168 év és 8674 lapszám után Rupert Murdoch bezárta az 1843. október 1-je óta megjelenő News of the World-öt. A hirtelen döntés mögött az áll, hogy múlt héten kiderült: a lap néhány éve feltörte és lehallgatta egy elrabolt és meggyilkolt gyerek mobiljának üzenetrögzítőjét, onnan szerettek volna exkluzív információkhoz jutni az ügyről. (És egyre valószínűbb, hogy többször történt ilyen.)
Szóval a teljesen jogos felháborodás után gyors bocsánatkérés – eddig oké. De mielőtt magasztalni kezdenénk Murdoch-ot: ki hiszi azt el, hogy általában elég határozott tulajdonosként nem volt tökéletesen tisztában a bezárt bulvárlap stratégiájával, és nem tudott ezekről az ügyekről? Ki hiszi el, hogy Murdoch más lapjainál nem mennek bele ilyesmikbe? Ki gondolja, hogy egy társadalmi párbeszéd megindítása helyett egy 168 éve létező, a maga műfajában legnagyobbként számon tartott lap megszüntetése jó válasz a felmerülő kérdésekre? És ki gondolja, hogy a próba-szerencse alapon félresiklatott lap megszüntetésének bármilyen hatása lesz magára a jelenségre?
Senki? Akkor jó.
A web jelen fejlettségi szintjén – szerintem – célszerű a tematizáció. Bár vannak algoritmusok meg mindenféle jó dolgok, amik az olvasási szokásaimat felmérve kitalálnak ezt-azt, de még nagyon nem tökéletes a dolog. Már csak azért sem, mert néha én is meglepődök magamon, hogy mit olvasok élvezettel, hogy meglepődne hát az algoritmus, ha tudná.
Szóval szerintem szerencsésebb lenne eldönteni, hogy mi – mint médium – mit akarunk nyújtani.
Ha bulvárra vagyok kíváncsi, akkor nem a hvg.hu-n fogom keresni, ez teljesen természetes. Cserébe viszont nem várok a gázai helyzetről szóló összefoglaló elemzést a Velveten.
Egy helyen egy arcot szeretek látni, és szerintem sok feszültséget és fikázást lehetne azzal elkerülni, ha nem próbálna sok médium mindenféle olvasó felé jópofizni. Legalábbis valószínűleg kevés az olyan ember, akit Berényi Miki első feleségének méhen kívüli terhessége után a kopogtatócédulákra épülő választási rendszerek politikatörténeti alapjai érdekelnek. Van persze ilyen, de ezekre (ma) nem nagyon lenne szabad médiumot építeni.
Én szerencsésebbnek tartom a portfólió építését, melyben ugyanúgy elfér a 20 ezer napi júzeres komolyság, mint a 200 ezres marsianikós. Mindkettő szép teljesítmény a maga területén, közben pedig minden olvasó csak a maga szájíze szerinti anyagokkal találkozik. Így nem kell szegény júzernek odakommentelnie a lightosabb témájú cikkek után, hogy “már megint mi ez a szar?!“.
Ajánlott
A bulvár és a helye, I. rész: a bulvár, az kell!
Az online növekmény és a Dundikával operáló hírolvasó kapcsán írt Konrád a Blikk.hu-ról. A poszt mondanivalóját (meztelen csajjal mindent el lehet adni) olvasva egészen biztos voltam benne, hogy a hozzászólók között találni fogok bulvárban dolgozót, és tényleg.
Amikor fogalmaztam a sajtóanyagot, kíváncsi voltam, ki lesz az első aki kicsavarja az értelmét. Gratulálok! Nyertél! 🙂 […] És mi lett ebből? “Csajjal eladni…” Márminthogy minden ennek köszönhető, semmi másnak. Csöcs-pina-celeb. Világos.
Így szól az egyik érintett hozzászólása. Igazából nem is Konrád posztja, hanem inkább az idézett komment kapcsán jutott eszembe, hogy leírom véleményemet a bulvárról.
Előre szólok, hogy az kifejezetten nem tetszik, ha/amikor valaki letagadja, hogy mit csinál. És mondjuk elkezdi felfesteni a hozzászólások közt azt a hazug szép képet, hogy az ő lapját nem a csöcs-dugás-celeb adja el. Mert például a Blikket mi adja el? Hát, kérem, ez a triumvirátus: csöcs-dugás-celeb. Másik lehetőségként persze felmerül az is, hogy tán csak jó illatú a papír, azért veszik annyian.
Nem egy stábban vettem már részt bulvárról, bulváros anyagokról szóló vitában. A legtöbb helyen az alapvető vita igazából az arányokról van. Ha a bulváros témákat emeljük ki magunkból, akkor beskatulyáznak (joggal) bulvárosnak, ha viszont nem azokat emeljük ki, akkor vajon lesz-e elég olvasónk? A következő posztban mondom el majd az okát, de a röviden: ilyen kérdésnek egy médiumon belül nem, csak egy portfólión belül szabadna felmerülnie.
Kezdjük talán ott, hogy igenis többféle bulvár van. Van jó és van rossz, mint minden másból is.
Miről, kikről is beszélek, amikor a rosszra, a hardbulvárra gondolok? Mint azt egyszer Albert Györgyi halála kapcsán kifejtettem: azokról a tv2-nek és RTL Klubnak dolgozó producerekről, pszichológusokról, marketingesekről; azokról a keménybulvár újságot írókról és szerkesztőkről van szó, akik a könnyűbulvár médiumokkal ellentétben nem megírják a történéseket, hanem ők maguk kreálják. Néha beteg, szociálisan gyakorlatilag magatehetetlen emberekről is. A beteg emberek kihasználása viszont minden civilizációban az egyik legmegvetendőbb dolog. Akár a pedofília.
Emelett persze van a könnyűbulvár, ami csupán könnyed témákat jelent. Ebbe simán belefér a sztárok élete is, arról is lehet igényesen írni. A bulvárban is lehet jót, értékeset alkotni – még akkor is, ha a politikai vagy gazdasági oknyomozással foglalkozó vérkomoly újságírók ezt sokszor lenézik -, lásd például a Nők Lapját. Sőt, önmagában még nem feltétlen sorol be egy cikket az, ha könnyedebb lapban jelenik meg, lásd a Maxima-anyag kiütéses győzelmével végződő Maxima vs. 168 Óra menetet.
Ajánlott
A bulvár és a helye, II. rész: hol volt, hol ne legyen?
Nem gondolom, hogy az erőszakot médiailag el kellene hallgatni. Sőt a balesetekről is be kell számolni. Merthogy néhányan éppen egy-egy ilyen anyag megnézése után döntenek úgy, hogy bekapcsolják a biztonsági övet. Még az is lehet, hogy csak egy hétig tart a sokkterápia hatása, de legalább így is egy héttel több esélyt adtak maguknak és családjuknak.
De mindennek megvan a maga helye. A társadalmi célú hirdetéseken és dokumentumfilmeken kívül erre a Kékfény való meg anno a Kriminális volt. A híradók klasszikusan nem erre valók. Főleg nem annyira, amennyire mondjuk az RTL Klub erre használja hírműsorait.
Mit csinálnak a kereskedelmi híradók? Jó sokszor és jó hosszasan bemutatják a gyilkos diák világhálóra fölpakolt filmecskéjét, amelyben látványosan lövöldöz, és megfenyegeti a világot. Majd előkaparnak néhány korábbi hasonló esetet, és levetítik az elkövetők “Welcome!” moziját, hozzátéve: Magyarországon még nem történt hasonló eset. Egyszerűbb lenne, ha azt mondanák: te lehetsz az első! Fiatal vagy? Reménytelen az életed? Mindenki lúzernek tart? Csak egy pisztoly kell, és akár egy egész hétre tiéd lehet a nyilvánosság! No, meg úttörőként, műfajteremtőként a tankönyvek apró betűs fejezete is.
Magyar iskolában is számíthatunk vérengzésre – írta néhány nappal a finn esetet követően a Zóna.hu. Lassan tényleg összehozzák a kollégák.
via heti válasz