A spamet senki sem szereti, és már egyre kevesebbnek kell elmagyarázni, hogy kéretlen e-mailt jelent. Itt van azonban a bacon/bacn, amelynek nevével én most találkoztam először, miközben a jelenség legalább annyira érint engem is – ahogy mindenkit -, mint a spam.
A szalonna azokat az e-maileket jelenti, melyeket mi kértünk, de mégsem feltétlenül szeretnénk (már) megkapni. Tulajdonképpen saját magunkat spameljük, a kulcsszó pedig a lustaság. Mondjuk kapjuk sorra a e-mailes értesítéseket a Facebooktól, minden alkalommal, amikor valaki hozzászól egy megosztásunkhoz. Hogy ez miért rossz? Például azért, mert ha úgyis belépünk napi 5-6-15 alkalommal – vagy úgyis folyamatosan nyitva van –, akkor teljesen felesleges, hogy a Facebook saját értesítési rendszere mellett még leveleket is kapjunk ugyanabban az ügyben. Mindez igaz lehet a Twitter és iWiW esetében vagy éppen azokra a hírlevelekre, amelyeket már évek óta kapunk, csak éppen időközben már rég nem érdekelnek minket.
A legtöbben ilyenkor törlik az e-mailt, nem fordítanak időt az értesítések saját szokásaikra szabására. Látszólag “ugyan már, csak pár levélről van szó”, de napi 20-30 azért már elég sok. A leiratkozás sok hírlevélnél úgymond bonyolult, a sokszor 4-5 klikkes, címbeírós, stb. lemondásnál jóval egyszerűbbnek tűnik rövidtávon a törlésre nyomni.
Mindenesetre a most épp egy remek alkalom arra, hogy átnézd feliratkozásaidat és értesítési beállításaidat.
Az eMarketer a Nielsenre hivatkozva állítja: a digitális téren legelőrébb járó országokban (lásd a táblázatukat már népszerűbbek a közösségi hálózati oldalak és a blogok, mint az e-mailezés.
Ahogy az látszik is, a keresőszájtok és az általános (értelmezésem szerint: máshová nem sorolt) portálok még mindig vezetnek, sőt az ezeket látogató netezők aránya is nő, de a közösségi oldalak ezeknél komolyabb éves növekedést tudnak felmutatni. Az egy év alatti 5,4%-os emelkedéssel át is vették a negyedik helyet, leszorítva ezzel az e-mailezést az ötödikre.
Mindezzel együtt ez eMarketer figyelmeztet arra is, hogy hirdetőként nem szabad a változást túldimenzionálni, mivel korábbi kutatások szerint a közösségi hálózatok felhasználói közül 43% soha nem kattint reklámra, de a kattintóknak is csak 11%-a vett a végén terméket/szolgáltatást. A közösségi hálózatot nem használók esetében ugyanez az arány 80, illetve 23%. A hálózatok terjedésével persze ez az arány, illetve a két adatsor közti különbség változni, csökkenni fog.
Tehát mindent számbavéve aze-mailes marketing továbbra is kevésbé kockázatos, mint a közösségi szájtokon való hirdetés. (Persze bőven lehetnek kivételek, hiszen egy közösségi hálózatépítő szájt felhasználói között is lehet e-mailes kampányt folytatni, ahogy ezzel itthon a myVIP rendszeresen szokott is élni.)
Kaptam ma e-maileket a Kinder Úticélozz nevű akciójáról. Az első két levélben a “tuizkh” karaktersorozat szerepelt. A második után fél órával jött a megfejtés.
Kedves Játékosok!
Az előző levélért elnézéseteket kérjük, csak teszteltük a programot. További kellemes pontgyűjtögetést kívánunk mindenkinek!
Ă dvözlettel:
Szervezeők
Kicsit meglepődtem, hogy egy olyan pénzekkel operáló cég, mint a Kinde(ő)r, ilyen szinten intézi online kommunikációját.
Hányszor, de hányszor olvassuk ezt a mondatot egy-egy hírlevél végén. És milyen sokszor fordul elő, hogy nem kívánunk, kattintunk, aztán úgyis jön a következő e-mail az újabb fantasztikus lehetőséggel, az újabb kérdéssorral vagy éppen a legfrissebb oktatási hírekkel.
A New York Times cikkében a Return Path nevű cég példájáról olvashatunk. Az RP 46 ismert márkát képviselő cég e-mailjeiről iratkozott le augusztusban. Ezután a cégek 9%-a küldött még öt vagy több levelet. A cégek 28%-a a leiratkozás után 3 nappal még mindig szórta az e-maileket.
Arról nem írnak, hogy van-e olyan cég, amely azóta még mindig küldözgeti hírleveleit. Viszont egy 2006-os kutatás alapján a jogszerűen (!) kiküldött kereskedelmi célú e-mailek 19,2%-át blokkolja legalább egy e-mail szolgáltató. Ez bizonyára összefügg az alábbi tapasztalataimmal.
Így hirtelen két olyan hírlevél jut eszembe, amikről nem tudtam leiratkozni. Az egyik az EduPress oktatási híreket tartalmazó napi mailje, a másik az IPM-Elmebajnokság versenyfelhívásokat és kérdéssorokat küldözgető listája. A helyzetet persze megoldottam: Report Spam. Valószínűleg nem csak én voltam így ezzel, remélhetőleg mindkét szolgáltatás a fent említett 19,2%-ba tartozik. Csak ez azért rossz, mert aki meg mégis olvasni szeretné, az a többiek sok-sok bejelentése után kénytelen lesz a Spam mappából kikukázni ezeket az e-maileket.
Nektek milyen hasonló(an rossz) hírleveles tapasztalatotok van?
Rabbitnek köszönhetően értesültem arról a friss kutatási eredményről, melyből kiderül, hogy egyre kevesebben nyitják meg a marketing e-maileket.
Egészen pontosan a reklám e-mailek 13,20%-át nyitották meg 2008 első félévében, ez jóval alacsonyabb arány az egy évvel korábbi 16,11%-nál. A megnyitási arány magasabb a banki és pénzügyi, a vallási és spirituális, valamint a kormányzati és telekommunikációs tartalmat ígérő marketing levelek esetében.
A másik érdekesség az a 2,73%, ami az e-mailben lévő linkre történő kattintás arányát mutatja. Egyébként ez is csökkent, közel fél százalékkal a 2007 első félévében mért 3,18%-ról.
A 35 karakternél rövidebb tárggyal elküldött marketing levelek esetében a százalékok valamivel magasabbak (megnyitás 19,6%, kattintás 3,1%).
Hogy teljesen világos legyen, nézzünk egy véletlenül sem kerek számokkal operáló fiktív példát: 5529 valós, aktív címre küldött levélből alig 730-at nyitnak meg, ebből pedig mintegy 151-en kattintanak tovább a levélben lévő linkre. Az mindenesetre jól látszik, hogy egyre jobban meg kell nézzék a cégeknek az ilyesféle marketingre fordított költségeiket, hiszen a pénz egyre nagyobb hányada megy pazarba.
Érdekes faktor az is, hogy amennyiben egy szolgáltatás igénybevételéhez szükséges feliratkozásra buzdít az e-mail, akkor a regisztrációkor kitöltendő mezők száma mennyire befolyásolja a felhasználói hajlandóságot. Bár tudományos kutatási eredményt nem találtam, de több e-mailes marketinggelfoglalkozó oldal szerint, ha 5-7 kitöltendő mezőnél több van, az már visszaélés a felhasználó türelmével. Így bár a látogatók számában a kiküldött e-mailek 2,73%-a jelentkezik, a 9-10, netán 15-20 mezőnyi hosszú formok tovább csökkentik az e-mail célját beteljesítő, tehát regisztráló felhasználók mennyiségét.
És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a regisztrációk hány százalékát nem aktiválják, illetve hányan vannak vele úgy, hogy beregisztrálnak, utána pedig rá sem néznek többet az oldalra.
A spamet senki sem szereti, és már egyre kevesebbnek kell elmagyarázni, hogy kéretlen e-mailt jelent. Itt van azonban a bacon/bacn, amelynek nevével én most találkoztam először, miközben a jelenség legalább annyira érint engem is – ahogy mindenkit -, mint a spam.
Az eMarketer a Nielsenre hivatkozva