben, ergo sok rossz nem sülhet ki az összeadásból. Bár én is ennek szurkolok – főleg a Nokia miatt, méltán nagy múltú gyártóként megérdemelné, hogy megmentődjön –, több komoly kérdőjel is felmerül.
Egyrészt a Nokia hardverben tényleg erős, de ez a minőség főleg az alsó és középkategóriás készülékeikre igaz. A csúcstelefonokat gyenge felbontású kijelzők, a versenytársaknál egy évvel korábban csúcsnak számító processzorok jellemzik. Persze ez nem minden, de azért elég vicces, hogy a tavalyi Windows Phone 7-es készülékek minimumaként meghatározott 1 GHz-éig még nem sikerült eljutnia a Nokiának, miközben idén tavasszal a piac már ezt az értéket is túlhaladja.
A másik kérdés, ami felmerül: vajon mit szól mindehhez a Symbianhoz ragaszkodó tábor, illetve annak véleményvezérei? Nem tudom, hogy mekkora lehet ez a csoport, abban viszont majdnem biztos vagyok, hogy nem a Nokia logóhoz, hanem a Symbian rendszerhez ragaszkodtak eddig. Át lehet-e vinni őket egy logóval a Windows Phone 7-re? Célnak kell-e lennie ennek egyáltalán?
Szintén nem mehetünk el amellett, hogy a Windows Phone 7 fogadtatása még mindig nem egyértelmű. Nem arról van tehát szó, hogy egy sikeres mobilgyártó felvesz a portfóliójába egy éppen befutó oprendszert, kicsit lutri ez az együttműködés mindkét fél számára.
A negyedik nagy kérdőjel: mit lép erre az Apple és a Google? Itt jön képbe például a Bloomberg tegnapi híre, amely szerint az Apple egy kisebb, olcsóbb iPhone kiadására készül, amelynek ára éppen fele lenne a jelenlegi iPhone-énak. Ez a kategória pedig már nagyon keményen beleér abba, amelyik a Nokia-Microsoft együttműködés lényege érint. Mindez persze még csak pletyka.
Nem azt mondom, hogy nem fog bejönni a Microsoft-Nokia együttműködés, csupán annyit, hogy ez a Nokiának most azt jelenti, amit a Windows Phone 7 kiadása jelentett ősszel a Microsoftnak: nem előremutató nyereség, csupán egy biztosíték a túlérésre. A legnagyobb kérdőjel pedig az, hogy meddig lehet még túlélésre játszani.
Ritkán szól/csinál nagy hülyeséget a Nintendo, úgyhogy érdemes odafigyelni rájuk. Satoru Iwata vezérigazgató legutóbb például azt találta mondani, hogy “I do not think we should attribute bad software sales solely to piracy”, azaz a szoftvereladások nem kizárólag a kalózváltozatok terjedése miatt csökkennek.
Ritka kijelentés ez egy olyan világban, ahol mindenféle kiadó vezetői havonta sírnak az illegális másolatok miatt. Oké, a Nintendo is ott védi magát, ahol tudja. De mellette átlátják a piac mozgatóerejét, tudják azt az alapvető tételt, hogy motiválni elsősorban nem büntetéssel lehet.
Even with piracy, as long as we can create products which can attract attention from many consumers and which can greatly entertain them, that software can make it to the No. 1 position of the hit software sales chart. So, we would like to consider it from both perspectives simultaneously. It is true there is always the influence of piracy, but it is important for us to increase the number of our consumers who are willing to shell out their money to purchase our products.
Ezt az idézetet kitehetné a falára minden szoftverfejlesztő és -kiadó. (No meg a zenei kiadók is.) Az éves több millió/milliárd forintot/dollárt nem kizárólag idétlen másolásvédelmi technológiákra kell költeni és nem is jogvédő szervezetekbe kell pumpálni. A megfenyített felhasználóból ugyanis ritkán lesz lelkes vásárló.
Inkább el kell érni, hogy a felhasználók akkora értékként tekintsenek a termékeinkre, hogy fizetni akarjanak értük. Büszkék legyenek rá, hogy megvan nekik az eredeti változat. Ehhez persze a tervezéstől a kivitelezésen át a marketingig költséges odafigyelés szükséges, de (például) a Nintendo eredményeiből látszik, hogy megéri. Nemcsak beszélnek róla, hanem évtizedek óta használják is a módszert. És ez a fajta “védelem” feltörhetetlen.
Csak tisztelni tudom Steve Jobs munkásságát, értve ezt nem csak általánosságban, a Pixarra vagy az Apple-re, hanem kifejezetten a mobiliparra is. Az iPhone felpezsdítette a Nokia által uralt teret, olyan élményt hozott az okostelefonokba, ami valóban új keretek közé helyezte az egész piacot. Lehet kritizálni az iPhone-t (ahogy minden mást is), de attól még a tény tény marad.
Ezt önmagában az még egyáltalán nem ássa alá az, hogy úgy tűnik, konstrukciós hibák vannak az új Apple-mobilban. A kijelző mellett az antenna is rendetlenkedik. Ez utóbbi ugye elég komoly gondot jelent, hiszen a kézbevétellel megszakadó hívás még igen nagy jóindulattal sem nevezhető apró bosszúságnak. De úgyis megoldja valahogy az Apple.
Amivel viszont önmaga paródiájává vált Steve Jobs, az az egyre többek által jelzett antennás problémára adott válasza. Az e-mail írója azt firtatta, hogy tervezi-e az Apple annak a hibának a javítását, amely miatt a készülék oldalának megfogása a térerő teljes elvesztését okozza.
Just avoid holding it that way.
Szóval, úgy tűnik, az Apple szó szerint megváltoztatná a mobilozási szokásainkat, egészen odáig, hogy hogyan tartjuk beszélgetés közben a telefont. Nem a tervező rontott, hanem a felhasználó a hülye – tanulja csak meg, hogy egy iPhone-t nem lehet ám ugyanúgy megfogni, ahogy az összes többi mobilt. Mindenki érdekében reméljük, hogy a válasz csak indulatból jött, a háttérben pedig már javában dúl a polgárháború zajlik az újratervezés.
Egyre érdekesebb elemekkel színesedik a Flash-háború, összefoglalom, hogy mit gondolok én a témáról. Bár személyesen voltak rossz tapasztalataim is a Flash-sel kapcsolatban, a pozitív hozadékai jóval felülmúlják a negatívokat. Erre persze lehet rögtön kontrázni egy “én nem használok Flash-t, mégis jól megvagyok” dologgal, de ez egy elég idétlen érv, tekintve, hogy kerék és számítógép nélkül is igen jól megvolt az emberiség – amíg ki nem találta őket valaki.
A Flash vélt vagy valós hátrányaival sok tanulmányt lehetne megtölteni, de mind sejtjük, hogy az Apple ellenkezése nem erről szól. Ha valóban élménybéli problémáik lennének a Flash-sel, akkor ilyen alapon a JPG fájlokat is kitilthatnák az iPhone-ról, hiszen azok is gyakran rossz minőségűek, rontják az élményt – szóval legyen minden PNG. Ami még ennél is egyértelműbben rávilágít az Apple érveinek ürügy mivoltára, az az a nyilvánvaló tény, hogy Mac-re van Flash. Ha valóban olyan csúnya dolognak tartanák, ami szétroncsolja a tökéletes felhasználói élményt, akkor simán megoldhatnának egy OS X-es tiltást. Elvégre az élmény a Macintosh esetében is kulcsszó, nem csak az iPhone-nál.
Az Adobe új kampányában olvashatunk pár érdekes Flash-tényt. Nyilvánvalóan egyetlen szempont alapján összeválogatott adatok, de a lényeget akkor is tükrözik, ha a számok nem pontosak.
az internethez csatlakozó PC-k 98%-án van Flash Player
a top100 weboldal 85%-a használ Flash-t
a webes videók 75%-át játsszák le Flash Player felhasználásával
a webes játékok 70%-a használt Flash Playert
És most jön egy hatalmas DE. Szóval a Flash elterjedt, szép (máskor csúnya), jó (máskor hibás), a fenti számok magukért beszélnek, satöbbi. De ha Steve Jobs lennék, pontosan úgy gondolnám, ahogy ő. Nehogy már a kis idióta Flash szétbombázza az App Store-ra alapuló üzleti modellemet. Szóval lehet mondani, hogy Steve Jobs emiatt gonosz vagy szemét, de aki nem védené meg hozzá hasonlóan saját álmának megvalósulását, az még talán soha nem is álmodott úgy igazán.