Az átlagos felhasználóknak sokszor nem világos, néha pedig teljesen zavaros, hogy jogdíj fizetése nélkül mit szabad tenni a zenékkel és filmekkel, és mi az, ami már jogszabályokba ütközik.
Az emberek többsége leginkább hallomásból ismeri a szerzői jogi törvényt, annak tartalmával sokszor a hétköznapi mondagyártás során találkozunk. Hallhattunk már olyan (egy ismerősünk ismerősével megtörtént) városi legendáról, mely főszereplője csodával határos módon úszta meg a börtönt – miközben csak kölcsönadott meghallgatásra egy cédét barátjának.
A Technettel segítünk tisztábban látni
Nagy visszhangot váltott ki a felhasználók körében “pendrájv-adó”, amely nem más, mint a jogdíjak kiterjesztése a pendrájvokra is. A szabályozással 100 és 2400 forint közti összeg épül be a pendrájvok árába – ezt “nehezményezik” több blogon és fórumon is a hozzászólók.
A tömeges másolási technikák új helyzet elé állították a szerzőket és a kiadókat, a gyakorlatilag minőségromlás nélküli másolás elterjedése – szerintük – túl nagy bevételkiesést okozott. Ezért a nyolcvanas évektől Európa-szerte új szabályozás lépett életbe: kompenzációképpen minden üres hanghordozó árába be van építve a jogdíj, miközben a magáncélú másolás továbbra is engedélyezve van. Azon országokban, ahol nem létezik a magáncélú másolás szabadsága – és a vele járó díjfizetési kötelezettség – ott a magáncélú másolást a törvény erejével üldözik. Az előnyök és a hátrányok mérlegelése azonban nem igen merül fel ilyenkor az indulatos fórumozók érvei között – emlékeztet rá Dr. Sajó Zsuzsanna, az Artisjus osztályvezetője.
A jogász kérdésünkre válaszolva elmondta: nincs sok értelme a büntetőjogi ártatlanság vélelmét mantrázni, hiszen a jogdíjjal semmiféle törvénysértést nem feltételeznek. A termék árába beépített díj funkciója, hogy visszapótolja a filmek, zenék, irodalmi művek alkotóinak, előadóinak, előállítóinak a magáncélú másolások miatt előálló jövedelemkiesésének egy nagyon csekély részét, tehát kompenzációs jellegű – tette hozzá a jogvédő iroda munkatársa.
A napokban aktuális téma, a pendrájvokkal kapcsolatos jogdíj megállapítása előtt 3 évig mérték a fogyasztói szokásokat. A Gfk Hungária reprezentatív, felhasználói bevalláson alapuló felmérése szerint a magyarországi pendrájvokon 35-36%-nyi helyet zene (avagy “jogvédett audio tartalom”), míg 5-10%-ot film foglal el. Ezek az arányok valakinél inkább a nullához közelítenek, míg másoknál a 100%-hoz, a díj azonban “szétterjesztett” átalánydíj: ugyanazt az összeget kell fizetni USB-kulcsonként.
Kérdésünkre, mely szerint hasonlítható-e a “pendrájv-adó” az egészségügyi járulékhoz – mivel azt is egyenlő arányban és kötelezően fizetjük, de a szolgáltatásokat más arányban vesszük igénybe -, Sajó Zsuzsanna úgy fogalmazott: bár, mint minden hasonlat, ez is kicsit sántít, de lényegében erről van szó. Az Artisjus jogásza hozzátette: mivel a díj átalány, ezért “szükségképpen részben igazságtalan”, de semmivel sem jobban, mint bármely más hasonló tétel.
A szerzői jogdíj szabályozását természetesen már sokszor támadták magyar bíróságokon is, de az Alkotmánybíróság határozata szerint jogintézmény működtetése kiállja az alkotmányosság próbáját. A probléma európai szinten is jelentkezik, az Unió 2004 óta foglalkozik hangsúlyosan a témával.
Az Európai Bizottság 2006-os vitaindítójában felhívta a figyelmet arra, hogy az analóg technika idejében megszületett, másolatok készítésére alkalmas berendezésekre ráhúzott jogdíjintézmény elavultnak tekinthető abból a szempontból, hogy a digitális korban összemosódik a másolás, a közvetítés és az adatátvitel fogalma. Éppen ezért uniós szintű konzultációkat szerveznek az egyes országok jogrendszereinek és díjmértékek közötti különbségek megértésére, valamint a szabályok esetleges harmonizálásának előkészítésére.
A pendrájvokra vonatkozó díjtételek (kapacitás és jogdíj összege)
1 GB-ig 100 Ft
2 GB-ig 200 Ft
4 GB-ig 400 Ft
8 GB-ig 600 Ft
16 GB-ig 1200 Ft
32 GB-ig 2400 Ft